Még a Covid előtt történt, hogy az egyik reggel beültem az autóba, hogy a szokásnak megfelelően elinduljak munkába, és valami furcsán ismerős érzés kerített hatalmába. Először nem tudtam beazonosítani, hogy mi az, aztán szép lassan felderengett. A dugó. Dugóban ülök a Budapest környéki faluban, ahová bő másfél évtizeddel azelőtt pont a dugó elől menekültünk ki. A város utolért minket.

Budapest elővárosa: Siófok

Az emberek világszerte a nagyvárosok felé gravitálnak, ami alól Magyarország és Budapest sem kivétel. Noha paradox módon a főváros lakossága évek óta lényegében folyamatosan csökken, ha hozzávesszük az agglomerációt, akkor az országban egyedülálló módon a gyarapodás töretlen. A szociológiában ezt a folyamatot szuburbanizációnak vagy elővárosiasodásnak nevezik, ami azt jelenti, hogy a lakosság egy része elhagyja a nagyvárosokat, és a közeli kisebb településekre költözik, miközben munkája, oktatási vagy kulturális élete továbbra is a városhoz kötődik. A budapesti várostérségben ma már 3,5 millió ember él – az ország összlakosságának harmada –, amivel a magyar főváros a legnépesebb nagyvárosi övezet Kelet-Közép-Európában. És hogy meddig tart az agglomeráció? ­Kocsis János Balázs, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke szerint egészen Siófokig. Legalábbis a kutatások ezt mutatják. A Budapest környékén lévő területek ingatlanárai már annyira magasak, hogy sokan inkább távolabbi helyeket választanak. Az egyre fejlődő közlekedési infrastruktúra lehetővé teszi, hogy a Velencei-tóról vagy Siófokról is viszonylag gyorsan el lehessen jutni Budapestre, akár naponta ingázva is. Így a szuburbanizáció határa egyre távolabbra tolódik, és Siófok is az agglomeráció része lett. Sőt, a Covid-járvány egy időre még kijjebb tolta az agglomeráció határait.

– 2023-ban készítettem egy területi elemzést, amelyben a magyarországi belső migrációs tendenciákat vizsgáltam – mondja ­Gyorgyovich Miklós szociológus. – Akkor találkoztam először azzal az adatok szintjén is, hogy amikor kitört a Covid-járvány, és mindenki home office-ba kényszerült, a budapesti lakosság egy jelentős része a vizek felé indult. A Balaton, a Fertő tó, a Velencei-tó térsége, valamint kisebb mértékben az Északi-középhegység lett az elsődleges célpont. Akkor hajlandók voltak ilyen messzire menni a várostól, és sokan nemcsak ideiglenesen költöztek, hanem ingatlant is vásároltak ezeken a területeken – mondja a szakértő. Ez azonban nem mindig találkozott a helybéliek tetszésével. Például a Balaton-felvidéken többen panaszkodtak, hogy most már nemcsak nyáron, de télen is sok a turista, akik hangosak, élik a városi életmódjukat, és tartósan ott maradnak. Ebből aztán konfliktus is származott.

– A járvány lecsengésével aztán beindult egy visszaköltözési folyamat is. Az adatok szerint 2022-ben és 2023-ban már sokan visszatértek Budapestre vagy Közép-Magyar­országra. Úgy tűnt, hogy végül mégsem tudnak teljesen elszakadni a városi életformától, és bár romantikus elképzelés volt a vidéki élet, a valóságban nem tudtak vagy nem akartak végleg ott maradni – teszi hozzá Gyorgyovich Miklós.

Az én házam, az én váram

Minket, magyarokat erős vidékromantika jellemez, ami alól eme sorok írója sem kivétel. Sokan költöznek a városba a tanulás, a munkalehetőségek és az életszínvonal miatt, de amikor a vidék kerül szóba, nagyon idilli kép jelenik meg a szemünk előtt.

– Különösen a fiatal szülők esetében figyelhető meg ez a kettősség: szeretnék, ha a gyerekük természetközeli környezetben nőne fel, ahol a sárban taposhat, állatokat simogathat, kertészkedhet – mondja a szociológus.

András és Szilvia decemberben költöztek másfél éves kislányukkal a III. kerületi, Bécsi úti lakásukból Pilisszentivánra, ­családi házba.

– Amikor összeházasodtunk, mind a kettőnk számára egyértelmű volt, hogy amikor majd jönnek a gyerekek, családi házba szeretnénk költözni. Fontos szempont volt, hogy a baráti körünk közelében tudjunk maradni – magyarázza Szilvi. András, aki informatikus, hatszáz hirdetést rendezett táblázatba, amiből végül tizenkettőt néztek meg. A választásnál lényeges szempont volt a természet közelsége, hogy legyen kirándulási lehetőség, kötöttpályás közlekedés, és a kert alkalmas legyen kertészkedésre, egy grillezőhely és egy medence kialakítására.

– A bevásárlásainkat online szeretjük intézni, megnéztem, hogy szállít-e ide a kedvenc szupermarketem, kiderült, hogy igen, úgyhogy ez is rendben volt – mondja Szilvi. András Debrecenben nőtt fel, ő és a barátai egyetemre tanulni jöttek Budapestre, nem feltétlenül azzal a szándékkal, hogy itt is maradnak.

– Egyszer körbekérdeztem, hogy mit szólnának, ha mind hazaköltöznénk Debrecenbe, de ez csak egy gondolatkísérlet volt. A feleségeink és a munka miatt maradtunk – mondja András, aki az ideje kilencven százalékában otthonról dolgozik, és azt tervezi, hogy a munkahelyére, ha kell, biciklivel fog bejárni.

– Mindenhol elmentünk „próbamisére”, hogy megnézzük, milyen a közösség. Az itteni nagyon aktív, és fiatalok, mint mi. A családoknál, akikkel eddig beszélgettem, általában ugyanaz a felállás, mint nálunk: kisgyerekes anyuka és otthonról dolgozó férj – mondja Szilvi.

– A keresés során felmerült, hogy bérelhetnénk is az otthonunkat, mert lenne gazdasági racionalitása, de ezt végül elvetettük – teszi hozzá András, aki ezzel az elgondolással eltér a magyarok túlnyomó többségétől, akik a bérlésben nem látnak racionalitást.

– Magyarországon hajlamosak vagyunk elzárkózni a bérlakás gondolatától, mert úgy gondoljuk, hogy az erre fordított összeg kidobott pénz: inkább veszek egy lakást hitelre, amit harminc év alatt törlesztek, de végül az enyém lesz, és a gyerekeim örökölhetik – mondja Gyorgyovich Miklós.

Mi, magyarok rendkívüli módon ragaszkodunk a saját ingatlanhoz, talán sokan ebben látjuk a szabadságunk és függetlenségünk zálogát is. Ennek történelmi okai vannak, a 20. század politikai és gazdasági bizonytalansága, a világháborúk, az államosítások, majd a rendszerváltás is ezt a szemléletet erősítette.

– A 2016 óta évente megismételt Európa Projekt nevű kutatásunkból kiderül, hogy messze Magyarországon a legmagasabb a saját lakásra vágyók aránya, és nemcsak az akarás szintjén, hanem a tényleges tulajdonlásban is, ami 90 százalék. Ez egy mélyen gyökerező társadalmi érték, amely az életünk középpontjába kerül: a magyarok számára az ingatlan nem pusztán egy fizikai tér, ahol lakunk, hanem az egyéni és családi identitásunk kifejeződése, ez tükrözi értékrendünket és társadalmi helyzetünket – fogalmaz a szociológus.

Generációs különbségek

Jelentős mértékben ennek köszönhető az is, hogy a magyar társadalom közmondásosan kevéssé mobilis – bár ebben a környező országoktól nem tér el jelentősen –, tulajdontól megválni ugyanis sokkal nehezebb, mint egy bérleménytől. Korosztály tekintetében azonban itt jelentős különbségek mutatkoznak.

– A Z generáció körében kiemelkedően magas a mobilitási hajlandóság: 58,6 százalékuk jelezte, hogy mindenképpen elköltözne jelenlegi lakóhelyéről. Ez lehet akár a szomszéd utca is, de a lényeg, hogy máshová szeretnének menni. Ennek hátterében elsősorban az életkezdés állhat, de a válaszok szerint fontos tényezők a jobb oktatás, a jobb munkalehetőségek, valamint a pezsgő városi környezet – mondja a kutató.

Emma és Marci nyár végén házasodtak össze, és egyértelmű volt számukra, hogy Budapestre költöznek. Mindketten vidékről jönnek, Emma Észak-, Marci Dél-Magyarországról, de mivel Budapesten tanulnak, ezért nem volt kérdés, hogy hol kezdik a közös életüket, főként azért nem, mert a nagyszülőknek volt a Bartók Béla úton egy kis lakása, amit eddig kiadtak, de most megkapták ők. A jövőjüket mégsem Budapesten képzelik el.

– Nem vagyunk városellenesek, mert nagyon kényelmes, és igazán jól érezzük magunkat ott, ahol vagyunk, inkább természetpártinak mondanám magunkat. Egy gyerekkel még megoldható lenne az élet ebben a lakásban, de kettővel már nem – mondja Emma, aki néprajzkutató és muzeológus szakon tanul. Marci tájépítész, kert- és közparktervezéssel fog foglalkozni, amire a városokban, főként Budapesten van szükség, de nem szeretné, ha ez a fővároshoz kötné őket.

– A hosszú távú cél az, hogy majd egyszer kimegyünk vidékre, és egy tanyán önfenntartó gazdaságot csinálunk, valahol egy kisebb város közelében. Benne vagyunk egy online olcsó ingatlan csoportban, ahol sok eladó telket hirdetnek például az Őrségben, Zalaegerszeg környékén, ahová akár szívesen is költöznénk. Egy hátulütője van, hogy a baráti körünk Budapesten és a környékén van, és marad is. Ezt valamilyen mértékben fel kellene adnunk a természetközeliségért cserébe – fogalmaz Marci.