Mind a dohányzás, mind az alkoholfogyasztás a top tízben szerepel a halálozáshoz vezető kockázati tényezők között, így aztán mi, gyarló, függésre hajlamos földi halandók joggal várhatnánk, hogy mentsen meg tőlük valaki. (A WHO 2024-es jelentése szerint a dohányzás évente világszerte több mint hétmillió ember haláláért felel, míg az alkohol több mint két és fél millió ember halálát okozza.)
Míg azonban a dohányzás terén az elmúlt évtizedekben jelentős szigorításnak lehettünk tanúi, amelynek meg is lett a pozitív következménye, addig az alkohollal mind a jogszabályok, mind a közfelfogás sokkal megengedőbb.
Vonzó életérzés
Az alkoholfogyasztás nagyon erős kulturális gyökerekkel rendelkezik: az ünnepek, egyes vallási rituálék, családi, baráti összejövetelek fontos szereplője, ráadásul a gasztronómiával is összekapcsolódik. Szinte egyfajta társadalmi összetartó erőnek számít, szimbolikus jelentőségű, a nemzeti identitáshoz is szorosan kapcsolódik. Sokáig tartotta magát az a téves nézet is, amely szerint az alkohol – különösen a bor – kismértékben jótékony hatással bír az egészségre.
Nem csoda, hogy lépten-nyomon a látóterünkbe kerül az alkohol, különféle rafinált reklámozási, promóciós és szponzorációs technikáknak köszönhetően.
A reklámok, hirdetések színesek, dizájnosak, az alkoholt pedig sikkes, menő terméknek ábrázolják. Erő, hatalom, vidámság, ünnep, férfiasság, nőiesség, vonzerő, felszabadultság: ezek a szavak jutottak eszembe három népszerű magyar italmárka tévészpotja alatt.
– Menjünk végig Budapest utcáin, és nézzük meg a plakátokat! Legalább negyven százalékuk az alkoholról szól – mondja dr. Zacher Gábor toxikológus főorvos. – Persze egyik sem arra biztat, hogy tessék szíves lenni berúgni, hanem életérzéseket villantanak fel. Ott lenni egy jó buliban a tetőteraszon, táncolni, kezünkben whisky-kólával, miközben lenézünk a város fényeire: ki ne érezné azt, hogy övé a világ?
A mértéktelenség kultúrája
Időközben persze az alkohol reklámozására és árusítására vonatkozó szabályok is szigorodtak, bár országonként különböző mértékben. Általánosságban elmondható, hogy északról Közép- és Dél-Európa felé haladva megengedőbb a jogi környezet.
Magyarország elsősorban a kiskorúak védelmére és a minimális prevencióra fókuszál. A hazai szabályozás két ponton azonban kikacsint az alkoholfogyasztás korlátozását célzó általános törekvések mögül. 2010-ben a kormány engedélyezte a pálinkafőzést magánszemélyeknek, ötszáz liter űrtartalomig, bejelentés és jelképes mértékű adó befizetése mellett. (2015-ben EU-s nyomásra kissé szigorítottak a szabályokon.)
A tudatmódosító szerek, mint amilyen az alkohol is, ideig-óráig kirángatnak a zaj és a szorongás forgatagából (Fotó: Canva)
Idén márciusban pedig meghirdették a „kocsmaprogramot”, amelynek keretében egyenként hárommillió forint támogatásra pályázhattak az ezernél kisebb lakosú települések egész évben nyitva tartó italboltjai, bárjai. Az új szabályozást körítő magyarázat azt sugallta, hogy a kocsma a falu lelke, a vidéki közösség utolsó bástyája.
Mindezt nehéz nem az alkoholfogyasztásra buzdító üzenetként értelmezni „az egymillió alkoholista országában”.
Persze nem is igazán kell ösztökélni az ivásra, hiszen annak elég nagy hagyománya van nálunk.
– Az európai kultúrában, és ezt nem szűkíteném le a magyarokra, nagyon erőteljesen és mélyen gyökerezik az ivás – mondja dr. Elekes Zsuzsanna szociológus, demográfus, a Budapesti Corvinus Egyetem professzor emeritája. – Nálunk azonban nemcsak a „normál”, kulturált társasági ivásnak és az étkezést kísérő kortyolgatásnak van nagyon mély elfogadottsága, hanem annak is, hogy az alkohol bármiféle probléma, baj, konfliktus, egyéni vagy társadalmi feszültség esetén jó problémamegoldó eszköz. Feszültségből pedig van bőven.
Túltolt világ
Dr. Zacher Gábor úgy látja, szorongó, deprimált nép a miénk, és a helyzet nem javul. Az alkohol pedig tagadhatatlanul nagyon egyszerű és viszonylag olcsó eszköze a szorongáscsökkentésnek, különösen gyógyszerrel kombinálva, ami a fiatalok körében mostanában elég népszerű. És van még valami, amiben speciális a magyar trend, ez pedig a mértéktelenség kultúrájához kapcsolódik.
– Most jöttem haza Svájcból, és azt láttam, hogy ott is megisszák az emberek a maguk doboz sörét munka után a bárban – meséli a toxikológus. – De aztán fogják magukat, és hazamennek. Nem találkoztam részeg emberrel. A mértéktartás a lényeg, nem kell mindig a falig menni.
Nem ritka, hogy itthon a fiatalok szinte az ájulásig isznak egy-egy eseményen.
Dr. Zacher Gábor szerint az a bizonyos határ egy-egy buliban a második és a harmadik pohár között húzódik. Ami a függőséget illeti, ott pedig az a kérdés, hogy alkalomszerű-e az ivás, vagy már anélkül szisszen a kupak vagy cuppan a dugó, hogy tudatosulna bennünk, mit csinálunk: iszunk, mert mindennap így szoktuk, mert ez a természetes, mert ez kell ahhoz, hogy működjünk. Mert ha nem innánk, sóvárognánk utána.
Az egy főre eső alkoholfogyasztás az Európai Unióban csökkenő tendenciát mutat, a magyaroknál az átlagos alkoholfogyasztás évi 10,7 liter 96 százalékos alkohol fejenként. Ez havonta 9 deci pálinkának felel meg fejenként. Ezzel nem mi vagyunk a leginkább nagyivó nemzet az Európai Unióban, viszont az egymillió lakosra jutó alkoholbetegek számát tekintve már az élvonalat képviseljük. Mai számítások szerint Magyarországon 900 ezer alkoholfüggő van, akik 65-70 százaléka férfi.
A nők se titkolják
Dr. Elekes Zsuzsanna azt is hozzáteszi, hogy ma már a nők körében is egyre elterjedtebb az ivás, és kevésbé számít titkolt, magányos tevékenységnek, mint régen. A fiatalabb korosztályra ez fokozottan igaz.
– Tavaly készítettük el a harminc éve zajló iskolavizsgálatunk nyolcadik adatfelvételét, és azt látjuk, hogy a lányok körében az ivás ugyanolyan elterjedt, mint a fiúknál – magyarázza. – A fiatalok mentális állapota egyre rosszabb, a legutolsó európai iskolavizsgálat adatai szerint csupán három ország kullog mögöttünk. És a lányok mentális állapota nagyobb mértékben romlott, mint a fiúké!
Füstös Kiberov felépülési coach is megerősíti ezt az aggasztó észrevételt.
– Azt, hogy fiatalon milyen berúgni egyszer-kétszer, valószínűleg mindannyian megtapasztaljuk – mondja. – A kérdés az, hogy miért marad ebben benne valaki. Annak nehezebb kiszállnia, akinek a felmenői között van szenvedélybeteg (és ma Magyarországon mintegy négyszázezer ilyen gyerek van), aki szorongó, szeretethiányos, az élet viharait nehezebben tűrő, és aki mögött nem áll támogató család.
Ráadásul a világ nagyon fel van pörögve, „túl van tolva”, és a tudatmódosító szerek, mint amilyen az alkohol is, ideig-óráig kirángatnak a zaj és a szorongás forgatagából.
Hogy pozitívumot is mondjunk, a felépülési coach azt tapasztalja, egyre jellemzőbb, hogy az alkoholproblémákkal küzdők segítséget kérnek.
Ma már sok addiktológiai osztályon és rehabilitációs intézményben holisztikus módszerrel segítik azokat, akik elszánták magukat a leszokásra.
Létezik állatasszisztált terápia, jóga, színházterápia, relaxáció is. Természetesen a beszélgetős csoport a kiindulópont, itt a résztvevők a többi emberhez és a saját érzéseikhez való kapcsolódásukon keresztül kezdhetnek gyógyulni. – Sajnos az ellátórendszer kapacitásai végesek, várólistákra lehet számítani – mondja –, de aki elszánta magát a változásra, az jelentkezzen! Segítünk.
Mit tehet a társadalom?
– Mind a döntéshozásnak, mind a médiának többet kellene foglalkoznia az alkoholproblémával – véli dr. Elekes Zsuzsanna. – Az elmúlt években jó pár olyan bizottságban vettem részt, amelynek az volt a feladata, hogy működőképes alkoholstratégiát dolgozzon ki, hogy aztán végül soha semmi ne legyen belőle.
Sajnálatos, hogy az iskolákból kiszorultak azok a mentálhigiénés prevenciós programok, amelyek a legjobb nemzetközi gyakorlatokat adaptálták, remek szakemberekkel. Vissza kellene engedni őket az oktatási intézményekbe! A két évvel ezelőtt készített médiaelemzésünkből pedig azt állapítottuk meg, hogy a médiában az alkohol- és a drogfogyasztás csak amolyan rendőrségi hírként jelenik meg, az ismeretet átadó információk hiányoznak.
A médiából dr. Zacher Gábor is hiányolja ezt a fajta közszolgálatiságot, a magyarázó, ismeretterjesztő műsorokat. Arra is figyelmeztet, hogy az influenszereknek óriási felelősségük van, hiszen akár több százezres közönséget is elérhetnek. Fontos lenne, hogy ők is beszéljenek a felelős alkoholfogyasztásról, és jó példával járjanak elöl. Szerinte azonban az első lépésnek a reklámok tiltásának kellene lennie.
Dr. Elekes Zsuzsanna kutatásaiból az is kiderült, hogy a fiatalok hajlamosak az alkoholista személyt kizárólag az aluljárókban látott, gondozatlan külsejű emberekkel azonosítani, és nem gondolnak arra, hogy az alkoholizmusnak egészen más arcai is lehetnek.
Mint Füstös Kiberov hozzáteszi, fontos lenne, hogy az alkoholista ember felé ne ítélkezéssel, megvetéssel, megszégyenítéssel, a büntetés szándékával forduljunk, hanem inkább a megértésre és a segítségnyújtásra való nyitottsággal. Esendő emberek. Mi is lehetnénk azok.
Megoszlanak a vélemények
Bár egységes álláspont nincs a szakemberek körében, számos nagy tanulmány az elmúlt évtizedben egyre inkább hangsúlyozza, hogy az alkohol még kis mennyiségben is növeli bizonyos betegségek – például a rák vagy a szív- és érrendszeri problémák – kockázatát. A WHO egy 2023-as jelentése szerint nincs az alkoholfogyasztásnak biztonságos szintje. Az egészségügyi kockázat az első pohár alkohollal kezdődik, és minél többet iszunk, annál nagyobb.
Boros anyukák
Az alkohol a közösségi médiában is gyakran pozitív összefüggésben jelenik meg, mint a barátságokat összetartó kovász,
mint a feszültségoldás trendi módja, vagy mint a nap végén megérdemelt jutalom, nézzük csak meg például a #wineoclock vagy a #proseccotime hashtaggel ellátott tartalmakat.
Az elmúlt tíz-tizenöt év kitermelt egy új trendet is, a boros anyukák jelenségét (wine mom culture), amely gyakran humoros, önigazoló tartalmakkal normalizálja a kisgyerekes anyák alkoholfogyasztását, banalizálva a kockázatokat. A jelenség ma már átalakulóban van, sokan felismerték a veszélyeit, a trend ellenmozgalmak kereszttüzében áll (ilyen például a Dry January – száraz január vagy a Sober Curious – józanul kíváncsi). A nőket célzó borreklámok is finomodnak, ma már inkább az énidő és az életstílus kap bennük nagyobb hangsúlyt.
Az édes íz megtévesztő?
Piskor Fanni borszakértőt a bor szerepéről és a borfogyasztási szokásokról kérdeztük. – Kicsit igazságtalannak érzem, amikor sok más alkoholos itallal egyetemben a bor is kritikák kereszttüzébe kerül, hiszen egy nagyon szigorú EU-s szabályozás alá tartozó termékről van szó, amely minden ízében természetes, és amely évezredek óta itt van velünk.
Fontos közösségformáló erő, és az ételekkel való párosítása is remek játék. A múltkor például egy chardonnay-t bontottam ki a rántott húshoz, máskor egy rozét: szeretek kísérletezni. Egyébként hetente egyszer vagy kétszer fogyasztok bort, alkalmanként egy-két decit. Alapszabályom, hogy étkezés mellett iszom, és ahány pohár bor, annyi pohár víz!
A borszakértő azt látja, hogy a fiatalok körében nagyon népszerűek a koktélok, amelyek azért lehetnek veszélyesek, mert a cukros íz elfeledteti velük az alkoholtartalmat. Új trendet képviselnek az alkoholmentes – pontosabban alkoholmentesített – borok, amelyekkel azonban szerinte a termelőknek még van tennivalójuk, hogy az alkoholtartalmú borhoz hasonló élvezeti értékkel bíró ital kerüljön a poharakba.
Illusztráció: Seasons Agency / Puzzlepix, Getty Images, Pexels
