Kiemelkedő év volt 2023 a magyar tudomány szempontjából: Karikó­ Katalin orvostudományi, Krausz Ferenc pedig fizikai Nobel-díjat kapott. Más tudományterület, más karrierút, más temperamentum, ám feltűnően azonos volt mindkét kutató esetében, hogy számos alkalommal fejezték ki a hálájukat egykori tanáraik felé. „(…) ha a tanárok nem indítanak el bennünket ezen az úton, akkor nem leszünk kutatók. Az ő munkájuk nem reggel nyolctól délután ötig tartó munka, hanem egy hivatás, melynek minden pillanata a diákokért van. Meg kell mindannyiunknak köszönni a tanáraink munkáját” – mondta Karikó Katalin egy jellemző interjúrészletben. A tanulmányait Móron kezdő ­Krausz Ferenc így nyilatkozott a témáról: „A Nobel-díjhoz vezető út úgy kezdődött, hogy az általános iskolában volt egy egészen kimagasló képességű fizikatanárom, Kiss tanár úr (…), aki lenyűgöző órákat tartott kísérletekkel, úgyhogy többé-kevésbé ott dőlt el, hogy én fizikus leszek. (…) Ilyen tanárok hatása egy fiatalember döntésére az ügyben, hogy ő mit kezd magával, egészen jelentősek voltak.”

Mindannyiunk életében van legalább egy tanár, akinek sokat köszönhetünk. Tény, hogy az iskolarendszert rengeteg kihívás érte az elmúlt időszakban, amire nem feltétlenül vannak meg a válaszok.

Karikó Katalin szerint mindenki hálás lehet a tanárainak

Krausz ­Ferencet általános­ iskolai fizika­tanára indította el a pályán

Életet csak élet adhat

– Az a fajta oktatás, amely egyben nevelés is, szerintem pótolhatatlan, és ezt csak ember képes nyújtani. Pusztán ismereteket ma már gépek is átadhatnak, de az, ami igazán formál minket, a személyes találkozás. Ezt látjuk az idegrendszer működé­sében, amit Freund Tamás (agykutató, az MTA elnöke – a szerk.) is sokszor hangsúlyoz, hogy a hosszú távú memóriában csak azok az ismeretek maradnak meg, amelyeket egy élmény pecsétel le – mondja Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, A nevelés az élet szolgálata könyvsorozat szerzője, aki szerint a fejlődő személyiségnek elsősorban nem ismeretekre, hanem iránymutatásra, világlátásra, bölcsességre van szüksége, ezt pedig csak ember képes adni. – Az ember személye, a tanár személyisége az, ami életet tud közvetíteni – mondja.

Két ember között a kapcsolat azonban nem mindig harmonikus, a személyes találkozásokban ütközések is vannak.

– De ez nem baj, sőt, éppen ettől válik valódivá és formálóvá. A mesterséges intelligencia mindig az igényeinkhez igazodik, mintha tökéletesen „ránk lenne szabva”. De egy ember nem ilyen. Ő a maga teljességével, múltjával, jelenével, küzdelmeivel, sebezhetőségével és szeretetével rezonál ránk. Éppen ez a misztériuma. Ettől válik személyessé.

Martin Buber osztrák–izraeli filozófus szerint csak a kapcsolatainkban válunk igazán személlyé.

– A Talmud egyik gyönyörű gondolata szerint minden fűszálnak van egy angyala, aki fölé hajol, és azt suttogja neki: „Nőj, nőj!” Ez a kép csodálatosan fejezi ki, mi is a tanár valódi hivatása: nem csupán a tudás átadása, hanem az odafordulás művészete. A tanár az, aki nem kívülről közöl valamit, hanem lehajol a másikhoz – finoman, figyelmesen, szeretettel. Érzékeli őt, és a növekedését akarja szolgálni – mondja a neveléskutató.

Felmérhetetlenül fontos szerepe van tehát a tanároknak, és aki azt képzeli, hogy a mesterséges intelligencia egy nap majd kiválthatja őket, az téved. Krausz Ferenc szerint egyenesen a kutatás és a tudomány jövője múlhat rajta. „Óriási a jelentősége annak, hogy ilyen kiváló tanáraink a jövőben is legyenek, és ennek megfelelően óriási a jelentősége annak is, hogy a tanári szakma becsületét minél előbb próbáljuk meg maximálisan helyreállítani. (…) Ugyanis ha ez nem sikerül, és nem lesznek a jövőben Kiss tanár urak, Láng tanár urak és Vermes tanár urak, akkor egészen biztosan nem lesznek Nobel-díjaink. És ez még a legkisebb baj” – nyilatkozta egy interjúban.

Mennyi az annyi?

De vajon milyen ma a tanári szakma megbecsültsége? 2024 januárjában jelentős pedagógusbér-emelés lépett életbe Magyarországon, amelynek átlagos értéke 32,2 százalék volt, idén januárban pedig további 21,2 százalékkal nőttek a bérek. Egy pedagógus ma bruttó 640 900 forint és 1 781 600 forint között keres pótlékok és megbízási díjak nélkül (lásd keretes írásunkat). Ha a megbecsültség mértéke a fizetés, akkor a tanárok megbecsültsége az elmúlt másfél éven bő ötven százalékkal nőtt.

Ez vajon megoldotta a már hosszú évek óta fennálló, tartós tanárhiányt?

– A pedagógushiány kérdése nem válaszolható meg egyszerűen,­ mert olyan bonyolult megoldási struktúrák léteznek – mint például a nyugdíjas-visszafoglalkoztatás, helyettesítések, túlórák, képesítés nélküli tanárok foglalkoztatása –, amelyek nehezen értelmezhetővé teszik a helyzetet. Pusztán a számokból akár azt is be lehet bizonyítani, hogy nincs pedagógushiány – vagy éppen azt, hogy van, attól függően,­ hogyan nézzük. Úgyhogy marad a személyes tapasztalat, ami azt mutatja, hogy van pedagógushiány – mondja Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, a tavaly megjelent A holnapután iskolája című könyv szerzője. A statisztikák szerint tanítóból, óvodapedagógusból és magyartanárból van hiány.­ Ugyanakkor leginkább a természettudományos tárgyaknál érzékeljük, hogy nincs elég tanár. Ez részben azért van, mert egy tanítót viszonylag könnyen helyettesítenek másokkal – még ha nem is szakszerűen –, míg egy kémiatanárt például sokkal nehezebb helyettesíteni, így a hiány jobban érződik. Az viszont nem igaz, hogy csökkent volna a fia­talok érdeklődése a tanári pályák iránt, éppen ellenkezőleg, bár a képet itt is érdemes árnyalni.

– Ma kétszer annyian jelentkeznek pedagógusnak, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. A béremelések és a közelmúlt változásai is hozzájárulhattak ehhez – bár ez közvetlenül nem igazolható. Ugyanakkor nem mindegy, milyen típusú pedagógusnak jelentkeznek. A legnépszerűbb képzések az óvodapedagógus- és tanítóképzések, ami örvendetes, de a tanárképzésben – ahol a legnagyobb a hiány – nem látunk ilyen lendületet. Ráadásul itt nagy a lemorzsolódás is. Mert aki óvodapedagógusnak vagy tanítónak jelentkezik, az általában tudja, mit akar, végigcsinálja, és az is lesz belőle. Viszont ha valaki például matematika–fizika vagy magyar–történelem szakos lesz, az még nem jelenti azt, hogy tanár is szeretne lenni – és gyakran nem is lesz az. A számok sajnos ezt igazolják. Azt is meg kell említeni, hogy a mai elég jó számokat erősen megdobta az úgynevezett rövid ciklusú tanárképzés bevezetése, amely során valaki meglévő diplomával egy-két év alatt tanári végzettséget szerezhet. Ez egy vitatható konstrukció, de szükség van rá. Ha tehát ilyen jó a helyzet, akkor mégis miért ekkora a baj? Nos, ennek történelmi oka van. Nem az a baj, hogy kevés fiatal jelentkezik tanárnak, hanem hogy sokan mennek nyugdíjba, óriási közöttük a generációs szakadék, ami a Ratkó-korszak máig ható következménye. Ez a demográfiai aránytalanság hosszú távon is meghatározza a tanárhiányt – magyarázza Gloviczki Zoltán.

A világ legszebb hivatása

De vajon mennyire érzi megbe­csülve magát az, aki a terepen teljesít szolgálatot, azaz maga a pedagógus?

– Néha igen, néha nem – mondja Váczi Gyöngyvér alsó tagozatos tanító, hatgyermekes édesanya. – Sokan úgy gondolják, hogy a tanároknak könnyű dolguk van: ott a nyári és a téli szünet, megemelték a fizetésünket is, és mi mégis mindig panaszkodunk. Azok, akik valaha maguk is tanítottak, általában elismerően beszélnek a munkánkról, és a szülők között is sokan értékelik – például ha valakinek van egy-két gyereke, és azt mondja: „Te huszonhattal elbírsz? Ez fantasztikus!” De sokan azt hiszik, hogy ezt a munkát bárki képes lenne elvégezni.

Régen mindenki komolyan vette a mondást, hogy egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell. A szomszédok, az ismerősök, de általában a felnőttek kötelességüknek érezték, hogy a közösségi normák betartására neveljék a gyerekeket. A tanároknak pedig különleges tisztelete volt.

– A gyerek nevelése elsődlegesen a szülő kötelessége, ez nem kérdés. Mára viszont nagyon sok szülő úgy érzi, hogy ez kizárólag az ő feladata, nem is enged beleszólást senki részéről, ám ezzel a gyereknevelés teljes felelősségét is a saját nyakába vette, aminek a súlyát sokszor elviselhetetlennek érzi – mondja Váczi Gyöngyvér, aki tanítóként és édesanyaként állt már a katedra mindkét oldalán. – Azt kérném a szülőktől, hogy forduljanak bizalommal a tanítókhoz. Gyakorta érzem ugyanis úgy, hogy szinte nem is nulláról, hanem mínuszból kell indulnom sok szülő szemében anélkül, hogy ismernénk egymást. Szülőként én is igyekeztem megadni a maximális bizalmat a gyerekeim tanárainak. Ha megvan a bizalom, a konfliktusokat sokkal könnyebb tisztázni.

Váczi Gyöngyvér a kilencvenes évek közepén kezdte a tanítást, majd egy hosszabb szülési távollét után tért vissza a pályára, ahol nagyon más viszonyokat talált.

– A kilencvenes évek lényegében még ugyanolyan volt, mint a mi gyerekkorunk. Amikor öt évvel ezelőtt újra elkezdtem tanítani, akkor döbbenten tapasztaltam, mennyire megváltozott minden. Ma már tudjuk például, hogy nincs finommotorikus fejlődés nagymozgások nélkül. Akiknél pedig nem stimmelnek a nagymozgások, azoknak gyakran tanulási nehézségeik vannak. A mi iskolánkban van is heti egy mozgásfejlesztő testnevelésóra az első és második osztályosok számára. Húsz évvel ezelőtt szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy egészséges kisgyereket fejleszteni kelljen – mondja.

Az okostelefon-korszak előtt a gyerekek a szabadidejükben fára másztak, fociztak, fogócskáztak, ma inkább a telefonjukkal bíbelődnek. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) megbízásából 2023-ban elvégzett kutatás szerint a 8–15 éves magyar gyerekek naponta négy órát töltenek a telefonjuk képernyője előtt. A szakértők szerint ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy jelentősen megugrott a tanulási nehézségekkel, figyelem- és részképességzavarokkal küzdő gyerekek száma, akik ma már az osztálylétszám negyedét-harmadát is kitehetik.

– Egy körzetes óvoda vagy iskola nem mondhatja, hogy furcsa gyerekeket mi nem veszünk fel, úgyhogy ma óvodapedagógusnak és tanítónak lenni egy nagyon komoly szakmai felkészültséget és összeszedettséget igénylő tevékenység – mondja Gloviczki Zoltán.

És hogy a nehézségek ellenére miért megy valaki pedagógusnak?

– Hát azért, mert az anyaság után ez a világ legszebb hivatása – mondja Váczi Gyöngyvér. – Az embernek valódi sikerélményei vannak. Az előző osztályomnál egészen konkrétan megkönnyeztem, amikor megtanultak olvasni. Én tanítottam meg őket, és most tudnak. Ezt az érzést nem cserélném el semmiért.

Pedagógusi alapilletmények 2025-ben