Legkedvesebb emlékeim közé tartoznak a skanzenlátogatások a természeti környezet, a népi építészet szépsége és a helyi emberek szívélyessége miatt. A kis házakba betérve egy letűnt világ tárul elénk.

Belső-Somogy dimbes-dombos tájának szépsége vetekszik Toszkánáéval. Autóval egyszer fent, aztán lent; a vidék hol mezőkkel, hol erdőrészletekkel tarkított. A Zselici Tájvédelmi Körzet területén bármikor láthatunk őzet, szarvast, kirepülhet egy fácán a bokorból, és egy-egy vaddisznócsorda sem ritka az erdő mélyén. Kisebb-nagyobb halastavak teszik festőivé a környéket, ennek köszönhetően gazdag madárállomány jellemzi. A fekete gólya is honos errefelé, de vidrát is megleshetünk Lábod közelében, a Petesmalmi Vidraparkban. A tanösvények védett bungalóiban megpihenhetünk, és onnan kémlelhetjük a gazdag élővilágot. A legjobb harapnivalót vinni magunkkal, de megkóstolhatjuk a helyi specialitást, a gánicát is egy étteremben.

Apró lakóházak

Érdemes útba ejteni a Kaposvárhoz közeli Szennát, ha már erre járunk: a skanzen a falu központjában található, fakerítés választja el az utcától. Ahogy besétálunk, szemben a szép, hófehér falú református templom áll, apró, régi parasztházak „pöttyözik” be a mezőt. Jegyet váltunk, és aztán szabadon kószálhatunk a zöld területen. Európa Nostra-díjas a gyűjtemény, helyi kezdeményezésre nyílt meg a hetvenes években: öt lakóház és gazdasági épületei, három szőlőhegyi pince, két szakrális kisemlék került ide. A mai ember számára szokatlan, hogy a házakon sokkal kisebbek az ablakok és az ajtók, mint általában, és a belmagasság is alacsonyabb. A bútorzat és a textilek egytől egyig kézzel készültek, igényes, szép darabok. Rácsodálkozunk a tisztaszobára, ahol az ágyak „felpúpozva” állnak párnákkal, paplanokkal, katonás rendben.

Kék-piros textilek

A múzeumba áttelepített lakó- és gazdasági épületek Belső-Somogy és Zselic falvaiból, valamint a Dráva mentéről származnak. Zsúpfedésűek, füstöskonyhával vannak ellátva, a 19. század második felére jellemző népi építészeti stílust képviselik. A kémény nélküli konyhák miatt mindegyik helyiség – a szobák, a kamra – önálló bejáratú volt, a tornácról nyílt. Az első lakóház Rinyakovácsiból származik, mestergerendáján az 1861-es évszám látható. A szobabelső egy református család életvitelébe enged bepillantást. A második portán a közeli Kisbajomból áttelepített lakóház és gazdasági épületei állnak: az ágy alatt található egy, a mai kihúzhatós ágyneműtartókhoz hasonló szerkezet, amelyben akkoriban gyerek aludt. A harmadik lakóház a fehér gyászviseletéről és epertermesztéséről híres Csökölyből került ide. A szobákban lévő textíliák kék-piros színűek: a kék jelképezte a boldogságot és a békét, a piros a szerelem és az eper színére utalt. A múzeum dísze a megye egyik legszebb műemléke, az 1785-ben épült református templom, amelyben ma is aktív közösségi élet zajlik. Fotózni „kötelező”: gazdagon díszített, festett fakazettás mennyezetét reneszánsz eredetű, stilizált virágminta borítja.

A szentendrei skanzenvasút

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .