Szokott ön rajongani? Van valaki, akivel iszonyúan szeretne személyesen találkozni? Egy bizonyos kor felett, bármekkora volt is megszállottságunk, csitul valamelyest. Vagy legalábbis jobban leplezzük, mert a kihajthatós poszter már nem annyira mutat jól a hálószobánkban, a kedvenc énekesünk portréjával. (Jut eszembe, ne higgyék el, hogy a cellux majd nyomtalanul lejön a tapétáról, ahogy egyes kamaszok állítják, szobájuk dekorálása közben.)

Kiragasztott képek rég nincsenek a falamon, és már csak embertípusokért rajongok. A megbízhatókért, akik minden körülmények között igazat mondanak. Az önazonosakért. A segítőkész, csupa szív emberekért. A nyugodtakért, akik mosollyal az arcukon oldják meg az életet.

Ebben a lapszámunkban olyan szerencsések voltunk, hogy több ilyen emberrel is készíthettünk interjút. Akiknek van mondanivalójuk, történeteik tanulságosak, mondataik sokáig velünk maradnak.

Kapu Tibor civilként fantasztikus, szilárd értékrenddel rendelkező, közvetlen fiatalember (12. oldal). Juhász Árpádot kötelezővé tenném minden iskolában (20. oldal). Az Én történetem rovatban megható női sorsról (30. oldal), a Magyarok a nagyvilágban rovatunkban egy tartalmas életpályáról olvashatunk (34. oldal), Bródy János pedig a 74. oldalon mesél nekünk.

Bár nincs róluk kihajtható poszter, ezeket a beszélgetéseket érdemes megőrizni.

Kapu Tibor és Cserényi Gyula űrhajósok (Fotó: HUNOR)