Hogy érdeklődünk irántuk, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Liam Neesonről a harmincadik heti lapszámunkban közöltünk terjedelmes portrét, Colin Farrellről pedig az előzőben. Rájuk tehát nem is vesztegetnénk az időt. Neesonről csak annyit jegyeznénk meg, hogy a cikk nyomdába adásakor még reménykedtünk benne, hogy a Csupasz pisztoly című vígjáték újrafeldolgozása „minőségi hülyéskedés” lesz – Liam Neeson pedig méltó Leslie Nielsen Frank Drebin hadnagyához.
Hát, sajnos nem így történt, de ez legyen a legnagyobb bajunk. E sorok szerzője a fogát szívva, a családja többi tagjától elnézést kérve osont ki a moziból, de biztosan tudom, hogy sok más embernek meg tetszett az új Csupasz pisztoly. Colin Farrellbe pedig még ennyire se menjünk bele most.
Annyit jegyeznék meg: aki nem látta a Martin McDonagh ír drámaíró és rendező Erőszakik című filmjét, az azonnal pótolja ezt a mulasztást. A belga Brugge-ben turistáskodó és lelkiző bérgyilkosokról szóló, keserédes, hol vicces, hol tragikus film – a magyar címe ellenére – egyszerűen tökéletes és végtelenül szórakoztató alkotás.
Mit tudnak az írek, amitől másképp hasítanak, mint a többi színész? Írországban például erősebbek a színpadi hagyományok, sok a színházi fesztivál, így a legtöbb befutott ír színész is élőben edződött. Írországnak egyébként is világszintű a drámairodalma – elég, ha Oscar Wilde-ot vagy Samuel Beckettet említjük.
Ráadásul létezik az úgynevezett „seanchaí”-kultúra („ír történetmesélő”), ami a kocsmai sztorimesélést emeli művészi szintre, az ősi ír nyelv pedig az angolnak is ad egy sajátos ritmust és dallamot. Mindeközben az ír színészek különös arcberendezése is sokszor könnyen megjegyezhető – gondoljunk itt Cillian Murphyre vagy Barry Keoghanre.
Bondból gengszter – Pierce Brosnan
Mindezek egyben jellemzők Pierce Brosnanre is, aki legutóbb a Gengsztervilág című sorozatban alakított nagyot egy streamingcsatornán. Ennek utolsó epizódjában Brosnan nem csinál egyebet, mint hogy a börtönben levonul egy lépcsőn – mindezt úgy, akár egy valódi rocksztár, az összes vicces manírjával.
Érdekes volt viszontlátni a színészt, hiszen a legtöbb ember fejében James Bondként vagy a Mamma Mia! Sam Carmichaeljeként él – mostanra azonban Brosnan már hetvenkét éves. És jól állt neki a tisztességtelen őszes halánték egy gengsztercsalád egyre jobban megbomló fejeként. De a megszokottól eltérő karaktert alakít A csütörtöki nyomozóklubban is egy nyugdíjas, szókimondó szakszervezeti vezető bőrében.
A hetvenkét éves Brosnannek jól állnak az évek
Pierce Brosnan édesapja hamar elhagyta a családot, édesanyja pedig Londonba költözött dolgozni. A kis Pierce így nagyszüleihez, majd rokonaihoz került, és gyerekként gyakran érezte magát magányosnak és kívülállónak. Tízévesen követte anyját Angliába. A nagyváros forgatagában egyszerűen csak „írnek” hívták iskolatársai, ő maga is idegenként tapasztalta meg a londoni életet.
A kívülállóság érzése ugyanakkor erősítette benne az eltökéltséget: valami többre vágyott. Egy színházi próbán felfedezte a színjátszás világát. A Drama Centre Londonban három évet töltött, és ahogy később mesélte, a színészet számára a szabadságot jelentette. 1975-ben végzett, és fél év múlva maga Tennessee Williams drámaíró választotta ki egyik drámájának főszerepére. Ezt írta Brosnannek egy táviratban: „Hála Istennek, hogy létezel, kedves fiam!”
Egy amerikai széria, a Remington Steele detektívsorozat tette igazán ismertté. Na meg a James Bond címszerepe. Amire már a nyolcvanas években kinézte a szuperkémfilmet megalkotó Broccoli család, de Brosnan éppen a Remington Steele miatt nem tudta elvállalni a szerepet.
Úgyhogy majdnem tíz évvel később, 1994-ben jelentették be, hogy Timothy Dalton után Brosnan az új Bond. Négy filmet forgatott, majd kitették a franchise-ból. Ezen kicsit meg is sértődött. De legalább kipróbálhatta magát más szerepekben: soha nem fogjuk elfelejteni, amikor szarvasbikaként bődül el egy ABBA-dal kezdetén a Mamma Mia!-ban – nem az énektudás teszi a pop- és rocksztárt!
