Ármin egyre gyakrabban tör ki olyan erős sírásban, hogy fél óra alatt sem tudom megvigasztalni – meséli Barbara elkeseredetten a négyéves fiáról. – Ne gondold, hogy komoly dolgok miatt borul ki! Egyszerűen ha a kék bögrébe öntöm a kakaóját, és nem a zöldbe, vagy ha én nyitom ki a csapot fogmosáskor, és nem ő, de még akkor is, ha az almát felvágom, miközben ő egészben szerette volna megenni.

Ilyenkor nem szól előre, hogy szeretné, egyszer csak robban a bomba, és bárhogy próbálom elterelni a figyelmét, semmi nem zökkenti ki a hisztiből. Ja, és nem fáradt, nem lázas, nem nyűgös – érthetetlen a reakciója.

Reggelente úgy kelek fel, hogy már előre félek, mivel fogom felbosszantani Lilit – vallja be Zsófi, akinek ötéves a lánya.

– Teljesen kiszámíthatatlanná vált a viselkedése. Egyszer az a baj, hogy a túrórudiból letört egy darab, amikor kicsomagoltuk. Máskor az, hogy a mamáék négyre jönnek, nem fél négyre. Ezek a változások totálisan kikészítik, zokog, lefekszik a földre, mi pedig tehetetlenek vagyunk.

Ráadásul százszor kell szólni, hogy vegye fel a cipőjét, mert indulnánk, este pedig, hogy jöjjön fürdeni. A hajmosásnál visít, pedig ezzel már régóta nem volt problémája. Már teljesen belefáradtunk a megoldás keresésébe. 

Nézzünk rá a családi szokásokra!

Deliága Éva gyermekpszichológus számára nem ismeretlenek az említett szituációk.

– Minden óvodáskorúval előfordul, hogy egy-egy napon érzékenyebb, sérülékenyebb, impulzívabban reagál, kevésbé együttműködő: ez tipikus jelenség – szögezi le a szakember. – Amennyiben ez naponta maximum kétszer fordul elő, és három perc alatt túl tudunk rajta lépni, akkor átlagosnak minősül. Viszont ezek a családok az életkori átlagtól eltérő gyakoriságról és intenzitásról beszélnek, ami nem fogható a fáradtságra, egy betegségre vagy a dackorszakra. Ha ez a kiborulás hónapokon át napi öt-hatszor jön elő, és akár negyven percig is tart, azzal már foglalkozni kell. 

A tehetetlenségükre válaszul a szülők gyors megoldásokat keresnek, Deliága Éva szerint viszont nincs sem gyors, sem csodamódszer, ám a prevenció szempontjából

az egyik legjobb eszköz a napirend átgondolása, rendezése. 

– Ezekben az állapotokban elsősorban azt kellene elérni, hogy csökkenjen a felfokozott túlérzékenység, ingerlékenység – javasolja a gyermekpszichológus. – Ennek eléréséhez először a napirend részletes átbeszélését szoktuk megtenni. A napirendnek négy fő pillére van: az alvás, az evés, a mozgás és a képernyőidő.

1. pillér: Alvás

– A hozzám forduló családok legalább hetven százalékánál rögtön az első pont esetében látszik, hogy a csökkent alvásmennyiség miként felelős a napközbeni alkalmazkodási nehézségekért. Ha egy óvodáskorúnak tizenegy-tizenkét óra az alvásigénye, de kilencet alszik, már látványos különbség mutatkozik a viselkedésében – folytatja a szakember. Úgy látja, a legtöbb családban nagyon elhúzódik az esti lefektetési rutin: a pancsolás, az olvasás, az összebújás akár fél tízig is tarthat, így legalább tíz óra, mire a gyerek becsukja a szemét. Arról nem is beszélve, amikor egy óvodás tizenegykor a tévé előtt alszik el a hullafáradt szüleivel. 

– Ha egy kisgyerek már nem pihen délután, de a szülők munkája miatt rendszerint reggel hatkor, fél hétkor ébreszteni kell, és este tízkor-tizenegykor alszik el, gyakorlatilag borítékolható, hogy a délután folyamán hányszor fog összeroppanni. Amennyiben mindennap húsz perccel, fél órával sikerül korábban lefektetni, a hétvégére egyébként összeadódó alváshiányból le tudunk faragni, és máris észrevesszük, hogy könnyebb vele napközben. 

Kapcsolódó: Mennyi alvástól lesz kiegyensúlyozott a gyerek?

Deliága Éva szerint az a célravezető, ha az estéknek ívet adunk, ha kiszámíthatóan követik egymást az események, amelyek az elcsendesedéshez vezetnek. Sokaknál tapasztalható, hogy fürdés közben a gyerek felpörög, utána boldogan szaladgál pucéran a lakásban, és a szülők is beszállnak a fogócskába. Vagy a vacsoránál ér haza apa, aki szívesen játszik fél órát, bohóckodnak, megint megtörik az ív. Nagy lámpánál új mesekönyvet olvasni, egy izgalmas történetbe este belefeledkezni szintén nem a megnyugvást szolgálja. A gyereket nem elálmosítja, hanem arra készteti, hogy figyeljen, jelen legyen, élvezze a szüleivel az együttlétet.