Lassabban, egyszerűbben
A modern világ állandó pörgése folyamatosan igényt tart a figyelmünkre, nincsenek üresjáratok, nincs bámészkodás, reggeltől estig millió inger ér minket egyszerre; értesítések, e-mailek, hívások, elintéznivalók, találkozók, hírek, új posztok. Hozzászoktunk a multitaskinghoz, ami hatékonynak tűnik, holott hatalmas mennyiségű energiát emészt fel, és komoly stresszterhelést jelent az idegrendszernek.
A „slow life” mozgalom eszméi unalmasnak tűnhetnek, de valójában hosszú távon ezek a kiegyensúlyozottság zálogai. Már az is azonnali felüdülést jelent, ha nem törekszünk minden percben a hatékonyságra – ami különösen a nőkre jellemző –, hanem megengedjük magunknak, hogy valamiben elmerüljünk, akár csak rövid időre is, és kiélvezzük azt a pár percet.
Évtizedek óta tartom anyukám szabályát, miszerint kávét kizárólag ülve iszunk.
Kell az a kis szünet, amikor nyugalomban el lehet kortyolni egy csésze kávét, annyira biztos nem kell sietni, hogy állva hajtsuk fel! És lehet úgy teregetni, hogy közben nem intézünk el három telefont, sőt a villamosúton sem muszáj hasznosnak lenni, olyan jó néha csak bambulni, lenni.
Megfogni szabad
A kisgyerekek számára a megismerés és a kapcsolatfelvétel egyik fontos, alapvető módja a tapintás. Szívesen megérintik egymást, megfogdosnak, alaposan végigtapogatnak mindent, ezzel szemben a felnőttek szinte kizárólag a szemükre és a fülükre hagyatkoznak.
Senkit nem biztatok arra, hogy bemutatkozást követően egy frissen megismert kollégát csiklandozzon meg, de az erdőben, parkban, kertekben járva érdemes kicsit rácsodálkozni a különböző felületű termésekre, levelekre, tárgyakra. Egészen más érzés mohát simogatni, mint egy rücskös gallyat a tenyerünkbe venni, vagy egy sima felületű kavicsot a zsebünkben morzsolgatni.
Gyűjtögető életmód
Akinek van saját veteményese, az pontosan tudja, micsoda büszkeség abból enni, abból főzni, amit maga termelt meg. Annak sem kell lemondania erről az örömről, aki lakásban lakik, mert a gyűjtögetés az egyik legjobb móka! Tavasszal a medvehagymával kezdődik a szezon, majd jön a vadcseresznye, szeder, málna, som, mogyoró, a mindenféle ízletes gombák, és persze ott vannak a vadon nyíló fűszerek, gyógynövények is.
(Fotó: Getty Images)
Ehhez persze ismerni kell a természet kincseit, és a gombát mindig el kell vinni a vizsgálóba, de bőven megéri, mert egészen különleges íze van a saját somlekvárnak vagy a magunk által szedett gombából készített pörköltnek.
A „haszontalan” dolgok gyűjtögetésének is megvan a maga varázsa; a szép alakú, különlegesen nagy vagy icipici vadgesztenyét nem lehet a járdán hagyni, de jó szedegetni a makkot és a tobozokat is, ráadásul az őszi-téli dekoráció közt nagyszerűen mutatnak. (A kisebb fiam ovis korában az utcán elhullajtott postásgumikat szedte fel, és amióta tudom, hogy a madarak lenyelhetik, én is felszedem, és majdnem úgy örülök neki, mint ő annak idején. A gyaloglós kistáskámban már van vagy tíz!)
Mondjuk ki!
A kellemes és boldog pillanatok gyakran úgy múlnak el, hogy alig vesszük őket észre. De ha verbalizáljuk, amikor valami jó történik velünk, nemcsak tudatosabbá válik az élmény, de mélyebben is rögzül. Elsőre furcsán hangozhat, ha kimondjuk, „milyen jó dolgom van”, „de jól érzem magam”, de érdemes kihangosítani a legkisebb apróságokat is, hogy finom lett a kávé, gyorsan beért a busz, szépen süt a nap.
A kimondott szó segít jelen lenni a pillanatban, és az agyunkban is erősebb nyomot hagy, mint ha csak átfutna egy gondolat.
Ez a fajta tudatosítás hozzájárul ahhoz, hogy ne csak történjenek velünk az események, hanem aktív megélői legyünk a mindennapok apró örömeinek. Hasonló hatása van a hálanaplónak is, amelybe minden este lejegyezhetünk három-öt dolgot, amiért hálásak vagyunk. A fókusz áthelyeződhet a hiányokról arra, ami jó az életben.
Lista
Részletes lista írása, majd az azon található tételek szisztematikus kihúzása hatékony eszköz a mentális stabilitás megteremtésében. A leterheltség okozta szorongás már attól enyhül, hogy papírra vetjük a teendőinket; az agyunk megkönnyebbül, csillapodik a félelem, hogy valamit elfelejtünk.
A lista másik titka, hogy kezelhetőnek tünteti fel a feladatokat, és nyomon követhetővé válik a haladás; minden kipipált, vagy áthúzott sor apró győzelem, ami dopamint szabadít fel az agyban, és pozitív visszajelzést ad: „ezt is elvégeztem, közelebb kerültem a célhoz”.
Ez az apró jutalmazó mechanizmus segít fenntartani a motivációt akkor is, amikor hosszúnak vagy kilátástalannak tűnik a feladatok sora. A lista a mai digitális világban is megmaradt kézzel írt műfajnak, már lehet kapni kifejezetten erre a célra tervezett gyönyörű vagy épp vicces grafikájú noteszeket.
