Na mindegy, végül is valójában már csak képzelem, hogy lenne ott még bármi letisztítanivaló. Az történt ugyanis, hogy Rudi, a kiskutyánk alaposan arcon nyalt, az államtól kezdve fel egészen a szememig.

Kellemetlen érzés volt, de csak magamat okolhatom érte, sejthettem volna, hogy ez lesz. Rudi ugyanis, mivel még kiskutya, eléggé szertelen, megrág mindent, ami az útjába kerül, így a cipőmet, a bokámat, a nadrágomat is, illetve bármit, ami lelóg a kezemből, és ő eléri. Meg kellene valahogy tanítani, hogy ezt hagyja abba, de hogyan?

Berni azt olvasta egy kutyás könyvben, hogy nem szabad a kiskutyákat megpofozni, hanem ha megharap, akkor fel kell nyüszíteni, amint egy kutya tenné, vagy ha ez nem megy, akkor felkiáltani, hogy „Au!”, ahogy ezt magunktól is tennénk, miközben négykézlábra ereszkedünk, és két vállunk közé behúzzuk a fejünket, ezzel is jelezve megbántottságunkat. Éppen ezt tettem én, amikor Rudi arcon nyalt. Ez így nem lesz jó, kell lennie valamilyen más módszernek is, hadd lássam azt a könyvet!

Kapcsolódó: Kell nekünk kutya? És ha igen, milyen? Így válasszuk ki!

– Te, Berni, azt megtaláltam, hogy ha megharap a kiskutyánk, akkor fel kell kiáltani, hogy „Au!”, de hol van az, hogy ezt négykézlábon, behúzott nyakkal kell mondani?

– Ja, az sehol, azt én tettem csak hozzá, mert valahol máshol azt olvastam, hogy ha medvével találkozik az ember, akkor ezt kell csinálni. Gondoltam, ha medvével jó, akkor kutyával is jó lesz.