– Jó reggelt kívánok, kedves Magyarházy Bernadett! – mondtam kedvesen, amikor egyik reggel beléptem a lányszobába, ahol nevezett éppen a számítógép fölé görnyedve gépelt valamit hevesen. Nem volt jókedve.

– Hagyjál békén, Tati! – mondta, és én jobbnak láttam így cselekedni. Bernadett ugyanis azzal a kínzó gondolattal ébredt, hogy előző este nem nézte meg, van-e angolból házi feladat, és ezért az első dolga az volt reggel, hogy elkérte az anyukája laptopját, hogy ellenőrizze a KRÉTA-rendszerben. A Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer, vagy rövidebb nevén KRÉTA egy magyarországi iskolai adminisztrációs rendszer, amelyet a közoktatási intézmények használnak. Segít a tanároknak, diákoknak és szülőknek a tanulmányi ügyek intézésében és nyomon követésében. Elektronikus napló és ellenőrzőkönyv és leckefüzet, és még sok minden más egyben, ami korábban papíralapon és külön-külön működött. És a világ legizgalmasabb dolga lehet, legalábbis kénytelen vagyok erre következtetni. Mert amikor Berni lányom elkéri valamelyikünk laptopját vagy okostelefonját, hogy megnézze, van-e például magyarból házi, akkor, ha nem figyelünk oda, képes akár órákra belefeledkezni a rendszer nézegetésébe. Mert amikor mi, szülők észbe kapunk, hogy hát hol is van a telefon vagy a laptop, a válasz mindig az, hogy „csak a KRÉTA-t nézem”. Nem tudom, mi fogja meg benne ennyire, a dizájn, a sok érdekes információ, vagy valami más, de tény, hogy alig képes elszakadni tőle. Vagy legalábbis ezt mondja.

Mi tagadás, a KRÉTA nem nagy segítség az okoseszközökkel folytatott harcban. Mert a szülő nem mondhat rá nemet. Ha azzal állítana oda a gyerek, hogy bugyuta videókat szeretne nézegetni napestig, akkor a szülő könnyű szívvel nem adja oda az okoseszközét. Ám megfigyeltem, hogy ezt soha semelyik gyerek nem mondja. Mindenki a KRÉTA-ra hivatkozik, amiből valahogy mégis mindig bugyuta videók lesznek. Jobb esetben.