Valljuk be, azok a példaképek, amelyekhez mostanában a külsőnket mérjük, már egy ideje a virtuális térben, leginkább a közösségi oldalakon születnek. A kisebb-nagyobb követőtáborral rendelkező celebek, influen­szerek az előnyös pózoknak, a szerkesztett képeknek köszönhetően ragyogó formában jelennek meg előttünk, elfedve a bőrhibáikat vagy a testük tökéletlenségeit.

Tőlük már csak egy ugrás, hogy eljussunk a még tökéletesebbre formált, a mesterséges intelligencia által tervezett, gyönyörű bőrű, arányos testalkatú, dús hajú modellekig. ­Kíváncsiak voltunk, másképp hatnak-e ránk a filterek által formált nők, mint az MI (mesterséges intelligencia) „gyermekei”.

– Pszichológiai kutatások azt már kimutatták, hogy a filterezett és a valóságos arcok között gyakorlatilag a mai szem nem tesz különbséget, egyformán realisztikusnak, elfogadottnak tartjuk mindkettőt – kezdi Hajdúné Gersei Csenge okleveles pszichológus, képzésben lévő családterapeuta.

– Ahogy idomultunk a szerkesztett fotókhoz, valószínűleg idomulni fogunk az MI által kreált képekhez is, azaz elfogadjuk, hogy ez a normális, ez a testideál.­

Mivel az MI-modellek teljesen úgy néznek ki, mint az emberek, az agyunk nem válogat, ezeket is össze fogja hasonlítani a hús-vér személyekkel. Bár a manipulált fotókat felismerjük, mégis hozzájuk mérjük magunkat, ennek hatására pedig világszerte folyamatosan csökken a nők testképpel kapcsolatos elégedettsége.

Digitális tükör

A pszichológus elmondása szerint az agyunknak az a része, amely a testképünkért felelős, sokszor tudattalanul működik. Nagyon sok energia és idő kellene ahhoz, hogy minden egyes képnél, amit egy nap során látunk, elgondolkozzunk, és emlékeztessük magunkat arra, hogy ez nem feltétlenül a valóságot tükrözi.

Vagy hogy mennyi munkába került ennek a képnek az elkészítése.

– A testképproblémákkal hozzám forduló kliensekkel rendre szét szoktuk szálazni, hogy milyen erőfeszítéseket kell tennie egy inf­luenszernek ahhoz, hogy olyan alakja legyen, mint a fotókon lát­ható – avat be Gersei Csenge.

– Ezt sokszor úgy állítják be, mintha könnyen, mindenki számára elérhető lenne, emiatt azt érezhetjük, hogy mi csinálunk valamit rosszul, ha a nyolcórás munkanap, a gyereknevelés, a háztartásvezetés stb. mellett nekünk ez nem sikerül. A hétköznapi nők között többen küzdenek azzal, hogy bármit tesznek, nem érik el az általuk normának kikiál­tott külsőt, és ezért gyötrődnek. Egy mai fia­tal napi öt óránál is többet tölt a közösségi médiában, nagyrészt ilyen fotók között.

Minél kevesebb időt szán valaki az offline szórakozásra, annál inkább elhiszi, hogy ez az elvárható, és ez alapján gondolkozik majd magáról, ami óriási ellentétet, feszültséget szül benne. Ez nagyon könnyen vezethet testkép- vagy evészavarhoz, ezzel párhuzamosan emelkedik a mesterséges fogyasztószerek használata, ahogy a plasztikai műtétekre is egyre nagyobb az igény, méghozzá egyre fiatalabbak között.

Plasztika helyett terápia

– Szerintem nem csupán a serdülő, fiatal lányokra, hanem a változókorban lévő nőkre – akik szintén egy nagyon érzékeny csoport – is kifejezetten negatívan hat a közösségi médiában megjelenő hamis testkép – véli dr. Huszár Orsolya plasztikai sebész. – Akik a telefonok applikációin keresztül elérhető filtereket, „szépítő” programokat használják, olyan irreális képet festenek magukról, amellyel a valódi nők nem tarthatják a lépést. Az MI által generált szépségideálokkal pláne nem.

Dr. Huszár Orsolya úgy véli, szerencsére a plasztikai sebészetben egyre kevésbé jellemző az, hogy az orvosok átszabnák a páciensek külsejét, bár kétségtelenül vannak divatos igények, beavatkozások. Egyszer a járom-, máskor az állívet szeretnék a legtöbben kiemelni, vagy éppen a feneket feltöltetni. Egy időben nagyon népszerű volt a russian lips, azaz a szív alakúra formázott ajak, amely az orosz babák arcát idézte meg.

Ha valaki torzítja a vonásait, annak hosszú távon biztosan lesznek egyéb hatásai is (Fotó: Getty Images)

– Az egyik mesterem azt tanította – folytatja a plasztikai sebész –, hogy mindenkinek más a szép, és ezt egy orvosnak bizonyos keretek között el kell fogadnia. Nem erőltethetjük rá a páciensekre a saját ízlésünket, de nem is valósíthatunk meg teljesen irreá­lis elvárásokat.

Abban mindenképp nagy a felelősségünk, hogy elmondjuk, egy beavatkozásnak milyen következményei lehetnek, hiszen

ha valaki torzítja a vonásait, annak hosszú távon biztosan lesznek egyéb hatásai is.

Előfordul az is, hogy az egyeztetés során felmerül bennünk, hogy plasztikai sebész helyett pszichológushoz kellene fordulnia a páciensnek, és a sokadik arctöltés helyett a terápiára költeni. Ilyenkor akár két órát is beszélgetek az illetővel, hogy ne sértsem meg, de próbáljam rávezetni, hogy az elégedetlenségével inkább lelki síkon lenne tanácsos foglalkozni.

Reális elvárások mentén

Dr. Huszár Orsolya szerint a lényeg, hogy egy plasztikai beavatkozás során őrizzük meg a saját karakterünket, és ne egyenarcok szülessenek futószalagon – sem egy filterezett emberi arc után, sem egy mesterséges intelligencia által kreált kép alapján.

– Szülőként úgy érzem, a kritikus gondolkodás átadása az egyik legnagyobb feladatom a gyermekeim felé, hiszen abból a rengeteg információból, amely ránk ömlik, nagyon nehéz kiválogatni, mit engedünk magunkhoz – fűzi hozzá a plasztikai sebész. –

Ha a gyere­keink tudatosan gondolkodnak egyebek között a női szépségről, talán másképp használják majd a jövőben a mesterséges intelligenciát, amikor már ők irányítják.

Az orvos azt meséli, gyakoribb, hogy a nők a celebek képei helyett a saját fiatalkori fotójukkal érkeznek hozzá, és az „eredeti állapotot” szeretnék visszaállítani – ilyenkor el kell magyarázni nekik, hogy ez nem sikerülhet maradéktalanul, mert az évek során a szalagok ereszkednek, a lágy részek deformálódnak, a csontok fogynak.

– Sajnos orvosi végzettség, képesítés nélkül, piaci ár alatt, rossz­ minőségű anyagokkal is végeznek olyan kezeléseket, amelyekre a szakemberek nemet mondtak, de a páciensek ragaszkodnak az elképzeléseikhez. Ezek komoly veszélyeket rejtenek. Egy pici frissítés – egy szemhéjplasztika vagy egy kis töltés – is jelentős önbizalmat adhat a nőknek bármilyen korban, nem kell hatalmas átalakításokban gondolkodni. 

Hogyan lehetünk ellenállóbbak a torzító ideálokkal szemben?