Meg beszippantja a családomat. Azt vettem észre, hogy a kislányom (a tizenöt éves nagylányom), Stefánia, egyre választékosabban öltözködik. Honnan lehet erre pénze? – morfondíroztam, de aztán hamar kiderült, turkálóba és vintage-boltokba jár, és nagyon nyomott áron szerzi be a használt ruhákat. És módszeresen csomagolgat: ragasztószalaggal lezárt nejlonszatyrokba teszi, amire nincs szüksége, és eladja egy cserebere-applikáción.
Aztán persze az is kiderült számomra: szinte az egész generációja elkezdett túrni és csomagolni.
Ami a kilencvenes években még leginkább a pénztelenségről szólt, a turi, mostanra az egyik legmenőbb dolog lett. Olyannyira, hogy fiatal hollywoodi sztárok – Zendayával az élen – ma már a vörös szőnyegen, proccos filmbemutatókon is használt, second hand ruhákban vonulnak.
Ennek pedig több vetülete is van. Mint ahogy azt ezen cikk általam felkért szakértője, Stefi elmondja: egyrészről van az egészben egyfajta kiállás a környezetvédelem mellett, mert nem kell a fast fashion ruhákkal leterhelni a világot. Ráadásul valahogy ezek a régebbi holmik igazán „hordásra vannak kitalálva”, tartósabbak és jobb minőségűek, mint a mai darabok. Mintha boldogabb lenne bennük az ember.
Popsztárok vintage ruhái
Ha valaki kételkedne egy kamasz szavaiban, annak ajánlom, legközelebb látogasson el valamilyen kirakodóvásárra. Mi is így tettünk: augusztus végén kimentünk Stefivel a Repeat Gardróbvásárra – ahol popsztárok levetett ruháit is meg lehetett vásárolni.
Ott aztán gigantikus tömegbe botlunk, és csak úgy vibrál a levegő a vadászat – a túrás – izgalmától. „Na, mindjárt kezdődik a suli” – kapok el egy beszélgetésfoszlányt. „Ezt azonnal hagyd abba!” – szól a másik illető tettetett felháborodással: bizony, a tömeg jelentős része tizen-huszonévesekből áll. Vannak idősebbek is.
Ők valószínűleg szülők, akik lefagytak a – leginkább tényleg egy koncertre hasonlító – hangulattól. Önfeledten és vidáman örvénylik a tömeg, mindenki nézelődik, keres, vásárol. Minden kapható: baseballsapka, rockzenekarok képével megnyomott póló és pulcsi, táskák, tatyók, szütyők, ruhák, kesztyűk, csillivilli bizsuk és fém ékszerek.
Mindenhol nagy sor áll, de a RawR vintage-standjaihoz özönlenek az emberek. Lendvai Dorka és Glück Patrícia alig egy éve kezdték kiárusítani a saját használt ruháikat, mostanra viszont szemmel láthatóan sztárrá váltak a vásárlók körében. Míg Dorka egy asztalnál egyszerre válaszolgat a minden irányból érkező kérdésekre és mutatja be a portékát, Patrícia feláll egy székre, és a tömeg fölé magasodva bonyolítja az üzletet. Fél percre hagyják csak abba a munkát, amíg lefotózzuk őket. Ők is említik a környezettudatosságot, de van itt más is.
– Gyakran sokkal olcsóbban lehet igazán menő darabokat találni. Régen talán ciki volt turizni, de mostanra az emberek rájöttek, hogy egyedi és vagány dolgokra bukkanhatnak. Sokan kifejezetten szeretik, hogy mások szekrényéből válogathatnak, így teljesen egyedi outfiteket rakhatnak össze – mesélik. – Többféle stílus van, de a fő irány a kétezres évek divatja – amit „Y2K”-nek (Year 2000) hívunk. Ez most nagyon megy a fiataloknál. De van, aki vintage sportmezeket hoz, mások posztapokaliptikus stílusban mozognak.
A lányok saját szervezésű vásáraikra handmade (kézműves) ruhakészítőket, tetoválóművészeket és ékszereseket is hívnak, és ugyan még nem élnek meg a dologból, de egyre többet „ruháznak”.
A tizennégy éves, gimnazista Hanna menő alterszerelésben jár-kel a sorok között. Egy éve kapott rá a vintage-vásárok ízére, és ő sem csak vásárol, el is ad – a már említett applikáción árulja megunt ruháit. Éppen ezen nézett ki magának egy táskát, de most itt, a gardróbvásáron is megtalálta. Kis, fekete bőrtatyó, és Hanna szemmel láthatóan örül a zsákmánynak.
– Ami valakinek nem kell, másnak még igazi kincs lehet – mondja. – Elég fontos dolog lett ez mostanában.
Hogy a menőség összefonódik a fenntarthatósággal, azt egy asztal körül tömörülő kis társaság is kiválóan megmutatja. A minicsődület epicentrumában üldögél Staudt Laura, aki a Rucicis nevű fenntartható divatmárka alapítója, de itt és most újrahasznosító workshopot tart. A látogatók átalakíthatják a ruháikat: díszíthetik szalagokkal, gombokkal, gyöngyökkel. Emellett régi holmikból vagy anyagmaradékokból hajgumikat – „scrunchie”-kat – készíthetnek kézzel. Ez körülbelül húsz percet vesz igénybe, és a résztvevők saját kivitelezésű kiegészítőt vihetnek haza. Hajgumi mellett pedig akár masnit is varrhatnak.
– Ez a helyszín a szemléletformálásról is szól – mondja Laura. – A workshop során bemutatjuk, hogy a másodkézből származó holmik milyen értékesek lehetnek, és hogyan tarthatók körforgásban. Még azokat az anyagokat is felhasználjuk, amiket már nem lehet eladni – például foltos vagy szakadt darabokat. Ezekből is nyerhetünk alapanyagot, ha egy részük még ép. A munkám során egyébként az egyik kedvenc részem az anyagkeresés. Imádom, amikor lakástextileket találok – ezeknek van történetük. Egy vintage ruhának is van múltja, amit te újra életre keltesz, amikor beépíted az alkotásba.
