Körhinta
Legendás alkotás a szerelem társadalmi elvárásokat felülíró erejéről, a téeszesítés idejéből. A meghallgatásra Törőcsik Mari, a színművészeti főiskola elsőéves, szegénysorból származó diákja az osztálytársaitól kapott ruhákban és cipőben ment. A próbafelvétel után a vászonról már ordított, hogy ő az egyetlen igazán tehetséges Pataki Mari – idézte fel később a rendező, Fábri Zoltán. Törőcsik partnere a „magyar James Dean”, a tragikus sorsú Soós Imre volt, aki másfél évvel a bemutató után végzett magával.
A film leghíresebb, körhintás jelenetét Hegyi Barna operatőr úgy rögzítette, hogy maga is felült a ringlispílre. A hetvenhét snittből álló tánc pedig, amelyet a szerelmesek lázadásból járnak egy lakodalomban, a magyar filmművészet ikonikus elemévé vált.
Az alkotást az 1956-os cannes-i fesztiválon ováció és állótaps fogadta. Elsőéves hallgatóként Törőcsik nem lehetett jelen, de amikor már egész Cannes érte rajongott, a kulturális miniszter hazatelefonált, és kérvényezte, hogy utaztassák ki a színésznőt. Törőcsik viszont lemondott az útról, mert nem volt estélyi ruhája.
– A Körhinta a magyar filmművészet kiemelkedő alkotása – mondja a Nők Lapjának Dudás Viktor filmszakértő. – Fábri Zoltán az orosz némafilmek és az olasz neorealizmus eszközeivel Törőcsik Mari és Soós Imre karakterén keresztül a szenvedély és a szerelem olyan magával ragadó ábrázolását nyújtja, amely elementáris erővel szólítja meg újra és újra a nézőit.
Rómeó és Júlia
Felmerült, hogy Rómeót Paul McCartney alakítsa, ám a zenész nem érezte magát alkalmasnak a feladatra. A rendező, Franco Zeffirelli a tizenöt éves Olivia Hussey-t először túlsúlyosnak érezte Júlia szerepéhez, viszont akit kiválasztott, elkövette azt a hibát, hogy a forgatás előtt levágatta a haját. Ezért Zeffirelli mégis Hussey-ra bízta a karaktert, de szigorú diétát követelt tőle.
A báli jelenet forgatását el kellett halasztani, mert a fiatalok a felvételek közti szünetben futballoztak, és a Rómeót játszó Leonard Whiting véletlenül szájon találta a labdával a lányt. Ahhoz, hogy a rendező a kiskorú Hussey-t a szerelmi jelenetben félmeztelenül mutathassa, külön engedélyt kellett szereznie. Később a színésznő nem vehetett részt a londoni premieren, mert még nem töltötte be a tizennyolcat, és a film az angol cenzoroktól korhatáros besorolást kapott.
– Shakespeare örök története a filmvásznak legtöbbször feldolgozott alaphelyzetei közt szerepel, de talán egyik sem mutatja annyira lírainak, érzékenynek és néhol naturálisnak a két fiatal szerelmét, mint az olasz rendező változata – fogalmaz Dudás Viktor. – Az alkotás sikeréhez Nino Rota máig népszerű filmzenéje is jelentősen hozzájárult.
Love Story
Erich Segal a Love Storyt eredetileg forgatókönyvnek írta, de hogy a film ismertségét fellendítsék, fél évvel a premier előtt – éppen ötvenöt éve, Valentin-napon – regény formájában is megjelentette. Jennifert a fiatal Ali MacGraw alakította, akinek az anyai dédszülei Budapestről érkeztek Amerikába. A szerelmes férfit Ryan O’Neal alakította, aki örökre belopta magát a női szívekbe.
A kritikusokat megosztotta az alkotás, a szigorúbbak giccsesnek, hatásvadásznak érezték. A közönség imádta a filmet, a zenéje legendássá vált.
‒ Erich Segal, a történet szerzője akadémikus volt, és a diákjai számára szeretett volna elmesélni egy olyan történetet, amely a személyes elköteleződésről szól. A sztori fogadtatása vegyes volt. A fiúk félretették, de a lányok zokogtak, miután elolvasták. Kalandos úton Ali MacGraw elé került a forgatókönyv, aki azonnal beleszeretett, és mivel akkoriban egy filmstúdió szívtipró főnökével, Robert Evansszel randizgatott, neki is megmutatta. Evans rögtön lecsapott a könyvre, és amikor megkezdődött a forgatás, már férj és feleség voltak ‒ mondja a filmszakértő. ‒ A Love Story a filmtörténet első alkotása, amely átlépte a százmillió dolláros bevételt. A fénye mára megkopott, de generációk számára ez volt a szerelmes film, csupa nagybetűvel.
Büszkeség és balítélet
„Darcy? De hát az szexi férfi, nem?” ‒ szaladt ki az öccse száján, amikor Colin kikérte a véleményét, elvállalja-e Mr. Darcy szerepét a Büszkeség és balítélet BBC-változatában. A színész önbizalmának az se tett jót, hogy akkoriban, az egyik színházi teljesítménye után egy kritikus azt írta: „Firth romantikus kisugárzása még ahhoz is kevés, hogy meggyújtson vele egy ötvenwattos izzót.” Viszont a producer, akivel már dolgozott korábban, ragaszkodott hozzá. Az Elizabethet alakító Jennifer Ehle néhány évvel később az édesanyjával Szabó István A napfény íze című történelmi drámájában is játszott, ugyanazt a karaktert formálták meg, csak más életkorban.
Ehle és Firth összejött a forgatáson, de mire a sorozatot levetítették, már szakítottak. Attól a jelenettől, amelyben Darcy ruhástól beleugrik a tóba, majd csuromvizes ingben fut össze a titkos szerelmével, Firth szexszimbólummá vált.
– A Jennifer Ehle és Colin Firth között kibontakozó ellenszenv, majd szerelem olyan mozgóképes ajánlat, amelyet még azok is nehezen utasítanak vissza, akik nem kedvelik a romantikus történeteket – jelenti ki Dudás Viktor. – A karakterek, a jelmezek és a történet ábrázolása annyira hibátlan, hogy a sokadik, tizedik, századik megnézésre is tökéletesen belefeledkezik a néző. Tökéletes randidarab mind a hat epizód, külön-külön és egyben is.
Titanic
James Cameron először nem is Leonardo DiCapriót szánta Jack szerepére, a stúdió is Matthew McConaughey mellett döntött, Kate Winslet viszont a próbafelvétel után el volt ájulva a jóképű színésztől. Az, hogy Jack a történet végén az óceánba fagy, ahelyett, hogy felmászna kedvese mellé a vízen lebegő ajtóra, évekig foglalkoztatta a rajongókat. 2017-ben például három matekszakos ausztrál lány számokkal bizonyította be, hogy a fiú megmenekülhetett volna.