Gyakran szoktuk mondogatni a férjemmel Woody Allen egyik nagyszerű bölcsességét, miszerint érdemes gazdagnak lenni, ha másért nem, hát anyagi okokból. De szerintem nem lehetne akkora összeg
a bankszámlámon, hogy ne idegesítsen, ha egy nem annyira olcsó ruha idő előtt kifakul, és ezért ki kell dobni.
(Fotó: Canva)
Nem is dobtam! Ahogy fentebb már elárultam, bizony kipróbáltam a mosógépben festést, az eredménytől pedig el voltam ragadtatva. Az átváltozás valóban látványos, lett egy mintás, málnaszínű ruhám. És rendkívül büszke voltam magamra, hogy spóroltam!
De, jelentem, másképp is spórolok, egyelőre sajnos csak ruhán.
Tuti tipp: hízzon meg az ember lánya, garantáltan nem lesz kedve semmit sem vásárolni, legfeljebb cipőt. De a (nem) viccet félretéve idén az a hobbim – és egyben kényszerűség/tudatosság, mikor milyen hangulatom/napom van –, hogy csak annyiért vehetek ruhát, amennyiért eladtam a gardróbomból. És hála nőtársaim hasonlóan szűnni nem akaró vásárlási kedvének, vagy hasonlóan pénztárcát kímélő kényszerének vagy épp tudatosságának, ki tudom szanálni így a ruhatáram, akad új ruha és örömforrás.
2025-ben egyébként általános trend, főként az amerikai fiatalok körében, hogy nemet mondanak a vásárlásra, és nagyon tudatosak a fogyasztás terén. (Cikkünket a 16. oldalon olvashatják.) Nyilván szerepet játszik ebben a nehéz gazdasági helyzet is, nem csak a fogyasztói társadalom elvárásainak elutasítása. Nyújtsunk kezet batikoló tini önmagunknak, és kezdjük mi is kis, de vidám lépésekkel, hogy valamivel több maradjon az amúgy sem vastag pénztárcában.
