A Szenkaku-szigetek Japán fennhatósága alatt álló lakatlan apró szigetcsoport a Kelet-kínai-tengeren, Okinava, Kína és Tajvan között. 2010. szeptember 7-én egy kínai halász – a sajtó szerint részegen – túl közel hajózott a szigetekhez, ám amikor a parti őrség ellenőrizte volna, menekülőre fogta, és az üldözés közben a japán hajóknak ütközött. Tizenhét nap után engedték szabadon. A kínai média a halász viselkedését kihagyta a beszámolókból, amelyek így azt a benyomást keltették, hogy Japán igazságtalanul hurcolt meg egy szerencsétlen halászt.
„Az angol nyelvű cikkek szerint Kína válaszul leállította a Japánba irányuló ritkaföldfémek exportját. Ez azonban nem a politikai döntéshozók hivatalos lépése volt – magyarázza könyvében Julie Michelle Klinger amerikai geográfus. – Csupán annyi történt, hogy az egyik kikötővárosban néhány katona összejátszott a parti munkásokkal és a vámhivatalnokokkal, hogy a szállítmányok visszatartásával megtorolják az esetet.” Bár elszigetelt esetről volt szó, az angolszász sajtó megkongatta a vészharangot, hogy Kína visszaél a hatalmával a ritkaföldfémek piacán, és a gazdasági erejét fitogtatja. Valaki egyenesen embargóról írt. Kitört a pánik. „Több ritkaföldfém ára az egekbe szökött, az egyik ásvány hatvanegyszeresére drágult – folytatja a geográfus. – A hiánytól való félelem rávilágított arra, hogy ezek a fémek a modern élet nélkülözhetetlen alapanyagai. Akkoriban a bolygó ritkaföldfém-szükségletének kilencvenhét százalékát Kína látta el.”
A lifttől az űrszondákig
A ritkaföldfémek alatt a lantántól a prométiumon és az európiumon át a gadolíniumig azt a tizenhét elemet értjük, amelyeknek a létezéséről az ásványtani szakértők már a 18. században is tudtak, ám mindaddig csekély érdeklődést váltottak ki, amíg fel nem fedezték bennük az ipari alkalmazásukban rejlő lehetőségeket. Az 1970-es évektől azonban megkezdődött az egyes ritkaföldfémek félvezető, illetve mágneses tulajdonságainak kiaknázása. Ezek a mágnesek tették lehetővé azoknak a motoroknak a gyártását, amelyekkel rezegtethetők például az elektromos fogkefék vagy a mobiltelefonok, és működtethetők az elektromos ablakok és a liftek is. Ilyen villanymotorokat használnak az elektromos autókhoz. A ritkaföldfémek a lézersebészethez, a pacemakerekhez, a GPS-hez, az akkumulátorokhoz elengedhetetlenek, nélkülük nem létezne szélturbina, napelem és internet sem. Julie Michelle Klinger szerint Japánban a következő képpel jellemzik őket: „Az olaj a vér, az acél a test, a ritkaföldfémek pedig a modern gazdaság vitaminjai.”
– A nevükkel ellentétben a ritkaföldfémek nem kiemelkedően ritkák. Ha a földkéregben átlagos koncentrációjukat nézzük, van olyan, ami a réznél is gyakoribb. A különbség az, hogy amíg például a réz kiválóan dúsul egyes földtani környezetekben, a ritkaföldfémekre általában az jellemző, hogy gazdaságosan kitermelhető koncentrációban csak kevés helyen fordulnak elő. Ott éri meg velük foglalkozni, ahol a természetes folyamatoknak köszönhetően bányászatra alkalmas ércteleppé válnak – magyarázza a Nők Lapjának Biró Máté, az ELTE Ásványtani Tanszék oktatója, a Lelkes Ásványbörzék ismeretterjesztő geológusa. A Kínához tartozó Belső-Mongólia nevű területen kívül
fontos bányák működnek még például Brazíliában, és az elmúlt években hatalmas lelőhelyeket fedeztek fel Svédországban és Norvégiában is.
A piszkos tiszta energia
Ami viszont a ritkaföldfémekkel kapcsolatban komoly nehézség, hogy alacsony, szinte észrevehetetlen koncentrációjuk miatt a kibányászott kőzetekből rengeteg energia kinyerni őket. Ezt a műveletet a – ritkafémekért vívott harcról és Kína dominanciájáról szóló – könyvében a francia Guillaume Pitron ahhoz hasonlítja, mintha egy vekni kenyérből próbálnánk a hozzáadott csipetnyi sót visszakapni. Ehhez a technológia – ha a műveletet fenntartható, környezetkímélő módon hajtanák végre – rettentő drága. Ezért azokból az országokból, ahol nincs akkora ritkaföldfémkészlet, hogy megérje kiépíteni hozzá az infrastruktúrát, Kínába szállítják a nyersanyagot, hogy ott dolgozzák fel. Az olcsó kínai munkaerő a szállítással együtt is jövedelmezőbbé teszi a folyamatot.
A másik ok pedig, hogy a hagyományos eljárás borzasztóan szennyezi a környezetet. A kitermelés során az ércekkel együtt felszínre kerülhetnek olyan veszélyes és radioaktív anyagok is, amelyek aztán a levegőbe, a talajba és a vizekbe jutnak.
Ráadásul egyetlen tonna ritkaföldfém megtisztításához legalább kétszáz köbméter víz szükséges, amely időközben savakkal és nehézfémekkel telítődik. „Elsőre felfoghatatlan ténynek tűnik, de a tisztább világhoz szükséges fémek termelése valójában környezetszennyező folyamat” – jelenti ki Guillaume Pitron. És akkor nem beszéltünk arról, hogy például Brazíliában a ritkaföldfém-lelőhelyekért egyre több területet pusztítanak el az amazonasi esőerdőből.
