Amikor a boltok kirakatai pasztellszínűre váltanak, és feltűnnek bennük a dekorációs nyulak, akkor még a természet körforgásától legtávolabb élő városlakó is tudhatja, hogy menthetetlenül beköszöntött a tavasz. A húsvét kellékei a farsangi maszkokat váltják a boltok polcain, mert hiába ékelődik be eme két jeles időszak közé a nagyböjt, az önmegtartóztatás kereskedelmileg értelmezhetetlen. Fogyasztási szokásaink, illetve a kereskedelem szezonális akciói továbbra is az egyházi év logikáját követik: a legtöbb hal karácsonykor fogy, a legtöbb sonka és tojás húsvétkor, a legtöbb gyertya halottak napján, és így tovább.

Tojás, sonka, nyuszika

A tojás nyilvánvalóan az új életet is jelképezi, de hogy miért festjük pirosra, annak megvan a maga legendája. Pilátus kételkedett a feltámadásban, és azt mondta, majd akkor hisz benne, ha a Mária Magdolna által hozott tojás a kezében pirosra változik. És a hagyomány szerint megtörtént. A füstölt főtt sonkához – érthető módon – nem kapcsolódik semmilyen bibliai történet, a magyarázatok szerint azért találta meg az útját a húsvéti asztalra, mert a disznóhús a mindenki számára elérhető gazdagságot jelentette, és a nagyböjt negyvennapos hústilalma alatt sózott-füstölt állapotában a sonka jól eltartható volt, és éppen megérett az ünnep kezdetére.

A nyúl pedig úgy kerül a húsvétba, mint Pilátus a krédóba. A kereszténység bizonyos korábbi pogány hagyományokat „megkeresztelt”, azaz a saját képére formált. Az egyik legismertebb ilyen az Eostre (vagy Ostara) tiszteletére rendezett pogány ünnepség. Eostre a germán mitológiában a hajnal, a termékenység és a tavasz istennője volt. A néprajzkutatók többsége szerint innen ered a húsvét angol és német elnevezése (Easter, illetve Ostern). A nyuszi pedig úgy kapcsolódik ehhez, hogy egy másik germán legenda szerint létezett egykor egy nyúl, amely nagyszombat éjjelén festett tojásokat hozott a gyerekeknek. Ez a legenda az első német telepesekkel került ki az Egyesült Államokba, majd világ körüli hódító útja során visszaérkezett hozzánk Európába is.

A hagyományok ereje

– Nem vagyunk kifejezetten vallásos család. Sok hagyomány, amelynek vallási gyökerei vannak, számunkra is komoly jelentőséggel bír, de konkrétan nem követünk egyetlen hitrendszert sem – mondja Hasznos Zoltán, aki 2016 óta él feleségével, Anitával és két lányukkal, Lillával és Tündével az angliai Bristolban.

– A hagyományok ápolását rendkívül fontosnak gondoljuk, és ezért a magunk nem vallásos módján ünnepeljük a húsvétot is, akárcsak a karácsonyt. Ezek a nagy ünnepek végső soron mind minőségi családi időt jelentenek számunkra – teszi hozzá Anita.

A családban megtartják a nagypéntekre vonatkozó böjtöt, azaz nem esznek húst egészen a szombat esti vacsoráig, amikor is bőséges sonkás, tojásos lakomával törik meg a koplalást.

– A húsvét a kereszténység legnagyobb eseménye, Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük ilyenkor. Én hívőnek és kereszténynek tartom magam, ezért a húsvét különlegesen fontos esemény számomra – mondja a tizennyolc éves Lilla.

– A húsvét Magyarországon családi ünnep, ezért amikor tehettük, mi is hazamentünk ilyenkor, ám ez nem mindig sikerült mindkettőnknek. Ha kint maradtunk, a szombat esti feltámadási vacsorát ott élő magyar családokkal együtt költöttük el, tehát közösségi jellege is lett az ünnepnek – meséli Anita.

A Hasznos família szinte ugyanúgy ünnepli a húsvétot Bristolban, ahogy itthon, illetve néhány helyi szokás átvételével tovább színesítették.

– Az egyik ilyen az úgynevezett hot cross bun, egy mazsolás, fűszeres zsemle kereszt alakú berakással a tetején, kicsit olyan, mint a magyar briós. Az angolok csak húsvétkor eszik. Én nagyon szeretem, de ezzel egyedül vagyok a családban – teszi hozzá Zoltán.

Amíg nálunk a húsvétvasárnapi ebéd jellemzően disznóhúsból készül, addig Nagy-Britanniában inkább bárányhúst esznek.

Az Egyesült Királyságban is nagy divatja van a húsvétvasárnapi tojáskeresésnek. Nem pusztán családi program, amire a lakásban vagy a kertben kerül sor, hanem közparkokban, játszótereken és egyéb közösségi tereken is megrendezik. 

– Ez sokszor nem is konkrét tojáskeresés, hanem inkább akadályverseny formáját ölti, és a jutalma a csokitojás. Nagyon népszerű még az egg rolling, magyarul tojásgurítás, amikor is előzőleg szépen megfestett, főtt tojásokat gurítanak le egy domboldalon, és az győz, akinek a tojása a legmesszebb gurul és/vagy a legkésőbb törik össze – meséli a tizenöt éves Tünde. Az eseményre húsvéthétfőn kerül sor, ami munkaszüneti nap Nagy-Britanniában is, akárcsak nálunk.

A csoda minden évben megtörténik

– Huszonhárom éve járunk Esz­tergomba a ferencesekhez a húsvétot ünnepelni – mondja a hatgyermekes édesapa és négyszeres nagypapa, Monostory József.

Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanulói a húsvéti ünnepekre hazamennek, és a kollégiumi szobák ilyenkor üresen konganak. Miért ne töltsük meg őket gyerekzsivajjal? – jutott eszükbe a ferences atyáknak, és a Komáromi házaspár, János és Mária segítségével fiatal családokat hívtak meg, hogy együtt ünnepelhessenek velük nagycsütörtök délutántól húsvétvasárnap délig. Ehhez a közösséghez csatlakozott az érdi Monostory család.

– Kisgyerekes szülőként mindig nagy problémát okozott, miként vegyünk részt a szertartásokon úgy, hogy közben megoldjuk a gyerekfelügyeletet is. Esztergom ezért volt számunkra igazi csoda, mert a szállásunk közvetlenül ott van a templom mellett, és a teljes húsvéti liturgiát a gyerekeinkkel együtt tudtuk megélni, az ő igényeikhez is igazodva – mondja Monostory Éva, József felesége.

Mindketten hívő családból származnak, és a vallás már kisgyerekkoruktól kezdve fontos szerepet játszik az életükben.

– Az első ministrálás olyan maradandó élményt adott, hogy huszonkét éves koromig gyakoroltam Balatonakarattyán a templomban. A húsvéti szent három nap szertartásain is mindig részt vettem – meséli József.

– A gyerekeinket is megérintette az esztergomi húsvétok varázsa. Ez a három és fél nap arról szól, hogy kiszakadunk a hétköznapokból, bekapcsolódunk az egyházi szertartásokba, a liturgiába, a szerzetesek életébe. Minden évnek van valamilyen tematikája, egy mottója, aköré szerveződnek a liturgián kívüli programok. Ezek közt szerepel elmélkedés, előadások, játék, kézműveskedés, sport, filmnézés, aki kedvet érez, csatlakozhat a kórushoz, és csodaszép, ritkán hallott egyházi énekeket ismerhet meg – magyarázza Éva.

Az időközben felnőtté vált gyerekek is, ha tehetik, visszajárnak immár a saját gyerekeikkel. Életre szóló barátságok köttetnek itt. És minden évben már hetekkel korábban megkezdődik a boldog várakozás.

– Nagyon várjuk, hogy kiszakadhassunk a hétköznapokból, az imában és személyesen is egymásra figyelhessünk. A családunk számára minden húsvét a kiengesztelődés, a gyógyulás és a lelki feltöltődés ideje – mondja József.

És a csoda minden évben megtörténik. – Nagyon hálásak vagyunk a ferences testvérek mérhetetlen nyitottságáért, hogy befogadnak, elfogadnak minket a hangzavarral, a nyüzsgéssel és a káosszal együtt, amivel a sok gyerek és a sok ember jár – foglalja össze az egész család érzéseit Éva.

Boszorkányos finnek

1 fotó

Északi nyelvrokonainknál, a finneknél például a gyerekek – ki tudja, miért – húsvétkor boszorkánynak öltöznek be, kifestik az arcukat, seprűre ülnek, és úgy járják be a szomszédságot, hogy áldást mondjanak rájuk, cserébe pedig csokitojást és cukorkát kapnak.