Íme egy nő, aki bátran vállalja, hogy szinte romantikus kapcsolat fűzi az ételekhez.
– Mindig is imádtam enni, rajongok az ételért és az evésért – meséli nevetve. – Egész gyerekkoromban azt lestem, mibe lehet belenyalni, mennyi nyers tésztát lehet enni, hogy azért még normális mennyiség kerüljön a sütőbe is. Ha étterembe mentünk, ott is mindig mindent megkóstoltam; szerelmes vagyok az evésbe. Pedig gyerekként egyáltalán nem érdekelt a főzés, még kerültem is a házimunkát, kiélvezni viszont annál jobban szerettem. Aztán egyszer csak beugrott, hogy ha ennyire imádok enni, milyen jó lenne, ha meg is tudnám csinálni magamnak az ételeket.
Amerika, London, Budapest
És megcsinálta, nem is akárhogyan. Középiskola után kereskedelem-vendéglátóipar területen tanult tovább a Budapesti Gazdasági Egyetemen, majd 2010-ben, miután megszerezte a diplomáját, a budapesti Nobu étteremben kezdett dolgozni, egészen pontosan az induló csapat tagja lett. Másfél év után Londonba költözött, egy privát étteremben kapott munkát, ahova csak klubtagok, főleg művészek, írók, költők, zenészek és színészek jártak. Bár nagyon szerette a helyet, a várost képtelen volt elviselni, és nyolc hónap után nagyon menni akart. A francia séf, akinek dolgozott, segített neki munkához jutni Amerikában, egy francia fine dining bisztróban.
– Mindig ilyen helyről álmodoztam – emlékszik vissza –, a francia–ázsiai fúzió, ami ott megvalósult, csodálatos házasság az ételek tekintetében, és nekem is nagyon jól fekszik. Három és fél év után azonban úgy éreztem, túl jó a kapcsolatom a családommal ahhoz, hogy ilyen távol legyek tőlük, így 2015-ben hazaköltöztem.
Néhány hónappal később pedig már az akkor nyíló Costes Downtownban dolgozott sous chefként (konyhafőnök-helyettes – a szerk.). Az étterem már az első évben megkapta a Michelin-csillagot, azt még megvárta Petra, aztán rájött, hogy a saját útját kell járnia ahhoz, hogy továbbra is szeressen főzni.
– Egy ideje már túlélő üzemmódban működtem. Szabadulni akartam a mindennapi robottól, túl sokat vett el tőlem testileg és lelkileg – idézi fel.
Ezután a Budaörsi Halpiac operatív vezetője lett. Itt fontos megjegyezni, hogy már kislányként is imádta a halakat és a tengeri herkentyűket, és az éttermekben is legtöbbször halas pályán dolgozott. Ezen a munkahelyen már nem konyhában töltötte a napjait, de tartott továbbképzéseket, így a félig irodai munka mellett bőven jutott neki olyan feladat is, amely az ételkészítéshez kapcsolódott.
– Elkezdtem a saját utamat járni, egyre több felkérésem volt, nagyon örültem neki, mert tudtam, hogy ebből épül valami. Nálunk a családban mindenki vállalkozó, ez a példa lebegett előttem, csak azt nem tudtam, ezt a saját szakmámban vajon hogyan tudom megvalósítani.
A világjárvány előtti utolsó pillanatban végül felmondott, és akkor sem esett kétségbe, amikor ebben a különösen nehéz időszakban pont azt nem csinálhatta, amiért feladta a biztos munkát. És igaza volt, mert amint újranyitott minden 2021 májusában, rengeteg munkája lett, folyamatos mozgásban volt, mindig máshonnan érkeztek felkérései, gyönyörű helyekre jutott el, sokféle rendezvényen részt vett, sokoldalúan és magától fejlődött a pályája, és ő pontosan erre vágyott.
Petra életében biztos pont a családja és a szellemiség, amiben felnevelkedett. – Különösen szerencsés gyerekkorunk volt a testvéreimmel. Hálásak lehetünk a szüleinknek, nagyszüleinknek, amiért kiegyensúlyozott, békés, élménydús gyerekkort biztosítottak nekünk – mondja. – Jómódban éltünk, minden nyáron külföldön nyaraltunk, ennek köszönhetően nyitottak lettünk számos dologra, nem csak az étkezés terén. Az öt évvel idősebb bátyám persze megnehezítette az életemet, de most jobb testvérem nem is lehetne. Az öcsém pedig sokkal fiatalabb nálunk, mire megszületett, benőtt a fejünk lágya, és mindenbe bevettük őt is. Nagyon sokat dolgozunk együtt, mind a ketten a marketing területén mozognak, jó csapatot alkotunk.
A japántanulástól a földművelésig
Petra a bátyja miatt kezdett japánul tanulni, a fiú ugyanis Japán-mániás volt, a nyelvvel viszont nem foglalkozott, Petra pedig mindenképp le akarta körözni. A japántanulás igazi szerelem volt számára, most viszont egy ideje hanyagolja, mert jelen életében hasznosabbak az újlatin nyelvek. A francia már az egyetem alatt is ment neki, később a spanyoltanulásba is belevágott, és mostanában a portugált is próbálgatja, mert ideje jelentős részét Dél-Portugáliában tölti. Hogy miért? Mert a főzés valahogy mindig megmutatja neki a következő lépést, folyton új kalandokba keveri. Tavaly egy kisebb véletlennek köszönhetően kereste meg egy táborszervező, akinek sürgősen szüksége volt egy privát séfre Portugáliában. Főzni ment ki először, így szeretett bele a szörfözésbe, ennek köszönhetően új barátokra lelt, és azóta, ha teheti, havonta egy hetet ott tölt. De ez nem csak szórakozás, mert közben tavaly év végén észlelte, hogy nagyon átalakult itthon a kereslet, egyre kevesebb cég engedhet meg magának marketingrendezvényeket. Ilyenkor azonnal B terveket sző, aminek most az is része, hogy Portugáliában is szeretne privát étkezési eseményeket szervezni. Így a mostani időszakot arra is szánja, hogy jobban felmérje az ottani piacot, és a barátjával azt tervezi, hogy a jövőben a téli hónapokat ott töltik majd, és főzős workshopos, jógás szörftáborokat szerveznek.
