Vacsorázom. A feleségem nem eszik velem, mert főzés közben kóstolgatott, jól is lakott. Szívesen elmesélném, nehéz napom volt, hazafelé pedig legalább kilencvennel vágott elém egy őrült az Üllői úton. Igen, mesélnék a hazaútról, a főnököm agymenéseiről és a kollégám válásáról, de nincs kinek, mert a feleségem percenként felpattan. Sót hoz. Borsot. Majonézt. Mustárt. Savanyúságot.
Közben némán figyeli a főztje hatását, én pedig feladom. Már nem akarok mesélni, de pattogni sem, mint vasárnap, amikor az ebéd kezdetén összevesztünk, ugyanis annyit biztatott, hogy forrón egyem a levest, hogy felpattantam, bekapcsoltam a laptopot, és csak késő délután ettem. Egyedül. Most nem ugrálok, csak kedvetlenül tömöm magamba az ételt. Kínos. A feleségem nem érzi. Ő szúrósan néz, mint a kövér ellenőr a Thomas, a gőzmozdony című sorozatban. Mégsem mondom, hogy zseniális a főztje, pedig igaz, csakhogy így nem ízlik. Túl sós, túl keserű, túl savanyú, túl édes. Túl, túl, túl…! Mint az egész életünk. (Negyvenegy éves informatikus)
Reggelizek. Aztán tanulni fogok. Szombat reggeltől késő délutánig. Mert hiába vettek fel egy elit gimnázium német tagozatára, anyukám aggódik. Szerinte nekem, a Pest környéki kisvárosból származó fityfirittynek, nagyon nehéz lesz lépést tartani a gazdag belvárosi gyerekekkel, tehát tanulnom kell nyáron, hogy szeptemberre minőségi ugrást produkáljak németből. Könyörögtem, ne áldozza rám a kevés szabadidejét, és ne ő, hanem az okos, laza egyetemista unokatesóm tanuljon velem, de anyukám csak önmagában bízik, mert szerinte senki sem szeret engem úgy, mint ő. Csakhogy anya nemcsak szeret, de fel is fal! Ezt apa mondta mérgében, amikor a legutóbbi németóra végén én sírtam, anya pedig kiabált. Szerencsére az unokatesómnak remek ötlete támadt, mert okosnak és szépnek tart, ráadásul sajnál. Van egy helyes évfolyamtársa, akinek német az édesanyja, tehát a fiú jobban beszél németül, mint magyarul. No, vele akar összeboronálni, ami anyunak is megfelel majd, hiszen anyanyelvi tanárom lesz. Amióta ezt tudom, nemigen tanulok, inkább sokat szépítkezem, mert félek, hogy túl fiatal vagyok, mégis tetszeni akarok a német fiúnak. (Tizenöt éves gimnazista lány)
