Holnap hajnalig… Még a fülemben cseng a dal, amire a nyolcvanas években táncoltunk, most meg itt ültök velem szemben. Meg vagyok illetődve. És még mindig nyomjátok!
Ádám: És még mindig próbálunk!
Hisz a véretekben vannak a dalok.
Ádám: Ez igaz, de ennyi év alatt megváltozott a zenei ízlés, a hangzás, még a hangszerek is. A turnék előtt új műsort készítünk, némileg átszereljük a régi dalokat, és ismét begyakoroljuk. Fontos, hogy egyre jobban szóljon. Cirka ötven fellépésünk van egy évben, majdnem minden hétvégén megyünk valahova.
És bírja még a hangod, Éva?
Éva: Nehéz kérdés, ráadásul szoprán a szólamom. Ádám a harsány dalokat is simán el tudja énekelni, én, ha úgy kiabálnék, másnap meg se tudnék szólalni.
Szerencsére van egy jó énektanárom, valahogy mindig helyre rakjuk a hangomat.
Érzékenyen reagál például az idegrendszer állapotára is, arra, hogy jól van-e éppen a lelkem. Szokták mondani, hogy „gombóc van a torkomban”. Ha befeszülök, az nagyon rosszat tud tenni. De vannak bevált praktikák, én például a gyömbérre esküszöm.
Képzeljétek, én sokáig azt hittem, ti egy pár vagytok!
Éva: Ugyan, Ádámnak felesége van, meg három gyereke! Hihetetlen, hogy már ötvenöt éve vannak együtt Ildikóval! Az csak egy ötlet, hogy mi a színpadon szerelmespár legyünk. De tény, hogy még rá is játszottunk.
Mindenkinek volt szerepe a színpadon, pontos koreográfiára támaszkodtunk, mi voltunk a szerelmesduett, Jakab Gyuri, aki sajnos már nincs velünk, a dzsessz világából jött, Baracs Öcsi lett a nagy komikus, és Pásztor Laci a zenekarvezető.
Olyanok vagytok, mint egy nagy család, ahogy a nevetek, a Neoton Família is mutatja.
Ádám: Hát volt, amikor több időt töltöttem a zenekarral, mint a családommal. Bardóczi Gyuszival, a korábbi dobosunkkal nagyon jó barátok voltunk, szerintem többet aludtam vele, mint a feleségemmel.
Előfordult, hogy két hónapra elutaztunk, mondjuk, Japánban vagy Kubában turnéztunk, esetleg két hétig zenéltünk a Balatonnál, és ezalatt nagyon összekovácsolódtunk. Törekedtünk is rá, hogy a fellépéseken kívül ne találkozzunk, mert azért ki is kellett bírni egymást.
Ildikó, a feleséged hogyan viselte a távolléteidet? Három lányod van, tizenkilenc évesen már apa lettél.
Ádám: Gyakorlatilag ő nevelte fel a gyerekeket, de ha itthon voltam, én is igyekeztem. Azért előfordultak emiatt összezördülések. Emlékszem, a nagylányom, Anita másodikos volt, amikor éppen kijött egy klipünk Évával, mindenki azt nézte a tévében, és az osztálytársai megkérdezték tőle: „Akkor tulajdonképpen ki a te anyukád?”
Kapcsolódó: Retró-kvíz – Felismered dalcímek alapján a magyar előadókat?
A zenész élete nem könnyű, aki ezt a vándoréletet nem bírja, az ne is kezdjen bele, mert ha futni kezd a szekér, nincs megállás, csinálni kell.
Éva, te az énekesi karrierednek rendeltél alá mindent. Gyereket is akkor vállaltál, amikor a nagy menetelésnek már vége volt, és feloszlottatok.
Éva: Így van. Harminckilenc évesen szültem a fiamat, addig az életem a nyilvánosság előtt zajlott, rengeteget nyilatkoztam, meséltem magunkról itthon és külföldön egyaránt. Amikor azonban Dávid megszületett, egy időre visszavonultam, mert egy anyának mégiscsak a gyereke a legfontosabb. Ezért is óriási szerencse, hogy ma már Dáviddal együtt zenélhetek, ő lett ugyanis a 2005-ben újjáalakult Neoton Família Sztárjai zenekar dobosa.
Tizenhét éves korában kezdte, még gimnazista volt. Sose felejtem el, mennyire szorongtam, amikor bementem az igazgatónőjéhez, hogy engedje el egy hétre turnézni velünk, de meglepetésemre elengedte, sőt jólesően meglepődött, nem tudta, hogy Dávid ilyen jól dobol. De ennek is már vagy tizennyolc éve!
A fiad édesapja, Bob Heatlie skót dalszerző, sok szép dalt írt nektek.
Éva: Nagyon tudott gondolkodni a zenekarban, és mivel az angolszász zenei világból érkezett, rengeteget tanultunk tőle. Akkor váltunk el, amikor Dávid kétéves lett. Bob azt szerette volna, hogy főállású anya legyek, és felhagyjak az énekléssel, én azonban képtelen voltam ekkora áldozatra, inkább hazajöttem Skóciából a fiunkkal. Dávid nagyon jó gyerek.
Friss vért hozott a zenekarba, és az ötleteivel, a dobszólóival máig inspirál mindenkit. Igazi ajándék számomra, és a fiúk is megszerették.
A Neoton Família
Január 10-én nagykoncertet adtok a zenekar hatvanadik születésnapja alkalmából. A címe: Neoton Finálé. Ez lesz talán az utolsó fellépésetek?
Ádám: Dehogy! Nem lezárásnak szánjuk, inkább összefoglalásnak. A koncert előtt lesz egy közönségtalálkozó is a nagyteremben, ahol előzőleg felépítünk egy kiállítást a Neoton együttes történetének ikonikus tárgyaiból. 1965-ig, a megalakulásáig szeretnénk visszanyúlni.
Kapcsolódó: Csepregi Éva énekesnő a fiáról, Heatlie Dávid énekes-dalszerzőről
Én beviszem például azt a gyönyörű, piros Yamaha SG 2000-es elektromos gitárt, amit 1983-ban Tokióban, a Yamaha fesztiválon a nagydíj mellé kaptam. Carlos Santana is ilyen gitáron játszott, azóta se sikerült jobbat gyártani. Csak azért nem azzal lépek fel, mert nagyon féltem. És már keresem a fellépőruhámat, mert az is unikális.
Az történt, hogy amikor meghívtak bennünket a világ legnagyobb könnyűzenei fesztiváljára Tokióba, tisztában voltunk vele, hogy a nyugat-európai bandák drága fellépőruháit úgysem tudjuk utolérni, Kelet-Európában akkoriban még nagyon silány volt az anyagválaszték. Felkértünk egy divattervezőt, hogy találjon ki valamit.
„Ádám és Éva? Akkor ti vagytok az első emberpár!” – csodálkozott ránk, és ehhez méltó rusztikus ruhákat tervezett nekünk. Alaposan kiríttunk a fesztivál fellépői közül, kicsit le is néztek bennünket, hogy jaj, szegények! De csak addig, amíg meg nem nyertük a versenyt a Holnap hajnalig című dalunkkal. Utána már mindenki azt mondogatta: mert a Neoton mert különbözni!
