Az egyik barátnőmet nagyon megviselte, amikor pár nappal a különköltözésük után kizárták a férje nagycsaládi chatcsoportjából. Nehéz volt szembesülnie azzal, hogy már nem kapja a híreket azokról, akikkel éveken át együtt nyaraltak, ünnepeltek, hogy nem látja a képeket a gyerekekről, akikre sokat vigyázott kiskorukban. Amikor mondtuk neki, hogy ez talán valahol érthető, azzal érvelt, hogy bezzeg az ő családja nem tette ki a volt férjét, sőt bizonyos eseményeken találkoznak is, de a férje oldalán biztos azért nem állnak szóba vele, mert ő volt az, aki végül kilépett a házasságból.

Közös pont

Ha a kapcsolatban nem született gyerek, a pár tagjainak csak magukra kell gondolniuk, amikor arról döntenek, a jövőben milyen módon kívánnak kommunikálni a másikkal, illetve egyáltalán kívánnak-e kommunikálni. Van idő arra, hogy kialakuljon, mi lesz a közös barátokkal, egymás családjával, az életük közös pontjaival. Ahol azonban gyerekek is érintettek, ott egyik fél sem nyalogathatja a sebeit a külvilágot teljesen kizárva, muszáj rendbe kialakítani a szűk család működését.

– A válás ténye nem szünteti meg a szülőséget – szögezi le Falucskai Henriett klinikai szakpszichológus. – A gyereknek egy anyja és egy apja van, ez megváltoztathatatlan tény. A szülőket nem lehet helyettesíteni, nem lehet lecserélni, és nem is kell. Lehet, hogy már nem bírjuk a volt párunkat, de a gyerekünknek akkor is ő a másik szülője. Akármilyen mélyek is a sebek, amelyeket az egykori házastársak ejtettek egymáson, a gyermekük iránti közös felelősség örökre összeköti őket, és az ő érdeke kell hogy a legfontosabb szempont legyen. A megszokott családi rutin felbomlása bizonytalanságot, szorongást okozhat, ezért kiemelten fontos, hogy a szülők a válás után is képesek legyenek stabil hátteret biztosítani számára. Találkoztam már olyan extrém esettel, amikor a válás után a nagyszülőket eltiltották az unokáktól, és ez végül jogi csatározásokhoz vezethet. Nem szabad elfelejteni, hogy váláskor két ember szerelmi viszonya szűnik meg, és nem a kettejük közötti kapcsolat. Nyilván más a helyzet, ha bántalmazás, veszélyeztetés, fenyegetés jelenik meg valamilyen módon, de ha ilyesmiről nincs szó, akkor a nagy család nem bomlik fel végérvényesen, a szakításnak nem kell kiterjednie a többi rokonra. Nekik is joguk van a kapcsolattartáshoz, és a gyereknek is szüksége van rájuk. A nagyszülők gyakran érzelmi támaszt nyújtanak a kicsiknek ebben a nehéz időszakban, segítenek megőrizni a folytonosság és a biztonság érzetét. Fontos, hogy a gyerek továbbra is érezhesse az összetartozást, és hogy a rokonok se feszengjenek azért, mert kötődnek a válás során körön kívülre kerülő félhez. Ügyeljünk rá, hogy senkinek ne kelljen taktikáznia, vagy attól félnie, hogy megbánt valakit, ha másvalakiről szeretettel mesél.

Mi változott?

Ha visszagondolok, régen hogy alakultak a családi kapcsolatok válás után, egy sokkal egységesebb, szabályozottabb kép sejlik fel. A környezetemben a külön élő szülők duzzogás nélkül jelentek meg a gyerekeket érintő közös eseményeken, például­ diplomaosztón, eljegyzésen, esküvőn, sőt voltak, akik kifejezetten önfeledten viselkedtek volt párjuk családjának körében, mások maradtak a kissé távolságtartó udvariasságnál, de minden kiszámítható volt. Most mintha tarkább és szélsőségesebb lenne a kép, elég, ha csak a temetéseket nézzük. Ismerek olyan családot, amelyben a szülők között meglehetősen feszült, ellenséges volt a kapcsolat a különköltözés után, de amikor a férj anyukája meghalt, az exfeleség számára nem volt kérdés, hogy elmegy a temetésre, segített a halotti toron, támogatta a gyászolókat, és ez mindannyiuk számára fontos lépés lett a megbékélés felé. 

Amikor a válás még ritkább volt, és egyfajta kellemetlen érzés övezte, paradox módon a családi kapcsolatok a felszínen rendezettebbnek tűntek, mert a társadalmi elvárások, a „kifelé megfelelés” kényszere azt eredményezte, hogy a volt házastársak és a rokonok nem konfrontálódtak a családi eseményeken, még akkor sem, ha a személyes viszony hűvös maradt. Lehet, hogy ez mai szemmel kissé megjátszottnak tűnik, de az összejövetelek jól körülírt keretet adtak a kapcsolattartásnak, és segítettek fenntartani az együttműködést. Azzal, hogy a válás elfogadottabbá vált, ezek a régi szabályok fellazulni látszanak. A szakértő úgy tapasztalja, hogy az ünnepek, születésnapok, az olyan mérföldkövek, mint egy ballagás, sok családban vezetnek vitákhoz, ami azt eredményezi, hogy egy-egy jelentős eseményt külön-külön kell megünnepelnie az érintettnek. Ez a helyzet megnehezíti a gyerek számára, hogy mindkét szülőjével és azok családjával harmonikus kapcsolatot ápoljon, és ahelyett, hogy a fontos pillanatokra és a szeretteivel való találkozásra koncentrálhatna, gyakran a felnőttek közötti feszültségeket kell tompítania.