.Kedves Doktor úr, ezúton szeretném megköszönni a tanácsait kislányom alvajárásával kapcsolatban. Februárban javasolta a gyermekjógát, szorongás miatt pszichológust, illetve a zéró képernyőt. Mindent bevetettünk. A legnagyobb változást a zéró képernyő hozta el. Nem volt túl sok engedélyezve előtte sem, de ezek szerint pont elég volt ahhoz, hogy évek óta elrontsa az alvását. Nagyon köszönjük a segítő tanácsait – megszűnt az alvajárás teljesen. Egy hálás édesanya
Bizony-bizony, van, akinek sikerül. De tettek is érte! Az alvást említve, visszakanyarodnék a korábban már említett esti mesékhez és azok fontosságához. De legfőképpen a hogyanjához. Sok szülő érti és becsülettel tartja is az esti mese rituáléját. Az lenne persze a legjobb, ha maguk a szülők is élveznék ezt a kis esti „kultúrblokkot”. Azonban sok furcsaságot hallok, amikor gyerekekkel beszélgetve kiderülnek a részletek. Sokszor azt, hogy esti mese ugyan van, de enyhén torz változatban.
Az empátia nem jön magától
A szülők, ugye, siettetik a villanyoltást. „Eltoltátok az időt, gatyáztatok a fürdőszobában – ma csak rövid mese lesz.” Vagy: „Csak egy gyors mese lesz.” Rosszabb esetben: „Ma nem lesz mese.”
Kedves felnőttek! Használjuk ki ezeket a nyári, kevésbé feszített estéket arra, hogy ráérős legyen az esti mese. Akár olvasásról, akár fejből mesélésről van szó. Legyen ideje a gyerekeknek átélni a mese szereplőinek helyzetét. Hagyjunk időt, hogy a képzeletük „beinduljon”.
Az érzelmek, amelyek mentén elsajátítjuk a másik emberrel való azonosulás képességét, azután ennek könnyed készségét: az empátiát (a vele érzést, a vele együttérzést), amely egy viszonylag lassan kialakuló, fejlődési szakaszokkal teli folyamat. Hagyni kell időt, hogy ezek a nemesebb érzelmek ki tudjanak alakulni.
A rárezdülést, az együttérzést teret és időt igénylő eseménysor mentén éljük meg. Nem jön csak úgy magától!
A főhőssel való azonosulás, beleképzelni magunkat a másik helyzetébe nem is olyan egyszerű lelki munka. Nem árt, ha például egy mesének nem lesz vége. Alakíthatjuk néha folytatásosra a történetet: így lesz egy kis kíváncsiság a gyerekben, elgondolkodik a történteken, akár álmodozik a folytatáson.
Ezért kárhoztatom a gyors pörgésű, gyors vágású filmeket. Ott a gyerekeknek nincs idejük mérlegelni, hogy a jobb, nemesebb, magasabb erkölcsi szempontok szerint hozzák meg a döntéseket. Ezeket a filmeket nézve, egyszerűen mindenki az erősebbel akar azonosulni. Kihagyva a felelősségérzetet, a hűséget, a hálát, a barátságot, az elköteleződést, a kompromisszumkészséget, a másik sorstárs felé a szeretetteljes nyitottságot.
Milyen érdekes, hogy ezen utóbbi, emberi jellemet emelő, segítő vonások valahogy mind egytől egyig kimaradtak az egyre jobban szentnek tekintett mesterségesintelligencia-szoftver rendszeréből. (!) Ezért figyelmeztet korunk egyik leghíresebb filozófusa arra, hogy a mesterséges intelligenciára soha ne társként tekintsünk, csak egy eszközként szabad kezelnünk.
Az elején említett kislány esetében is mi történt? Szegény szülők hiába cenzúrázták az egyszerű, akár a bárgyúság határát súroló filmeket.
A gyors képek és pozícióvágások, a hangeffektek ereje és főleg a váratlansága sokkolhatja a gyerekek érzelmi feldolgozó rendszerét.
A gyorsaság miatt ugyanis csak a hideg racionalizáló rendszereket kapcsolja be az agy. A filmbéli, online sebességgel zajló eseményeket tökéletesen felfogják, pontosan megértik, de vajon átérzik-e, megélik-e, ami körülöttük és a lelkük mélyén mozog?
Várom leveleiket az alábbi e-mail-címen: nandor.donauer@centralmediacsoport.hu,
postacím: Central Médiacsoport Zrt., Dr. Donauer Nándor, Nők Lapja, 1872 Budapest
Kapcsolódó: Együttérző új generáció – Érzékenyítő könyvek gyerekeknek
Illusztráció: Szűcs Édua
