Vác után a Cserhát lankái megzabolázzák a vágtánkat, és komoly szerepet kap a lengéscsillapító, leáll a fejben a pörgés, és megérkezünk a jelenbe. Széles, napsütötte völgyben kolompoló gulyaszóban szállunk ki a falu szélén.

Több hullámban sok városi család állt így meg, földbe gyökerezett lábbal. Mivel az őslakók befogadók, miközben gondolnak, amit gondolnak, a régi és az új Terény csendes együttműködésének talaján a falu látványos virágzásnak indult.

A Fáy Dániel – Tornóczky Judit építész házaspárt, öt gyerekkel, a környezet és a palóc építészet szépsége csábította ide. Kétlakiságot terveztek, amikor 2002 márciusában megvették a házukat, ám októberben Dániel megkezdte első polgármesteri ciklusát.

„Nadrágos, van érettségije… meg miegymás” – így kampányolt mellette egy helyi asszony. „Nem katolikus ugyan, de nem is evangélikus” – mondták a falu katolikus őslakói. „Nem evangélikus ugyan, de legalább protestáns” – érveltek a többségükben szlovák nemzetiségű evangélikusok. De leginkább az szólt mellette, hogy hozott egy remek orvost. Három jelölt mellett negyedikként, hatvankét százalékkal nyert. Két polgármesteri ciklusa alatt komolyan vette a vidékfejlesztést: százöt palóc házat sikerült felújítani és helyi védettség alá helyezni.

A Fáy–Tornóczky házaspár huszonhárom éve még kétlakiságot tervezett

Falufejlesztés hatékonyan

– Biztos voltam abban, hogy ha állami pénzből vásároljuk és újítjuk fel a házakat, élettelen skanzeneket hozunk létre – mondja. – Ezek a házak attól értékesek ma is, hogy biztosítják a szükséges teret, és anyagukkal, formájukkal illeszkednek a tájba. Házanként egymillió forintot nyertünk, és öt év fenntartást kellett vállalni. A tulajdonosok belátták, hogy eredeti formájukban kell felújítani parasztházaikat. Az önkormányzat hozta a terveket és felügyelte a kivitelezést, és egyúttal láthatóvá tettük a település hagyományait is.

– A felújítást persze nem úgy gondoltuk el, hogy majd lótrágyával mossuk fel a döngölt padlót, mint a régiek – teszi hozzá Judit –, hanem hogy a mai kor elvárásainak megfelelő új funkciók is belekerüljenek.

A csipkeház múzeum és egyben oktatási központ is

A falufejlesztéssel Terény elsőként nyerte el 2013-ban a Példaadó Műemlékgondozásért díjat. Az épület, ahol beszélgetünk, eredetileg bognárműhely volt, később a Zichyek gépállomása, majd téeszközpont, aztán családi ház. Építész gazdái új tartalommal új keretbe illesztették: vendégház lett, melynek kőkerítésébe szekérkerekekből építettek kukucskálót, a faragott széllécek felett pedig jól megfér a tetőn a napelemborítás. Egyedül a fazsindelyes „nyúgurgyit”, vagyis a nyulak házát hagyták meg eredeti állapotában.

Családi vállalkozásukban a házak kiválasztása és felújítása inkább Dániel, tartalommal megtöltésük inkább Judit kreativitását dicséri. Ez utóbbinak része a Hunnia Csipkemúzeum is, amely bemutatóhelye a Fáy-örökségnek. A csipkeverés elsajátítása kvázi „belépő” volt a család új asszonyai számára, Fáy Aladárné, Dániel dédanyja volt ugyanis a Hunnia csipke megalkotója. Judit új alapokra helyezte az örökséget azzal, hogy műveli, tanítja és népszerűsíti a csipkeverést.

Alkotóközpont és iskola

Koczka Teréz sok éve foglalkozik változásmenedzsmenttel, szervezeti tanácsadással, ahogyan fogalmaz, Londontól Sanghajig, Oslótól Fokvárosig. Évekig Angliában élt, bejárta a világot, majd a pandémia és családi okok visszavezették, és helyet keresett, ahol jól érezné magát, amikor Magyarországon tartózkodik. Egy barátnője révén ismerte meg Terényt és vett itt parasztházat.

Koczka Teri otthont és igazi közösséget talált a faluban

– Igazi közösséget találtam, akiknek egyénként megvannak a saját projektjeik, de mellette közösen is szeretnének valami jót összerakni – fogalmazza meg, mi tartotta itt. – Nekem erről szól a valódi együttműködés. Ha beszélgetni szeretnék, ha információra volna szükségem, van kihez fordulnom, miközben érzem, hogy én is hasznos tudok lenni.

Kapcsolódó: Kitették a „megtelt” táblát – Budapest környéke nem bírja tovább

A falu szélén működik a NohaTerény alkotóközpont, Budapest egyik legmenőbb iparművészeti alkotóműhelyének és változatos profilú inkubátorházának, a Noha Stúdiónak vidéki állomáshelye. A fákkal, bokrokkal sűrűn telenőtt telken a tulajdonosok mindent maguk újítottak fel, meghagyva a régi faluszerkezeti modellt, amelyet annak idején több család a közös állattartás miatt alakított ki.

A parasztházakat kiadják, a szellős magtárban épp pár napja ért véget egy filmes tábor. A Covid idején ide is költöztek, ám miután az egyik gyerekük a fővárosban kezdett gimnáziumba járni, fél lábbal vissza kellett lépniük.

A NohaTerény pajtából átalakított ebédlőjében a stúdióban készült kerámiákból teáztunk

Az iskola a fiatal családok számára kulcskérdés. ­Terényben kettő is van: az egyik állami, ahol az első-második és a harmadik-negyedik osztályokat összevontan tanítja egy-egy tanító. Bár megfelelő alapokat ad, az előítéletek nehezítik az innen kikerülő gyerekek továbbtanulását. Előfordul ugyanis, hogy a városiak kiközösítik és leparasztozzák a faluból érkezőket.

2023-ban a Budapest School rendszerén belül létrejött egy permakultúrás alapokon nyugvó zöldiskola is Terényben, együttműködve a helyi permakultúrás egyesülettel. Éppen amikor ott jártunk, az egyesület óvoda- és iskolapedagógusoknak tartott képzést arról, hogyan lehet a természeti környezettel összhangban haszonnövényeket termeszteni és ezt az oktatásban felhasználni.

Tájba illő gazdálkodás

A Dezsény házaspár gazdálkodni jött ide 2013-ban. Judit­ egy nyíregyházi panelben nőtt föl, Zoltán a „nyóckerben”, az agráregyetemen találtak egymásra. Zoltán Kaliforniában járt mesterképzésre, hazatérve nyertek egy ­fiatal gazdálkodók elindulását segítő EU-s pályázaton.

Dezsény Zoltán és Boros Judit (balra) barátot és munkatársat talált a Tartó Levente – Mészár Anna házaspárban

– Terényben néhány család akkor hirdette meg a Családokat Terénybe programot – meséli Judit –, egyéves albérlet-támogatást adtak letelepedő családoknak. Arra gondoltunk, ha egy négyszáz lelkes faluban ennyire fontos az iskola és az óvoda megmaradása, itt a helyünk.

Egy év múlva házat vásároltak, majd elindították a vállalkozást. Környezetgazdálkodási agrármérnökként megtanulták, hogyan lehet vegyszermentes élelmiszert termelni a tájba illő módon. A Magosvölgy Ökológiai Gazdaságot ma százötven család finanszírozza, cserébe felosztanak köztük mindent, ami a gazdaságban megterem.

Zoli, hátán az aludni készülő legkisebb lánnyal, körsétára indul a látogatóba érkezett családokkal. Csatlakozom Terihez, hogy elkészüljön a paprikás krumpli, mire a séta véget ér. Mint régen a fonóban, ülünk, beszélgetünk, és jár a kezünk. Mivel nekem a hagymahámozás jutott, könnyeimet nyelve kérdezem Terit, kik is a Nógrádi Némberek, akikről korábban mesélt. Kiderül, hogy egy szűk körű „némbertalálkozót” összehoztak a kedvemért délutánra.

A terényi Paradicsom ma már inkább információs központ, mint kocsma

A Paradicsom újragondolva

Míg ebédelnek, szétnézek a faluban. Nem mintha eltévedhetnék, de azért Teri megjelöli fő tájékozódási pontként a Paradicsomot, amely a falusiak körében őrzi régi rossz hírét, amikor még kocsmaként üzemelt. Az új beköltözőknek azonban nincsenek előítéleteik, így a Terényi Paradicsom Egyesület tagjai megvásárolták az épületet közösségi helynek. Bár télen kifűthetetlen, a felújítására nincs pénz, közszeretetnek örvend.

Az iskolával szemben egy parasztház újul meg éppen. A ház asszonya az udvart rendezi, ahol a régi paraszti élet kellékei várják, hogy a helyükre kerüljenek. Büszkén meséli, hogy a dédszülei is itt laktak, és hogy a felújítást a legidősebb fiuk finanszírozza. Ha kicsit kilépek, mondja búcsúzóul, épp odaérek délre a templomhoz, és Ilonka néni, a harangozó, ha ráér, megmutatja magánmúzeumát.

Ilonka néni nem ér rá, mert még meg kell főznie a sztrapacskát, de azt elárulja, hogy imát mormol harangozás közben, azzal méri az időt. Ha még itt leszek, este hatkor beszélgethetünk, biztat.

A Nógrádi Némberek

A Nógrádi Némberek a szomszédos Cserhátsurányban, Rostás Márta házában gyűltek össze. Márta maga is tag volt a közösségi gazdaságban, sőt, budapesti kávézója volt az egyik átadópont. Különös élmény volt a Cserhát mélyében olyan, a munkájukban sikeres asszonyokat hallgatni, akik túl az ötvenen Maureen Murdockot, A hősnő útja szerzőjét idézve keresik, hogyan tudnak hűek lenni önmagukhoz.

Ilonka néni hiszekegyben méri ki a harangozás idejét