Steventon – A boldog ifjúkor nyomában

Minden idők egyik legnépszerűbb írónője 1775. december 16-án született Steventonban, Hampshire megyében. Ebben a faluban töltötte élete első huszonhat évét, mert édesapja a gyülekezet lelkipásztora volt. Az írónő itt dolgozta ki első regényei kéziratát, ezért a falu mindig is az Austen-rajongók zarándokhelyének számított. Sajnos a ház, ahol a család élt, már nincs meg, mert Jane Austen halála után unokaöccse (aki szintén lelkipásztorként dolgozott a faluban) réginek és elavultnak találta, és egy újat építtetett a helyére. A falu azonban nem sokat változott az elmúlt kétszázötven évben. A látogatók a környező sétautakat követve ugyanazt a csendes vidéki angol hangulatot élvezhetik, ami Austen regényeit inspirálta, és bepillanthatnak abba a 13. századi Szent Miklós-templomba is, ahol Jane édesapja prédikációit hallgatta. A város rendkívül büszke híres szülöttére, ezért minden év júliusában megrendezik a Jane Austen  vásárt, ahová a legtöbben régens korabeli ruhában érkeznek, így aztán a látogatók úgy érezhetik magukat, mintha visszarepültek volna az időben.

Reading – Az iskola, amelyet nem szeretett

Jane Austen tízéves korában tizen­nyolc hónapot töltött Readingben egy bentlakásos leányiskolában, a Reading­ Abbey Schoolban. Az intézmény középosztálybeli és nemesi családok leányai számára biztosított illő nevelést. A hallgatók elsősorban nyelveket, zenét, hímzést és más „nőies”­ készségeket tanultak. Ez az időszak azonban nagy hatással volt Jane Austen életére, mert az itteni könyvtárban talált regények hozták meg a kedvét az olvasáshoz és az íráshoz. Bár nem maradt fenn olyan napló vagy levél, amely részletesen beszámolna az iskolai élményeiről, a szigorú, de kissé felszínes oktatás és a leányiskolák világa visszaköszön későbbi műveiben is, például az Emmában. Sajnos az iskolát már lebontották, de az évforduló alkalmából az apátság épületében felépítették az egykori osztályterem mását, így bepillantást nyerhetünk az 1700-as évekbeli leányiskolák világába.

Bath – Amely olyan sok témát adott

Miután az apa, George Austen nyugdíjba vonult, a család 1801-ben Bathba költözött. A szülők úgy döntöttek, hogy életük utolsó éveit a vidéki Steventon helyett a pezsgő, elegáns fürdővárosban töltik, remélve, hogy annak klímája jó hatással lesz majd egészségükre. De a város arra is alkalmasnak tűnt, hogy két hajadon lányukat végre férjhez adják. Hat fiúgyermekük ugyan már elköltözött, de a huszonhat éves Jane és két évvel idősebb nővére, Cassandra még otthon lakott.

Jane nem örült a költözésnek. Mélyen kötődött Steventon nyugodt, vidéki világához, ahol bármikor el tudott vonulni írni, és nyomasztóan hatott rá Bath zajos felszínessége. Öt évet töltött a városban, és leveleiben gyakran panaszkodott, hogy nincs ideje arra, hogy leüljön írni, mert vagy hozzájuk jönnek látogatók, vagy nekik illik másokhoz látogatóba menni. Az édesapja 1805-ös halála után nehéz anyagi helyzetbe került a család, ezért ott kellett hagyniuk a korábban kibérelt kényelmes házat, és egyre kisebb, szerényebb, olcsóbb lakásokba költöztek, míg végül 1806-ban végleg elhagyták a várost.

Bár Jane Austen nyomasztónak találta a Bathban töltött éveket, a város büszke arra, hogy egykor ott lakott. Teaházak, bálok, színházi előadások látogathatók egész évben, és fantasztikus élmény a Jane Austen Center is. Ám a rajongók kedvence a minden szeptemberben megrendezett Jane Austen-fesztivál, amely idén nagyobb és több rendezvénnyel várja a látogatókat, mint eddig bármikor.

Southampton – Ahol végre fellélegezhetett

1806-ban, Jane apjának halála után a család nőtagjainak el kellett költözniük Bathból. Tengerésztisztként dolgozó testvérük, Frank fogadta be őket Southamptonban. Frank ekkoriban gyakran volt távol, így a házat feleségével, Mary Gibsonnal kellett megosztaniuk. A ház nagy volt, és a nők elég jól kijöttek egymással, így végre Jane is kicsit magára talált. A korábbi évek hajszoltsága után ismét nyugalom vette körbe, ami segített az írásban, a kikötő nyüzsgő világa pedig ihlettel töltötte fel. Az, hogy regényeiben oly sok tengerész bukkan fel, ennek a helynek köszönhető. Bár Frank Austen háza ma már nem áll, a városban található egy Jane Austen Trail nevű irodalmi sétaútvonal, amely elvezet az összes helyre, ahol az írónő megfordult, és a helyi mú­zeum kiállításán most híres utazó íróasztala is megtekinthető.

Chawton – A ház, ahol a remekművek születtek

Feleségének tragikusan korai halála után Jane Austen bátyja, Edward úgy érezte, szüksége van nőrokonainak közelségére, így felajánlotta anyjának és lánytestvéreinek, hogy költözzenek be a birtokán álló kis házba, Chawtonba. Az egyszerű, de kényelmes ház nem volt nagy vagy fényűző, de Jane számára nyugalmat, állandóságot és inspiráló környezetet kínált. Chawtonban, a természethez közel újra megtalálta írói hangját. A ház csendje, a kert zöldje, a napi rutin kiszámíthatósága és a család szeretetteljes támogatása pedig lehetővé tette, hogy teljes mértékben az írásnak szentelje magát, így sikerült befejeznie korábbi kéziratait. Az Értelem és érzelem, a Büszkeség és balítélet, valamint A mansfieldi kastély is itt nyerte el végleges formáját.

A házban a konyhától a hálószo­báig minden vagy eredeti, Jane Austen által is használt holmi, vagy gondosan felkutatott és újraalkotott másolat, kiegészítve olyan tárgyakkal, amelyeket a regények megfilmesítésekor használtak. Például a hálószobában az ágyon látható paplant az írónő nővére, Cassandra varrta, a ráhelyezett hálóinget azonban Anne Hathaway viselte a Jane Austen magánélete című filmben. A gyűjtemény legbecsesebb éke
a híresség íróasztala, itt született mind a hat regénye.

Idén mindenképp érdemes ellátogatni ide, mert több izgalmas kiállítással is készülnek. Az Austenmania! az 1995-ös ikonikus BBC-s Büszkeség és balítélet harmincadik évfordulójának állít emléket.