Még csak fél három, de Jóska már leitta magát. Zoli szokásosnál is alpáribb vicceinek hála Panna már haza is ment. Még jó, hogy Zsófi nénit meg se hívtuk idén. A végén még idehozta volna azt a… tudjuk, kit. A példák helyére szabadon behelyettesíthetjük saját családunk aktuális vagy éppen állandó felforgatóját: azt, aki egyszerűen képtelen úgy viselkedni, mint a többiek.
A család fekete bárányát messziről megismerni: kilóg a rendszerből. Jöttére összeszorulnak a gyomrok, esetleg felmegy a pumpa, és borítékolható, hogy így vagy úgy, de egészen biztosan botrány lesz körülötte. Vagy azért, mert másképp él, mint amit a család elvár tőle, vagy mert méltatlan viselkedése – úgy érezzük – ránk nézve is szégyenteljes. Hiszen mégiscsak családtag. De akkor hogy lehet ennyire más, mint mi?
Kik a család fekete bárányai? Mit mond el rólunk, amikor hagyjuk magunkat terrorizálni? És mit az, ha lelkesen közösítjük ki azt, aki csak egy kicsit is másmilyen? Hogyan lehet nyugalmasabb az ünnep?
Nosztalgia, elvárások, rugalmatlanság
– Nem véletlen, hogy a karácsony előtti és a két ünnep közti időszak mindig nagyüzem a pszichoterápiában – kezdi dr. Szekeres Krisztina pszichoterapeuta. – Az ünnepek a legtöbb családban erősen idealizált események: „legyen béke, szeretet, harmonikus együttlét”.
Ezzel párhuzamosan azonban mindenki nagyobb érzelmi terheléssel érkezik – fáradtság, elvárások, régi sérelmek, generációs minták. Az a családtag, aki máskor is feszültséget kelt, ilyenkor könnyebben válik „gyújtóponttá”, mert a többiek is kevésbé rugalmasak. A karácsony egyszerre hordoz kollektív elvárást a boldogságra, és a saját gyerekkori élményeinket is behozza. Ez a kettős nyomás gyakran teszi sérülékennyé a rendszert, és ilyenkor a konfliktusok könnyebben előtörnek – magyarázza a szakember.
Az ebben a miliőben kialakuló viták gyújtópontjában gyakran állnak ott a fekete bárányok.
A hétköznapokban sokszor „csak” közeli családtagjaik küzdenek velük, esetleg épp konfliktusaik miatt élnek egy szál egyedül. Az évnek ebben a szakában viszont a méltatlan helyzetek, degradáló megjegyzések, provokációk vagy épp inzultusnak beillő ajándékok a többiek meghitt pillanataiba is belerondítanak.
Sok családban pontos, ismétlődő forgatókönyv szerint foszlik szét a varázs egyik vagy másik rokon pusztító viselkedése miatt. Senki sem mer határt húzni, mert épp karácsony táján nem illik szembenézni az ilyesmivel.
Aztán van olyan fekete bárány is, aki körül szintén puskaporos a hangulat, pedig nem akar rosszat. Egyszerűen csak más. Orvos helyett rockzenész lett belőle. Vegán, nyakig ki van tetoválva, vagy épp meleg, és szeretné, ha partnerét elfogadná a családja is.
Ilyenkor a konfliktus forrása nem ő, hanem a rá, személyiségére, életmódjára adott családi reakció. Az, hogy a család hallgatással, kritikával, megszégyenítéssel felel rá, azt eredményezi, hogy a jelenlétében ugyanúgy mérgezett lesz az ünnep.
Engedjük el az idealizált karácsony képét, és törekedjünk reálisabb célokra (Fotó: Getty Images)
A feszültség és figyelem fókuszában
Fekete bárány nem egyik napról a másikra lesz valaki. Sokszor hosszú évek alatt áll elő az a helyzet, hogy a család egy tagja valahogy mindig a feszültség fókuszába kerül. Ha valaki következetesen rombolóan viselkedik – lerészegedik, provokál, megszégyenít, vagy újra és újra felborítja az ünnepet –, folyamatosan amortizálja a környezetét, így könnyű őt megtenni minden baj forrásának.
Pedig a dolog összetettebb ennél: a nehéz rokon körül kialakuló konfliktusban nemcsak ő, hanem mindenki más egy régóta kijelölt szerep szerint viselkedik. – A fekete bárány gyakran a családi rendszer tünete – véli Krisztina. – Sokszor ő az, aki – akár tudattalanul – kifejezi a családban meglévő ki nem mondott feszültségeket, tabukat, konfliktusokat.
Más életmódot vagy értékrendet képvisel, esetleg nem illeszkedik be a generációs szerepekbe.
Traumák, függőségek, megküzdési nehézségek jellemzik, melyeket a rendszer nem tud integrálni. Vagy épp ellenkezőleg: ő az, aki nem hajlandó tovább vinni a család diszfunkcióit, így kívülállóvá válik. Fontos látni, hogy a kívülállóság ritkán egyetlen ember problémája – sokkal inkább a családi dinamika következménye – folytatja.
Szőnyeg alá söpörve
És tényleg: amíg mindenki rá mutogathat, addig nem kell a mélyebb, kínosabb kérdéseket feltenni magunknak. Például azt, hogy miért vagyunk képtelenek határt húzni. Miért alapfelszerelés a családi összejöveteleinken az alkohol? Miért nincs senki, aki néha ránézne az egyedül, felhalmozott kacatok közt élő rokonra, és segítene neki emberhez méltóbban élni? Jóska vicceit miért nem kéri ki magának már a bemelegítésnél valaki? Milyen régi sérelmeket hordozunk magunkban?
Nehéz szembenézni vele, de a botrányos családtag is mi vagyunk: ő saját életének keresztje mellett az egész család kimondatlan indulatait, szégyenét, elfojtott haragját cipeli, és a körülötte kialakuló feszültség mindig legalább annyit elmond a családról, mint saját rossz vagy csak másmilyen döntéseiről. A fekete bárány élesen mutatja meg,
