Néhány évvel ezelőtt egy barátnőmnek volt egy kirohanása a férje ellen, amelynek során a válás lehetősége is felmerült. Amikor néhány héttel később érdeklődtem a fejleményekről, örömmel mesélte, hogy sikerült átkereteznie a helyzetet, és már nem gondol válásra. Azt hiszem, akkor hallottam először az „átkeretezés” kifejezést, és rögtön megláttam benne a fantáziát.
Az utóbbi években pedig szinte mágikus varázsszóvá vált, mert egyszerű, de felszabadító ígéretet hordoz: ha megváltoztatjuk a nézőpontunkat, elviselhetőbbé válnak a nehézségek. Ebben a bizonytalan világban gyakran érezhetjük, hogy kicsúszik a kezünk közül az irányítás, az átkeretezés azonban lehetővé teszi, hogy bár a történteken nem tudunk változtatni, azon igen, hogyan tekintünk rájuk.
Ez biztonságot és reményt ad, miközben jól illeszkedik a modern önfejlesztő kultúrához, amelyben a lehetőség és a felelősség is az egyén kezében van. De ez az oka annak is, hogy a kifejezés túlhasználttá válhat, és vagy leegyszerűsített, „gondolkodj pozitívan, és minden jó lesz” típusú sallang lesz belőle, vagy átcsap önbecsapásba. Az átkeretezéshez szükséges mély belső munkáról, valamint a fogalmak közötti különbségekről Póta-Salgó Réka coachcsal, mentálhigiénés szakemberrel beszélgettünk.
Önámítás vagy átkeretezés? Van különbség!
Vanda éveken át készült egy bizonyos pozícióra, már egyetemista korában tudta, ez lenne álmai munkája. Amikor megkapta az állást, úgy érezte, beteljesült a régi vágya: végre ott ülhetett a tárgyalóban azok között, akiket korábban példaképének tartott. Az első hónapokban mindent elnézett: a túlórákat, a feszültséget, a kíméletlen tempót. Ha valami nem működött, mindig talált rá magyarázatot: „biztos mindenhol ilyen”, „minden munkának van árnyoldala”, „nem lehetek ennyire kényes”.
Kapcsolódó: 10 hazugság, amivel valószínűleg te is becsapod magadat
Sokáig azt hitte, alkalmazkodik. Csak később jött rá, hogy valójában önámítást gyakorol: megmagyarázta magának a rosszat, mert nem bírta volna elengedni az álmot, amibe annyi energiát és hitet fektetett. Az áttörés akkor jött, amikor kimondta magának, hogy a helyzet nem jó, és ez nem azt jelenti, hogy ő kudarcot vallott. Onnantól kezdve már nem magyarázatokat, hanem kiutakat keresett. Ez volt az első valódi átkeretezése.
– Talán a legnagyobb különbség az átkeretezés és az önámítás között, hogy utóbbi nem rólunk, hanem a másik emberről vagy helyzetről szól – mondja szakértőnk. – Ezekbe képzelünk bele illúziókat, és magyarázzuk meg magunknak, hogy mindez jó nekünk. Mert mindenáron bele akarjuk illeszteni a másik embert vagy az adott helyzetet abba, amit elképzeltünk, amire vágyunk, amit keresünk.
Az önámítás a másik emberről szól, az átkeretezés viszont rólunk (Fotó: Getty Images)
Biztosan sokan látták Pokorny Lia A majdnem tökéletes boldogság receptje című előadását, amely nagyon szépen mutatja be azt az önámítást, amelyet – különösen a nők – évekig, évtizedekig fenn tudnak tartani. Ez iszonyú energiákat emészt fel, hiszen ilyenkor a másik helyett is az dolgozik, aki önámításban van.
Az átkeretezés ezzel szemben rólunk szól.
Nem az a lényege, hogy magyarázkodunk magunknak, hanem hogy a saját negatív gondolatainkat, a túlgondolást, a túlaggódást vagy épp a túlstresszelést írjuk át úgy, hogy értelmezhető legyen a helyzet számunkra.
Az átkeretezés tulajdonképpen nem más, mint problémamegoldó üzemmód:
