A legfőbb oka az ódzkodásomnak az volt, hogy Skandinávia drága, és egy ötfős családdal (főleg folyton éhes kamaszokkal) megfizethetetlennek tűnt. A kamaszokból azóta felnőttek lettek, ritkábban csatlakoznak hozzánk utazáskor, és Magyarországon az elmúlt öt évben annyira eldurvult az infláció, hogy a svéd árak nem okoznak már akkora sokkot.
Koppenhágába repültünk, és onnan bérelt autóval suhantunk át Malmőbe az Øresund hídon keresztül. Ez az építmény nemcsak azért fontos, mert itt kezdődik minden idők egyik legzseniálisabb svéd–dán krimisorozata, A híd (Bron/Broen), de azért is, mert 7845 méteres hosszúságával ez Európa leghosszabb közúti-vasúti hídja, ez köti össze Skandináviát Nyugat-Európával.
Minden egy helyen Svédországban
Svédország legdélebbi megyéje, Skåne úgy fest, mintha mesterséges intelligencia tervezte volna: csodás legelők és termőföldek, tágas terek, néhol egy-egy szélmalom a repcerengetegben, takaros falvak, tökéletes utak. Malmőnek vegyes a megítélése, mert a bevándorlók miatt vannak olyan kerületek, ahová a svédek állítólag nem szívesen mennek. Mi ezeken a részeken nem jártunk, úgyhogy csak azt tudom mondani, a többi gyönyörű!
Margitsziget-színvonalú parkból volt vagy tíz, minden példamutató módon gondozva, ház nagyságú orgonák, pompás akácok, és akkora gesztenyefák, amekkorákat korábban soha nem láttam. Az óvárost kényelmesen körbe lehet sétálni, a főtéren, a Lilla torgon hétköznap is nagy a nyüzsgés, a környéken egymást érik a több száz éves és a modern épületek. Elnéztünk a híres felhőkarcolóhoz, a Turning Torsóhoz is, ahonnan – tiszta időben – remek kilátás nyílik az Øresund-szorosra.
Az Øresund híd nemcsak mérnöki bravúr, de lenyűgöző látvány is (Fotó: Getty Images)
Ystad már a 13. században is fontos város volt, a ferencesek alapítottak itt kolostort, majd a Hanza-szövetség tagja lett. A Harry Potter-rajongók úgy érezhetik, valami csoda folytán az Abszol útra csöppentek; macskaköves utcák, fabetétes házikók, vörös téglás templomok. Szembetűnő különbség azonban, hogy itt sötétedés után jóformán megáll az élet, este kilenckor fél óra alatt három emberrel találkoztunk.
Aki meleg időben érkezik a környékre, és nagyobb pörgésre vágyik, keresse fel a közeli Sandhammaren strandot, amely rendre bekerül Európa legjobb tengerpartjai közé.
Fehér, púderpuhaságú homok és széles föveny várja az idelátogatókat, mindez az erdőből kibukkanva, a csodás dűnék után tárul elénk, de tényleg fontos a megfelelő időjárás, mert orkán erejű szélben elég vad tud lenni.
Kapcsolódó: A meglepetések városa, Göteborg
Időutazás a vaskorba
Egy ideje elvarázsolnak a megalitok, ezért nagyon megörültem, hogy Lund felé útba esik a svéd Stonehengeként emlegetett Ales stenar (Ale kövei). A skandináv vaskor végén, valamikor 500 körül, a Kåseberga nevű halászfalu közelében ötvenkilenc, egyenként nagyjából ezernyolcszáz kilogrammot nyomó követ rendeztek hajó formába.
Vita folyik arról, milyen céllal építették, vannak, akik szerint naptárként funkcionált, de valószínűbb a magyarázat, miszerint díszes síremlék volt.
Egészen fantasztikus látvány és érzés a domb tetejére felérve meglátni a hajó alakot; a kék ég alatt, a zöld fűből kinövő fehér kövek egyedülálló kontrasztot alkotnak, alatta szakadék, hullámzik a tenger, tombol a szél, az embert óhatatlanul is megérinti a történelem.
Skåne legvonzóbb települése Lund, ez a svéd Oxford, az ország legjelentősebb kutatási és oktatási központja. Az itt található egyetem miatt rengeteg a fiatal, és bármeddig el lehet téblábolni, de néhány látnivalót mindenképpen útba kell ejteni. Ilyen a campus a tekintélyt parancsoló vörös téglás és vadszőlővel befuttatott régi épületekkel; valamint a lundi székesegyház is, a gótikus stílusú templom bizonyos részei a 12. században épültek.
