A pécsi Zsolnay-gyár története az egyik legkiemelkedőbb sikertörténet a magyar iparművészetben. Legyen szó a kezdeti ikonikus rózsaszín használati tárgyakról vagy a ma már sokat érő századfordulós szecessziós darabokról, a nagy múltú pécsi vállalat remekei időtlenek és az egész világon ismertek.

1853-ban Libényi János szabólegény sikertelen merényletet követett el Bécsben Ferenc József császár ellen. Erre a történelmi részletre talán ma már kevésbé emlékszünk, mint arra, hogy ugyanebben az évben Zsolnay Miklós megalapította a Zsolnay-gyárat. Pécs 1780-ban kapott szabad királyi város rangot Mária Terézia királynőtől. Ezt követően erőteljes polgárosodás és gazdasági fejlődés indult el a városban, amely a 19. század első felében aztán még jobban felgyorsult.

Az alapítás után tíz évvel Zsolnay Miklós fia, Vilmos is csatlakozott a vállalathoz, és a gyár igazgatója lett. Ő tette világhírűvé a Zsolnayt azzal, hogy innovatív termékeiket világvásárokon és nemzetközi kiállításokon is bemutatta. Pedig amikor átvette a gyárat, annak fő profilja az egyszerűbb kerámiakályhák és csövek gyártása volt, és csak ezután kezdett terjeszkedni a dekoratív kerámiák és étkészletek irányába. Zsolnay Vilmos az innováció nagymestere volt: egész életében kísérletezett, hogy új anyagokat és mázakat fejlesszen ki. Egyik legkorszakalkotóbb újítása az eozin, azaz a gazdag, irizáló máz technikájának bevezetése volt, amely a világ minden táján lenyűgözte a gyűjtőket. Ez a technika a Zsolnay védjegyévé, illetve a szecessziós művészek kedvencévé is vált. Hogy pontosan mi is ez, az a manufaktúra féltve őrzött titka.

1886-ban aztán újabb innováció következett, hiszen a Zsolnay bevezette a pirogránit nevű fagyálló építőanyagot. Az újdonságot gyorsan felfedezték maguknak Magyarország legbefolyásosabb építészei, többek közt Lechner Ödön és Ybl Miklós. A pirogránit finom és részletgazdag díszek létrehozását tette lehetővé, melyeket épületek homlokzatán is lehetett használni. A Zsolnay-gyár építészeti kerámiái több hazai nevezetes épületen visszaköszönnek. Ilyen például a Mátyás-templom, amelynek újjáépítésével Schulek Frigyest bízták meg. Ő csaknem százötvenezer tetőcserepet rendelt a pécsi Zsolnay-gyártól, amelyek mind a mai napig jellegzetes színfoltjai a Várnegyednek. Lechner Ödön 1893 és 1896 között tervezte és építtette az Iparművészeti Múzeumot. A tetején látható jellegzetes zöld és sárga cserepeket szintén a Zsolnay gyártotta, de a palotaszerű épület bejárati előterében is gyönyörűen megformált Zsolnay-díszítőelemek találhatók.

Zsolnay Vilmos Steindl Imrével is jó kapcsolatot ápolt, többek közt ennek is köszönhető, hogy az építész pirogránit elemeket használt a Parlament művészi kialakításában. Folyosóit, társalgóit nyolcvannyolc pirogránit szobor díszíti, amelyek az akkortájt fontosnak tartott mesterségeket mutatják be.

Nők a Zsolnay családban

Zsolnay Júlia a motívumok nagymestereként vonult be a magyar művészettörténetbe, a Zsolnay leg­ikonikusabb mintái és motívumai közül több az ő munkáira vezethető vissza. Kedvelte a japán, török és perzsa dekorációt, de festői babérokra is tört, készített néhány olajfestményt, amelyek most a Magyar Nemzeti Galériában találhatók. Férje Sikorski Tádé, a gyár főtervezője volt. Júlia tervezte meg 1878-ban a Zsolnay család védjegyét Pécs város öt templomának sematikus ábrázolásával.

Júlia mellett húga, Zsolnay Teréz volt a gyár egyik legjelentősebb művésze a 19. század végi gyors fejlődés és világszintű sikerek idején. Nagyon szerette a népi motívumokat, és ezeket be tudta vinni a gyártásba is.

Nemzetközi sikerek

1873 mind Budapest, mind Bécs történetében fontos dátum volt, ekkor rendezték ugyanis a világkiállítást az Osztrák–Magyar Monarchia fővárosában, valamint ekkor egyesült három Duna-parti város, és jött létre Budapest. Első világsikerét a Zsolnay ezen a történelmi expón aratta: a szakmai zsűrit elbűvölte a pécsi termékpaletta, amelyet bronzéremmel és oklevéllel jutalmaztak. Az uralkodó Zsolnay Vilmost Ferencz József-renddel jutalmazta.

Szinte azonnal megnyíltak a nemzetközi piacok a Zsolnay előtt, Vilmos ekkor kezdett kísérletezni a magas hőmérsékletű mázzal. Pécsi laboratóriumában egy pillanatra sem állt meg az élet, és itt született meg első találmánya is: a porcelánfajansz-technika, amelyet háztartási cikkek és dísztárgyak készítésére is használtak. A Zsolnay porcelánfajansz sajátossága abban rejlik, hogy az elkészített tárgyat porcelánfesték helyett máz díszítette.

Kezdetben volt a rózsaszín

Majdnem a feledés homályába merültek, de Winkler Barnabás Ybl-díjas építésznek köszönhetően­ méltó helyet kaptak a Zsolnay-manufaktúra első időszakában készült használati tárgyak. A különös, egyszerre fáradt és élénk pink tárgyak a legtöbb esetben egysze­rűek és funkcionálisak, de találkozhatunk köztük kísérletező, stíluskereső darabokkal is. A rózsaszín mázas edények a saját korukban hatalmas népszerűségnek örvendtek, minden háztartásban ott voltak. Ezzel aratta tulajdonképpen első nagy sikerét a Zsolnay-gyár, ez alapozta meg a későbbi bátor fejlesztéseket. A Winkler által létrehozott, a világon egyedülálló, mára már ezerötszáz darabot számláló gyűjteményt befogadta Pécs, a Zsolnay-negyed, így az edények több mint száz év után visszakerültek gyártásuk helyszínére. A Kezdetben volt a rózsaszín… című állandó kiállítás ma is látogatható a Zsolnay-negyedben.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .