A legtöbben rádiós és tévés munkái kapcsán ismerik a ma már kilencvennégy éves Czigány Györgyöt, kevesebben tudják, hogy zongoraművészként végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, és riporteri pályája mellett, hobbiként a krisztinavárosi templomban orgonált. Mindezek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy az ő fejéből pattant ki a Ki nyer ma? című vetélkedő ötlete, amelynek adásait – mások mellett – ő is vezette. 

– Szerettem volna, ha indul egy napi komolyzenei vetélkedő, közvetlenül a Déli krónika után, amikor egyébként is sokan hallgattak rádiót – emlékszik vissza Czigány György. – „A hírek és az időjárás után miért ne jöhetne egy kis Mozart vagy Beethoven?” – gondoltam. A vezetőség elsőre furcsának tartotta a felvetést, heti egy hosszabb műsort szívesebben szenteltek volna a klasszikus zenének, de végül sikerült meggyőzni őket arról, hogy a napi jelentkezés hatásosabb lenne.

Kollégámat, Tamássy Zdenkót kértem meg, hogy írjon szignált a műsorhoz. Három verziót készített, azok közül választottam azt az élénk, vidám darabot, amely csaknem tízezerszer ment le a rádióban.

A műsor szignáljában szereplő ikonikus félmondatok ma is a fülünkben csengenek: „Aki kérdez” (itt következett a műsorvezető neve), és „Aki válaszol” (itt pedig az aznapi játékos mondta be a nevét személyesen). Ahhoz, hogy a vetélkedő élőben fusson a Kossuthon, szintén Czigány György ragaszkodott, mert úgy érezte, ez sokat hozzátenne a műsor sikeréhez. 

A kilencvennegyedik évében járó Czigány György életében megfért a zene, a rádiózás, a tévézés, a szépirodalom és a család

– Az első évben a Hungária Kávéházból (azaz a mai New York kávéházból), majd annak felújítása miatt az Astoria szálló halljából közvetítettük a műsorokat. Harminchat éven keresztül vártuk ide a játékos kedvű hallgatókat – persze nem gondoltuk, hogy ekkora népszerűségre tesz majd szert a műsor, és ilyen hosszú életű lesz. 

Vivalditól nem kell félni 

A Ki nyer ma? küldetése egyértelműen­ az volt, hogy felkeltse az érdeklődést a klasszikus zene iránt. 

– Az emberekben rengeteg a kíváncsiság – folytatja Czigány György –, és minél többet tudnak egy témáról, annál kíváncsibbak. A műsorban ötször egy percnyi zenét játszottunk be, ezeket kellett a játékosoknak hallás után felismerni, és megmondani a címét vagy az alkotóját, amire éppen a kérdés vonatkozott. Azt szerettük volna elérni, hogy a rádióhallgatók felkapják a fejüket a melódiákra, és ami tetszik nekik, azt később megkeressék, meghallgassák teljes egészében.

Weöres Sándor költő a vetélkedő vendég-műsorvezetője is volt – Czigány György társaságában 1969-ben (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)

Első ízben 1969. március 3-án, hétfőn szólalt meg a műsor szignálja. A hétköznapi adások mellett péntekenként rendszeresen vidékre utazott a stáb, és a helyi moziba, vendéglőbe vagy – ha éppen csak ott tudtak összegyűlni – a gyógyszertárba várták a játékosokat. 

– Ez egy demokratikus játék volt – mondja az egykori műsorvezető –, a játékosok között szerepelt orvosprofesszor, plébános, mozdonyvezető és falusi fejkendős asszony is. Egyszer azt a kérdést tettem fel egy hölgynek, hogy ki írta a Mózes és Áron című operát. Kicsit tűnődött, majd közölte, hogy Arnold Schönberg. Rákérdeztem, zenetörténettel foglalkozik-e, hiszen ez nem könnyű feladvány. Mire mondta, hogy nem, fodrász, csak állandóan szól a rádió az üzleté­ben, ő meg figyel, tanul belőle. Az ehhez hasonló visszajelzések óriási örömet szereztek nekem. 

Ahol bármi megtörténhetett

A játékosok kiválasztása meglepően szabadon zajlott. Az Astoria szállóhoz bárki odamehetett, ha szeretett volna játszani, húzott egy ruhatári számot, amelynek másodpéldánya egy kalapba került. A kalapban lévő jegyekből húztak ki kettőt az adás előtt, és ült máris a mikrofon mögé az első játékos. Egyetlen kitétel volt: hivatásos zenész ne játsszon – már csak azért se, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljön, ha ő nem, de, mondjuk, egy bádogos tudja a választ a kérdésre. (Egy nagyon művelt bádogos valóban szerepelt az egyik adásban.) 

1970-ben a Ki nyer ma? hihetetlen népszerűséggel futott minden hétköznap

A zenei bejátszásokat a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületéből, egy stúdióból adták le, a szállodába csupán a műsorvezető, egy technikus és egy asszisztens települt ki. Negyedórával előbb érkeztek a helyszínre a műsorkészítők, majd tíz perc múlva siettek is tovább. 

Egy időben a kerületi postás direkt úgy időzítette, hogy fél egykor biztosan arra járjon, és be tudjon ugrani meghallgatni a Ki nyer ma? adását – ha kisorsolták, játszott is. A közeli egyetemekről szintén be-beszaladtak a diákok, és ha nyertek, a barátaikat is meg tudták hívni ebédre. Először háromszáz, majd ezerötszáz forint volt a nyeremény, és lemezeket is hazavihettek, akik a kiegészítő kérdésekre helyesen válaszoltak. 

Kapcsolódó: Kvíz – Mennyi mindenre emlékszel a régi magyar tévéműsorokból?

– Ha valaki nem tudta a megoldást, akkor is biztattuk, mosolyogtunk, nem szerettük volna, ha rossz élménnyel távozik – idézi fel Czigány György. – Egyetlen váratlan fordulatra emlékszem. Kollégám, Boros Attila vezette épp a műsort, amikor a játékos a lakásproblémáit kezdte el ecsetelni a mikrofon előtt, és közölte, Kádár elvtárssal szeretne beszélni. Attila azt javasolta neki, hogy akkor ne ide jöjjön, hanem inkább a Parlamentbe, és kért egy másik játékost.

Volt, aki könnyezett az izgalomtól, másra rájött a nevetés, de ezeket a helyzeteket tudtuk kezelni.

A legfiatalabb játékos kilencéves volt, a legidősebb kilencvenkettő. Ez utóbbin akkor elcsodálkoztam, de ma, kilencvennégy évesen már nem tartom meglepőnek – fűzi hozzá mosolyogva az egykori riporter, akinek nem mellesleg írói életműve ugyancsak jelentős, József Attila-, Prima Primissima és Magyar Örökség díjjal ismerték el. 

A játékosok között szerepelt orvosprofesszor, plébános, mozdonyvezető és falusi fejkendős asszony is

A Ki nyer ma? című műsort vezette még többek között Antal Imre, Némethy Attila, Zsoldos Péter és Boros Anikó is. A kérdéseket – zenetörténészek segítségével – a napi műsorvezető szerkesztette, és a feladványokra naponta több százezren voltak kíváncsiak.

Kapcsolódó: Tévészilveszter és rádiókabaré – A hetvenes-nyolcvanas évek legvidámabb éjszakái

Az igazán lelkes hallgatók aratás közben a hátukon vitték a táskarádiót, hogy le ne maradjanak az adásról.

Nem véletlen, hogy egy kolozsvári zenetörténész egy cikkében úgy fogalmazott, a Kodály-módszerrel egyenértékűnek tartja a vetélkedőt, mert hasonló tömegeket mozgósított, hívott meg a komolyzene élvezetére.