Egy gyors, saját kutatás szerint az „utánzat vagy valódi” téma kifejezetten megosztó a nők körében: a huszonéves Betti szerint semmi kivetnivaló nincs abban, ha replikatáskát visel, hiszen az eredetit nem tudná kifizetni. Most éppen egy szép példány van a kezében, amit egy barátnőjétől kapott, ez igazi, de nem egy tipikus „nagy márka” darabja. Az ötvenéves Kata sosem venne utánzatot, mondja, inkább a használt táskák között keresgél, és ott is talál igényes munkákat. Szándékosan kevésbé ismert olasz márkát választ, számára a szép kidolgozás, a finom árnyalatok, a forma a meghatározó. És persze hogy minden beleférjen. Yvett nagyjából tíz éve kapott egy valódi luxusmárkadarabot a férjétől, de nem szerette viselni. Amikor megkérdezték tőle, hogy igazi-e, mindkét választ kellemetlennek érezte: azt is, hogy igen, és azt is, hogy nem. Ez előbbit azért, mert a termék túl drágának tűnt mások szemében; ha nem lett volna valódi, az viszont végképp vállalhatatlan lett volna számára, akkor már egy vászontáska is menőbb.
Évtizedek óta gyártják
Az olaszországi pisai ferde torony tövében már harminc éve is árultak luxusmárka-másolatokat; az árus nyakában lógtak a holmik, vagy egy apró, összecsukható asztalkán sorakoztak az LV-monogramos színes pénztárcák, táskák, napszemüvegek. A gagyinak kinéző termékekről minden turista tudta, hogy ezek olcsó utánzatok, ahogy A Gucci-ház című filmben fogalmaz a birodalom feje: „Ezek csak szuvenírek!” A kilencvenes években sem hagyott alább a különböző nemzetközi luxusmárkák utánzása, olyannyira nem, hogy a kétezres években az online térben is felbukkantak a replikák. Az utánzatok idővel egyre tökéletesebbek lettek, kisebb manufaktúrák alakultak szerte a világon, hogy magasabb minőségben, egy az egyben állítsák elő a divatossá vált márkákat; vesznek egy eredeti táskát, darabjaira bontják, a szabásmintát pedig tökéletesen „leveszik”. A csomagolásban, számozásban, a belső varrásban is igyekeznek hűek lenni. A minőségi replika árban jóval kedvezőbb, száz-kétszáz euró, és a megtévesztésig ugyanolyan, mint amiről másolták, míg az eredeti ára több százezer, vagy akár csaknem egymillió forint is lehet. A fast fashion márkák tervezői sem mennek el a trendek mellett, beemelik a kollekciókba a nagy márkák divatos darabjainak stílusjegyeit. Ezek a termékek kifejezetten olcsón elérhetők, nem eredeti bőrből készülnek, és nem is akarnak igazinak tűnni.

Kantonban, a húszmilliós kínai nagyvárosban a valódiknak és hamisítványoknak egyaránt van piaca
Mit szólnak a divatcégek?
Ha valaki a mesterséges intelligencia segítségét kéri replikatémában, számtalan weboldal címe jelenik meg, de a szövegben felhívják a figyelmet a vásárlás kockázataira: lehet, hogy meg sem érkezik a termék a rendelést követően, vagy ha nem megfelelő a minősége, nem tudunk reklamálni. A kínai és a török árusokat az elsők között említik, városokat, piacokat megjelölve, miközben ezekben a nagyvárosokban is vannak mintaboltok, ahol valódi, minőségi termékeket lehet megvásárolni, mint akár Budapesten vagy Párizsban. Hamisítottat venni lenézett műfaj, de amikor valaki betéved egy ilyen jellegű negyedbe, nehezen tudja elfelejteni a benne élő „vásárlót”. A turisták ezt sokszor egyedi utazási élménynek tekintik, ami sokak szerint kihagyhatatlan, ahogy a szinte kötelező alkudozás is. Egy városi pletyka szerint az isztambuli török bazárba tíz évvel ezelőtt egy neves színésznő (később brit hercegné) az asszisztenseivel érkezett, és a helyi idegenvezetőtől azt kérte, mutassa meg számukra a replikaboltokat. Ha hihetünk a pletykáknak, hat-nyolc darabbal távoztak a hölgyek a vásárlás után. Vajon mit szólnak a hamisítványokhoz a luxusmárkák képviselői? Bernard Arnault, a világ vezető luxusmárkákat forgalmazó LVMH vállalat vezérigazgatója a következőt mondta: „A luxus nem lehet tömegtermék. A hamisítvány a hitelesség ellentéte.” A márkák képviselői gyakran jogi úton lépnek fel a hamisítás ellen, elítélik az adóelkerülést és az okozott presztízsveszteséget. Vannak divatcégek, amik szándékosan nem kommunikálnak a témában, csak csendben teszik a dolgukat, mert a negatív kommunikációval nem akarják erősíteni a replikák virágzását.

A Gucci-ház című film egyik jelenete – A cég termékeit is hamisították
Státuszszimbólum
Csalár Bence divatszakértő több könyv szerzője, mint például A fenntartható divat kézikönyve vagy a Színfalak mögött, ez utóbbiban magyar divattervezőkről, márkákról ír, kiemelve hazai szellemi értékeinket. Szerinte a hiúságunkat használja ki egy replikát árusító vállalkozás, azt sugallva, hogy egy felsőbb körhöz tartozunk, és ez megtévesztés fogyasztói szempontból.
A replika nemcsak a táskákra vonatkozik, hanem minden olyan dologra, ami magas minőségű terméknek a másolata. Aközött, hogy valami hamisítvány, vagy vállaltan utánzat, Bence szerint nincs igazán különbség, legfeljebb az árban.
– A társadalomban a középosztály a motorja a divat alakulásának, ugyanakkor a szerényebben élők is vágynak trendi darabokra. A Gucci-ház című filmben elhangzik, hogy a replikatermékeket maga a cég terjeszti, ebből konfliktus is származik a családtagok között. Tévút, ha valaki egy márkás táska révén akarja magát definiálni, a túllogózott darabok nem trendik – ez a fajta „elcsendesedés” (azaz a kevésbé feltűnő márkajelzés) nem kedvez a replikagyártásnak. A kozmopolita városokban meg lehet találni az ilyen vásárlási helyeket, de például legutóbb Máltán, a tengerparton pár ezer forintos, eléggé esetlen hamisítványokat láttam. A profi másolatok lelőhelyei nincsenek mindenkinek az orrára kötve. A Szex és New York egyik jelenetében Samantha javaslatára elmennek a lányok egy replika Fendi táskáért, Carrie azonban nem veszi meg, ezzel azt üzeni, hogy a márka ereje a történetében és a minőségben rejlik. Anyukám gyerekkoromban arra tanított, hogy ne hordjak olyan ruhát, cipőt, ami túl van logózva, hogy ne keltsek ezzel másokban kisebbségi érzést. Az igénytelen replikákkal úgy vannak a márkák, hogy nem ártanak annyira nekik, ám ha precízen másolják, az viszont márkarombolásnak minősül, és biztos vannak jogi következményei. Az eredeti példánnyal ugyanaz történik, mint az újautó-vásárlásnál: egyből jelentősen lemegy az értéke, miután elhoztuk a szalonból. Ha valakinek van kedvenc darabja, és másodkézből, legálisan juthat hozzá, ez egy járható út. A táska funkcionális, mindig az a szempont, hogy passzoljon az alkalomhoz – állapítja meg a divatszakértő.