Soroljuk fel a nagyszüleink teljes nevét! Most tegyük meg ugyanezt mind a nyolc dédszülőnkkel! Szerintem itt már sokan elakadnak… Valószínűleg minél fiatalabb valaki, annál gyengébben vizsgázik a családi legendáriumból. Régen nemcsak a családi történetek öröklődtek generációról generációra, hanem ismerték is egymást a tágabb família tagjai, sőt, akár egy fedél alatt is éltek.

Megváltozott, nukleáris családokból (amikor maximum két generáció él együtt) álló világunkban azonban kicsúszni látszik a kezünkből a családi – szellemi-érzelmi – örökség, így nem csoda, hogy manapság trendi a családfakutatás.

Motiváció és muníció

– Amikor több mint húsz éve elkezdtem ezzel foglalkozni, akkor inkább az érdekelte az embereket, hogy van-e nemesi felmenőjük, esetleg rokonok-e valamely híres íróval vagy költővel. Legtöbbször kerek születésnap, évforduló alkalmával jutott eszükbe családfakutatást csinálni, egy jó ajándékötlet volt. Elvétve akadt csak olyan, aki önismereti célból állt neki a kutatásnak, mostanra viszont abszolút ez van túlsúlyban, legalábbis az én praxisomban – avat be Lengyelfi Edit családfakutató.

– Sokan saját indíttatásból kezdik a kutatást, de gyakori az is, hogy valaki terápiára jár, és a terapeuta javasolja neki, hogy próbáljon meg utánajárni felmenői történeteinek, hogy fel tudjanak fejteni valamilyen családi mintázatot, és feloldani egy elakadást, vagy tovább tudjanak lépni az önismereti munkában.

Hogyan is álljunk neki a kutatásnak? A családban, ismerősök köré­ben való kérdezősködés általában három generáció vonatkozásában hozhat információkat. A legmegbízhatóbb források az írásos dokumentumok, bármi hasznos lehet, amin legalább név és évszám, vagy helymegjelölés szerepel.

A családfakutatás elsődleges forrásai az anyakönyvek: születési, házassági, halotti.

– Az anyakönyvekben jellem­zően­ benne van a szülők neve, tehát azokból lehet továbblépni az előző generációkhoz. Az anyakönyveket védi az adatvédelmi törvény, ezért nem korlátlanul hozzáférhetők. Amíg él valaki, addig csak ő vagy meghatalmazottja intézheti az anyakönyveivel kapcsolatos ügyeket, az elhunytak anyakönyveihez pedig meghatározott évekig csak az egyenes ági leszármazottak kaphatnak hozzáférést – mondja a szakértő.

Egy gyászjelentés is sokkal több információt hordoz, mint gondolnánk. Gyakran fel vannak sorolva benne a gyászoló rokonok név szerint, és nemritkán azt is feltüntetik, hogy ki a testvér, a sógor, és így tovább. Ezáltal olyan családtagok is a látóterünkbe kerülhetnek, akikről esetleg nem is hallottunk korábban.

Ha minden lehetséges informá­ciót és adatot összegyűjtöttünk, akkor jöhet a következő lépés: állami, önkormányzati, települési, egyházi iratokban, esetleg korabeli újságokban történő kutakodás.

Elég egy laptop

Régen, az internet és a digitalizáció előtt rengeteg időt igényelt a családfakutatás. Mivel minden dokumentum csak papíralapon létezett, személyesen kellett elmenni például a levéltárba vagy a plébániára, és egy-egy bejegyzés felkutatása akár heteket is igénybe vett, főleg ha másik városba vagy faluba kellett elzarándokolni hozzá.

Ma már az anyakönyvek nagy százaléka digitalizálva van, nemcsak itthon, hanem – néhány kivételtől eltekintve – a környező országokban is, és ezek online kereshetők. A legjobb forrás ehhez a FamilySearch nevű weboldal, amelynek van magyar nyelvű verziója is (www.familysearch.org), itt befotózott anyakönyveket találhatunk, nem csak magyarokat. Regisztrálni kell, de az oldal ingyenes.

– Az ehhez hasonló oldalak nagyon jók mankónak, de azért érdemes mindig megnézni a tényleges anyakönyveket, mert lehetnek például névegyezőségek, amelyek félrevisznek – figyelmeztet a szakember.

Az utóbbi években felgyorsult a kutatás folyamata, egy nap alatt akár több generációt is meg lehet találni, néhány hét, hónap alatt pedig egy teljes családfát fel lehet állítani. Akár az íróasztalnál ülve is egész sokáig eljuthatunk a keresésben.

Akár az íróasztal mögül, egy laptoppal is elkezdhetjük a családfa kutatást (Fotó: Canva)

– Természetesen adott esetben kikerülhetetlen, hogy levéltárakba vagy egyéb intézményekbe kelljen látogatni, illetve ha nagyon szétszóródott a család, utazni is szükséges. Engem legtöbbször azért keresnek fel a kliensek, mert egyszerűen nincs idejük rá, hogy egyedül göngyölítsenek fel minden szálat. Sok évnyi tapasztalattal nekem már rááll a szemem, hogy észrevegyek gyanús jeleket, ­hiányosságokat, ellentmondásokat – mondja Lengyelfi Edit.

A családfakutatás manapság már egy szolgáltatás is, amelyet bárki igénybe vehet, ha a pénztárcája engedi. A kutatás általában néhány hónapot vesz igénybe, és attól függően­ alakul az ár, hogy mennyi kiinduló adatunk van, milyen messzire szeretnénk visszanyúlni az időben, és mennyi utazást igényel a munka.

Mindenképp tapasztalt családfakutatót válasszunk, figyelembe véve, hogy néhány órás, illetve pár napos képzések is elérhetők a témában. Aki pedig maga szeretne nekiállni a kutatásnak, részt vehet családfakutató workshopon, ahol afféle gyorstalpaló keretében végig­vezetik a legfontosabb praktikákon.

Családi titkokra derülhet fény

– A kutatás során kiderülhetnek előző házasságok, azokból származó gyerekek, féltestvérek, örökbefogadás, gyermekhalál. Az idősebb generáció körében tipikusnak számított a titkolózás az akkoriban szégyennek minősített események körében is, mint a nem természetes halálozás – gyilkosság, öngyilkosság – vagy a titokban végzett terhességmegszakítás – mutat rá a szakember.

Mindennek adott még egy csavart az, hogy ma már a DNS-alapú származásvizsgálat is lényegében bárki számára elérhető.

Néhány tízezer forintért küldenek egy mintavételi csomagot, amellyel otthon egy perc alatt levehetjük a nyálmintát, majd beküldjük egy akkreditált laboratóriumba, és pár héten belül meg is van az eredmény. Kapunk egy genetikai térképet arról, honnan származnak a felmenőink (milyen népcsoportok keverednek bennünk, százalékos arányban), illetve ha DNS-egyezésünk van valakivel, aki már szintén megcsinálta ezt a tesztet és feltöltötte az eredményt, akkor összekapcsol vele a rendszer. Például ha valakivel ötvenszázalékos DNS-egyezésünk van, akkor egy szülőnk közös, huszonöt százalék esetén a nagyszüleink közösek.

– Volt olyan idős kliensem, aki így találta meg az unokatestvérét, akiről korábban nem tudott. Mindketten egyedül élnek, így az egymásra találás nagy ajándék volt az élettől – meséli Lengyelfi Edit.

Olyan is előfordul, amikor nehéz feldolgozni a kapott eredményt. Tamás (47) jópofa ajándéknak gondolta a családnak, hogy beküldött DNS-minta alapján kideríti, milyen vér csörgedezik az ereikben. – Gyakorlatilag az derült ki, hogy a nagymamámnak nem az volt a vér szerinti apja, aki őt felnevelte. A dédanyám félrelépett. A nagymamám már nagyon idős, úgyhogy nem is merjük elmondani neki ezt a felfedezést. Aki tudja a családból, az is teljesen összetört ettől az információtól – idézi fel Tamás.

– Családterápiás képzésben vettem részt, és ez a tudás segít kezelni az érzékeny helyzeteket – mondja Lengyelfi Edit, aki Preisz Éva Eszter pszichiáter szakorvossal közösen nemrég könyvet is írt a témában Sorsminták címmel. – Sokan a családfakutatás eredményeinek hatására, azok feldolgozása érdekében kezdenek el valamilyen terápiás folyamatot a megfelelő szakembernél – hiszen a családfa nem csupán a múlt ábrája, évszámok és nevek összessége, hanem térkép is: megmutatja, honnan jövünk, és milyen sorsmintákat hordozunk magunkban.

Gondolatok a levéltárban

– Évtizedek óta töretlen az érdeklődés a családfakutatás iránt, egyedül a motiváció változik.