Kata nyolcéves kisfia, Bence az egyik számítógépes játék bolondja lett. Bár „csak” napi egy órát játszhat vele, még legalább egy órára megszerzi a szülei okostelefonját vagy tabletjét is. Ezeken ugyancsak a kedvenc játékával kapcsolatos videókat néz, amiket viszont tizenöt, húszévesek készítettek a saját korosztályuknak, a rájuk jellemző nyelvezettel, utalásokkal. Ha autóval mennek iskolába reggelente, az anyukáját arra kéri, hogy egy kifejezetten felnőtteknek szánt témájú és szövegezésű magyar rapper számait hallgassák, mert ő a menő, Bence külsőleg is szeretne rá hasonlítani. Kata szerint a fia egy év alatt rengeteget változott: zárkózott lett, lekezelően beszél vele, fegyelmezni csak a képernyő- vagy a játékidő megvonásával tudja. Tanácstalan, hogyan vezesse vissza Bencét a korábbi énjéhez, a korának megfelelő szabadidős tevékenységekhez. Deliága Éva gyermekpszichológus szerint Kata nincs egyedül: a hozzá forduló családok jelentős része küzd hasonló problémával.
Hogy „születik” a kiskamasz?
– Azt tapasztalom, hogy az életkor egyre kevésbé mérvadó annak tekintetében, hogy ki milyen tartalmat fogyaszt, és milyen jellegű információ jut el hozzá a világról – folytatja a szakértő. – Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a pszichoszociális fejlődés részét képezte az úgynevezett látencia korszaka, ami az óvodáskori turbulens érzelmeket követően egy nyugodt szakasznak számított, és a kisiskolás korhoz kötődött, azaz héttől tizenkét éves korig tartott. Ebben az időszakban a gyerek komolyabb érzelmi és személyiségbeli változások nélkül, kiegyensúlyozottan fókuszálhatott az iskola által megkívánt funkciók fejlesztésére: a teljesítményére, a koncentrációjára, a tanuláshoz szükséges motiváció kiépítésére. Ehhez képest ma azt látjuk, hogy a látencia korszaka gyakorlatilag eltűnt. Helyette az elhúzódó dackorszakból – amely ötéves kor helyett hat-hét éves korig eltart – érzelmi szempontból minden átmenet nélkül kerülnek át a gyerekek az úgynevezett kiskamaszkorba. Miközben a tinédzseréveket belobbantó biológiai folyamatok még természetesen nem kezdődtek el náluk.
A kiskamaszkor nem tudományos elnevezés – tisztázza a gyerekpszichológus. Ez a szókapcsolat a hétköznapi nyelvben született annak leírására, hogy egy hét-nyolc évesnél a tizennégy évesekre jellemző mintákat vesszük észre, azaz koravén módon viselkednek. Mi lehet ennek az oka?
A befolyásolás hatalma
– Az internetről jövő hatások elképesztő mértékben befolyásolják a gyerekek érdeklődési körét, tudásanyagát, attitűdjét – mondja Deliága Éva. – Ennek pozitív oldala, hogy a mai gyerekek rendkívül széleskörűen tájékozottak: a globális felmelegedéstől kezdve a külpolitikai helyzetig mindenről tudhatnak. Elárasztja őket az információ, aminek az a másik oldala, hogy nagyon nehezen tudják érzelmileg feldolgozni ezt a mennyiséget. Plusz olyan tartalmakhoz is hozzáférnek, amelyek nem az ő korosztályuknak szólnak, és amelyekkel kapcsolatban a gyanútlan szülők sem gondolják, hogy károsak lehetnek. Hiszen miért ne nézhetné meg egy hétéves a kedvenc számítógépes játékáról szóló oktatóvideót, amelyben a nagyobbak mutatják meg a játék trükkjeit? Pontosan azért, mert ezek nagyobbaknak készültek. A kisiskolás korosztályt napi többórányi tizen-huszonéveseknek szánt tartalom éri el – vegyük akár a sminkes videókat vagy a TikTok-kihívásokat –, és ennek feszültsége szorongást okoz bennük. Nem véletlen, hogy a szülők jelentős része keres meg azzal, hogy a gyereke hat-hét-nyolc évesen érzelmileg eltávolodottnak mutatja magát, nem érdeklik a tiltások, falat húz maga köré. Pont mint egy kamasz.
A küszöb alatti információ is hat
Vera nyolcéves kislánya, Bori is így viselkedik, mióta az általa kedvelt, divattal kapcsolatos videók az ízlését, a személyiségét is átformálták. Korábban örömmel hordta az unokatesóktól örökölt, jó állapotú ruhákat, majd egyszer csak kijelentette, hogy ezeket nem veszi fel. A születésnapjára egy menő sportmárka drága új cipőjét kérte, amit Vera nem tudott megvenni neki. Amikor Bori nem találta a csomagot az ajándékai között, dühkitöréssel reagált, ami amúgy is jellemzővé vált nála kudarc esetén.
– Ezek a gyerekek valóban nem a korosztályuknak megfelelően viselkednek – reagál a példára Deliága Éva. – Az érdeklődésük fókuszába a képernyő került, az értékrendjük és az ingerküszöbük eltolódik, ezért a sportban, a táblás vagy szerepjátékokban nem találják meg az élvezetet. A hangulatingadozás nagyon jellemző rájuk, ahogy a követelőző magatartás is. Az ártalmatlannak tűnő, divattal vagy számítógépes játékokkal kapcsolatos tartalmak átmennek a szűrőprogramokon, hiszen nincs bennük szexualitás vagy erőszak, de más módon szintúgy károsak, mert olyan befolyással bírnak a gyerekekre, mint semmi más. Gondoljunk csak bele: a napi képernyőidő sok családban több, mint ahány percet a gyerek a szülőkkel beszélgetéssel tölt.
Megoldás: tisztulás
Szakértőnk szerint a helyzeten a digitális detox segíthet, azaz három hét képernyőmegvonás. Ez egyrészt arra jó,
