Danóval és édesanyjával, Pannival ülünk le beszélgetni, nemcsak azért, mert Panni segít megérteni Danó beszédét, hanem azért is, mert a lány története egyben az egész család, a szülők és négy gyerekük története is.

Pécsi házuk a város külső részén, a Mecsek lankáin épült, és Panni kézjegyét viseli magán, hiszen építészként ő és egy kollégája jegyzi a terveket. A nagy belmagasság lé­giessé teszi a tereket, a hatalmas ablakokon ömlik be a napfény, miközben Panni gyönyörű tálkákban diákcsemegét, egyedi bögrékben vizet tesz elénk. A tárgyaknak mintha lelkük lenne, gyönyörűséggel tölt el, ha hozzájuk érhetek.

Mintha kicsit húznám az időt, nehéz rákérdezni arra, amit a tények szintjén már tudok. De Panni és Danó segítenek, nem rázza meg őket, hogy a stroke-ról meséljenek, ezerszer felidézték már. 

– Egy rendezvényen voltunk, amikor Danó összeesett – vág a közepébe Panni. – Bementünk vele az ügyeletre, ahol kijelentették, hogy biztosan drogozott, ezért először drogtesztet végeznek nála. Hiába mondtuk, hogy ez elképzelhetetlen. A teszt természetesen nem mutatott ki semmit. Másfél órás várakozás után mondták, hogy na jó, akkor az én megnyugtatásomra csinálnak egy CT-t.

A vizsgálatról azzal jött ki az orvos, hogy nagy baj van, de nem biztos, hogy Danó belehal.

Az agyában nagy kiterjedésű vérzés következett be. Aneurizmát állapítottak meg, ami születésétől fogva adott lehetett, csak senki nem vizsgálta, mert nem okozott tüneteket, igaz, Danó néha panaszkodott erős fejfájásra. (Az aneurizma az érfal gyengesége, kiöblösödése, ami ha kireped, életveszélyes vérzéshez vezethet – a szerk.)

Danó olykor fontosnak érzi, hogy kiegészítse édesanyja beszámolóját. Panni türelemmel hallgatja, minden szavát érti. Amikor mégsem, olyankor általában a legkisebb lányt, Pankát hívják: ő hároméves volt, amikor a stroke történt, és tökéletesen elsajátította Danó megváltozott „dialektusát”.

Amikor azt kérdezem Pannitól, mit érzett, amikor megtudta, hogy Danó akár bele is halhat, azt mondja, hívő emberként bizonyos volt benne, hogy a lánya életben marad. Három hónap kóma következett. Mindennap reggel hattól estig ott ültek az ágya mellett, vagy ő, vagy a férje. Ki vigyázott addig a többi gyerekre?

– A nagymama, azt hiszem…

Saját jelrendszer

A három hónap egy része éber kómában telt, Danó meg-megmozdult. És amikor Panni a betegágy mellett a gyógytornásznak egy álmát mesélte, amelyben egy kivágott fa törzséből új hajtás fakadt, Danó egyszer csak feléjük fordította a fejét, és rájuk nézett.

Végérvényesen pedig azután tért vissza ebbe a világba, hogy a húga elklarinétozott neki egy dalt, amit korábban közösen akartak eljátszani. November végén jártak, Danó pedig nem értette, hogy lehet ez, amikor az előbb még szeptember volt. Sok minden más is furcsa volt számára, és a tehetetlenség dacba fordult.

– Láttuk a szemén, hogy érti, amit mondunk, de akkor még nem beszélt, és nem működött együtt a logopédussal – mondja Panni. – Mint később elmesélte, nem úgy gondolt magára, mint beteg emberre, és utálta, hogy olyan dedós dolgokat csináltatnak vele, mint hogy ejtsen ki egy hangot, vagy írjon le egy szót, ő, a jó tanuló, jó sportoló!­

Azt kell mondanom, kamaszkorban stroke-ot kapni különösen pech! Elkezdtünk szótáblákat használni, és máig megvan a füzet, amelyben rajzokkal magyarázta el, mit szeretne. Éhes: ezt háztartási keksszel szimbolizálta, de gondold el, mennyi időbe került, míg bal kézzel lerajzolta az összes cakkot a szélén, meg azt a rengeteg pöttyöt!

Ma már nevetnek ezen, nevetnek a közös nyomorúságon, mi mást tehetnének?

Panninak azt tanácsolták, ne tanítsák meg Danót jelelni, mert akkor végleg elvész a motivációja arra, hogy ismét beszéljen. A lány azért mégiscsak használt jeleket, csak éppen saját jelrendszert dolgozott ki, mind a mai napig önkéntelenül is ezzel kíséri a beszédét. 

– A jobb szemöldököm apa – érinti meg az arcát –, a bal szemöldököm anya – mutatja, majd az orra hegyétől a homloka felé lépegetve sorra megjelöli öccse és húgai helyét ebben a különleges univerzumban, születési sorrendben: Letti, Dávid, Panka. A homloka a mama birodalma.

Képes szótár Danó jelzéseivel

Az álla hűséges barátnője, Rita helye, aki akkor is látogatta Danót, amikor annak a legválságosabb volt az állapota, és aki – talán nem függetlenül a történésektől – gyógytornász lett, és ma már szakemberként is segít neki. – Ez pedig én vagyok – simítja végül Danó a tenyerét a mellkasára. Ha már a legfontosabbak jegyzékénél tartunk: a csokinak (feltartott kisujj) és a mogyorókrémnek (begörbített kisujj) is jutott külön jelölés.

A család hamarosan hazavitte Danót, mert a kórházban a továbbiakban nem tudtak helyet biztosítani neki. Sajnos információval sem igazán segítettek, Panniék nem tudták, mire számítsanak, fog-e Danó valaha járni. Nemcsak a vérzés okozott bajt az agyban, hanem az is, hogy a vérzés idején megnövekedett agynyomás összepréselt bizonyos idegeket. A jobb oldala teljesen lebénult, a bal oldal is érintett, és bár minden erejét összeszedve Danó fel tud állni, alapvetően kerekesszékhez kötött az élete.

Befogadó művészet

Nem sokkal azután, hogy hazatértek, azzal szembesültek, hogy Pécsen semmiféle rehabilitáció nem érhető el Danó számára. Így aztán felcuccoltak, és Budapestre költöztek, egy privát mozgásfejlesztő központ szomszédjába, amelynek konduktorai heti háromszor foglalkoztak Danóval. Pesten számukra szokatlan zajban és nyüzsgésben éltek, és amikor belefáradtak, kijjebb költöztek, Maglódra. A legkisebb gyereket csak magánóvodába vették fel, és

nekik annyira megfogyatkoztak a tartalékaik, hogy már csak minden másnap tudták elvinni az oviba. 

– Akkoriban egy bölcs ismerős azt tanácsolta, ne hagyjuk magunkat teljesen elszegényedni azért, mert minden megtakarításunkat Danó rehabilitációjára fordítjuk – mondja Panni. – Nagyon-nagyon nehéz döntést kellett meghoznunk, de beláttuk, hogy a világ minden pénze nem elég a rehabilitációra, amely ráadásul nem hoz csodát, és nekünk még ott vannak Danó testvérei is, akikről gondoskodnunk kell, és a sor végén ott vagyunk mi magunk is. 

Ritkították a rehabilitációs foglalkozásokat, hét év után hazaköltöztek Pécsre, és nyugalomra leltek, de szerették volna valahogy tovább finanszírozni Danó fejlesztését.