Már a mesékben is izgatott a hetedik ajtó, amin nem szabadott belépni. Megszerezted a kulcsot, beleillett a zárba, ám tilos volt elfordítani. De minden igazi mesehős kinyitotta az ajtót, és átlépte a küszöböt… 

Sok más, járdán született történet mellett erről szól az új könyv, amit most figyelmükbe ajánlok. Hogy átléptem a küszöböt. A saját hetedik ajtóim küszöbét. Mindet nem mertem. Írás közben jöttem rá, mindegyik ajtót nem szabad sarkig kitárni. De jó ­néhányat igen. 

Valahogy, nem is olyan régen, rájöttem, hogy anyám engem nem tudott szoptatni. Sosem volt szó erről köztünk, csak beszédfoszlányokra emlékszem. Lassan raktam össze a kockákat, következtetve és emlékezve egy-két elszólásra. S erre rádöbbenve visszaidéztem a saját kínlódásomat, amikor sok fájdalmas kísérlet és próbálkozás után szégyenkezve láttam be, nem tudom a mellemből táplálni a gyerekeimet. Nem ment. De hogy anyám sem engem…! 

Hát ez a hetedik ajtó. Pontosabban szólva mindaz, ami mögötte van.

Sokféle sors megnyílt már előttem. S gyanítom, hogy mindenkinek van egy vagy több bezárt hetedik ajtaja. Ott, nagyon mélyen. Valahol leghátul. Nem beszélünk róla. Nem is gondolunk rá. Néha elővesszük a kulcsot, elfordítanánk, aztán gyorsan zsebre dugjuk. S hagyjuk az ajtót zárva. Vagy mert felejteni akarunk. Vagy mert annyira fáj. 

Mi minden lehet a hetedik ajtó mögött? A sajátom mögé megpróbáltam belesni. Hol résnyire nyitottam, hol sarkig kitártam. 

Nem a Kékszakállú hét ajtajáról szólnak a történetek. Nem Judit féltékeny, erőszakos kíváncsiságát fékezném, ami odáig viszi, hogy a hetedik ajtót feltépve rázúduljanak az árnyak asszonyai, és örökre maga alá temesse a múlt. 

Nem. Az én ajtóim se veszélytelenek, de tartogatnak örömbe takart titkokat is. Nem biztos, hogy egy idegen megfejti őket. De arra jók, hogy bárki kedvet kapjon a maga, titkokat rejtő, berozsdásodott hetedik ajtajának a kinyitására.  

Amikor Szabó Magda édesanyja, Jablonczay Lenke szavait olvastam, melyeket halála előtt mondott: „Annyi titkom volt.” Akkor eszméltem rá, igen. Igen. Annyi titkom van. 

Hogy okos dolog volt-e a kulcsot a zárban hagyni és most elfordítani… magam sem tudom. Talán az olvasó megfejti. Hisz neki gyónok. 

A többi történetet fejezetekre osztottam, remélem és kívánom, hogy legyenek emlékezetes találkozásaik a Járdán született mesék-ben. Fogja el önöket is olvasás közben az érzés, amit így tudtam röviden kifejezni: Szeretek élni! S emlékezetük moziján induljanak filmek, amikor az Arra a képre emlékszel, drága fejezet meséit olvassák. 

Meghívó

A hetedik ajtó című könyv bemutatójára sok szeretettel itt invitálom a kedves érdeklődőket: május 6-án, kedden 18 órakor a szokásos helyszínen, az Óbudai Társaskörben (Budapest, III. kerület, Kiskorona utca 7.). Garantáltan jó zene keretében meglepetésvendégekkel is találkozhatnak. A megszokott ropogós kiflik mellett jóféle borral koccintunk majd. A régiek nyomában frissen a nyomdából jön és kapható lesz az új könyv. 

Dedikálásra készen várja a kedves Olvasót, a kiadó nevében is szeretettel a szerző: Schäffer Erzsébet