„Élezd meg a fűrészt! Törődj magaddal!” – olvasható a kézzel készített plakáton a Budaörsi Herman Ottó Általános Iskola folyosóján. A fal túloldalán, a 2/b termében a könyvtáros Dóri néni, Meskóné Dékány Dóra egy vendéget mutat be a gyerekeknek.

– Fogadjátok nagy szeretettel Réka nénit, ő tartja a mai foglalkozásunkat. És úgy látom, már van is kérdés – pillant a kisfiúra, aki ­jelentkezik.

– Az én anyukámat is Rékának hívják – mondja a gyerek.

Dr. Szigeti Réka egészségfejlesztő szakpszichológus, a Lélekkel az Egészségért Alapítvány kuratóriumi tagja, a Sulinyugi program szakmai vezetője. „A stressz kezelhető” – hirdeti a pólója. Gyors ismerkedés után a kicsiket arról kérdezi, bennük mi okoz feszültséget.

– Amikor például a színpadon ki kell állnom mindenki elé, és úgy kell előadnom – válaszolja egy lány. A lámpalázat még sokan említik. Van, aki dühös, ha veszít egy játékban. Felkavarja őket az is, ha összevesznek a barátjukkal, a tesójukkal, anyával, apával.

Réka egy lapot mutat, amelyre a magasfeszültség jelét, a villámot nyomtatták, és átbeszélik, hogy a stressz olyan, mint az áram, ami megrázhat, de fényt is adhat, az osztálykirándulás előtti várakozás például pozitív izgalom.

A test kapitánya

Az egyik gyereknek hanyatt kell feküdnie egy óriási papírra, majd körberajzolják, mint a helyszínelők. A művet kitűzik a táblára. Az emberalak nevet is kap, ő lesz Feszültke, akire rárajzolják majd a stressz jeleit. A gyerekek lelkesen sorolják a tüneteket. Erős szívdobogás. Káromkodás. Remegés. Szapora légzés. Fejfájás. Szédülés. Álmatlanság. Amikor a hasfájásnál elhangzik, hogy az étel utat törhet magának fent is, lent is, az egyik kisfiú viccesen öklendezik. Amikor végeznek, a szakember azt mondja: – Van egy jó hírem: ti vagytok a testetek kapitányai.

A diákokat öt csoportba osztják, mindegyikben más testrészt ábrázoló puzzle-t kell kirakniuk. Így születik meg a száj-, a kéz-, az ­izom-, a bőr- és a gondolatcsapat. Elsőnek azokat a stresszoldó eszközöket gyűjtik össze, amelyekben a szájé a főszerep, ilyen például a beszélgetés vagy az üvöltés. Utána keresnek egy dalt, amit együtt elénekelhetnek. Végül az A part alatt nyer. Réka csak az első három versszakot kéri tőlük, de úgy belelendülnek, hogy eljutnak a hatodikig, a három tarka macskáig is. Amikor a fütyülés jótékony hatásához érnek, mindenki fütyülni-­csipogni kezd, olyan a hangulat, mint egy madárházban.

A kézcsapat következik. – Ökölbe szorítjuk a kezünket, vagy valamit megszorongatunk – mondják, erre Réka elővarázsol egy stressz­labdát, de hozzáteszi, hogy a célnak megfelel egy pici plüssfigura is, amit a zsebükben tarthatnak. Mindenki kap egy lapot, egy percig folyamatosan firkálhatnak rá, szabadon, ahogy jólesik, de akár össze is gyűrhetik, szét is téphetik, a lényeg, hogy átvezessék rá a feszültségüket.

A gondolatcsapatnak azt kell elképzelnie, hogy felfújnak egy lufit úgy, hogy belefújják minden feszültségüket. Az izomcsapat srácai a bunyó felől közelítenék meg a témát, de a szakember gyorsan felhívja rá a figyelmüket, hogy a helyes megoldás az, amivel nem ártanak se másnak, se maguknak, üssenek inkább párnát vagy boksz­zsákot. A „gumiember”-gyakorlatnál felállnak, és a lábujjuktól a fejük búbjáig minden izmot meg kell feszíteniük – felhúzott vállal grimaszolnak –, hogy aztán hirtelen elernyedjenek. A kört a bőrcsapat zárja, náluk sok szó esik az ölelés áldásos hatásairól.

Óra után az osztályfőnököt, Hoffmann Klárát kérdezem a tapasztalatairól. Szerinte az, hogy átalakultak a régi családmodellek, és sok a válás, érezhető a gyerekeken, mert nyugtalanabbak, feszültebbek az iskolában. De hat rájuk az is, hogy például este mit láttak a tévében, több diák jött már be reggel azzal, hogy emiatt rosszul aludt éjszaka. Viszont sokat segít a heti két drámaóra, ahol kijátszhatják magukból az érzelmeiket.

Ki miért szorong?

A Sulinyugi története 2008-ig nyúlik vissza, Magyarországon akkor hirdették meg az első egészségfejlesztési szakképzést, Szigeti Réka az alapítvány vezetőjével, dr. Bikfalvi Rékával ott ismerkedett meg, azóta együtt dolgoznak. Eleinte csak felnőtteknek tartottak tréningeket. 2014-ben Bikfalvi Rékát felkérték, hogy az elsős gyereke osztályában a pályaorientációs napon meséljen a munkájáról. Vívódott, hogyan tálalja a kicsiknek érdekesen azt, hogy a pszichológus beszélget. Akkor állították össze az első gyerekfoglalkozást. Olyan sikert aratott, hogy eljutott a folyosó többi osztályához is, majd útnak indult a Sulinyugi program. Küldetésüket országszerte már több száz képzett önkéntes segíti, eddig harminckétezer gyereket látogattak meg.

Szigeti Réka a pályája kezdetén iskolapszichológusként dolgozott, így közelről láthatta, hogy a mai modern pörgés mennyi lelki és testi energiát követel a pedagógusoktól és a szülőktől, és hogy ez miként csapódik le a diákok életében.

– Minden negyedik gyerek küzd stresszalapú mentális problémával, tehát szorongással, depresszióval vagy például magatartászavarral. A járvány idején megnőtt a képernyőidő, emiatt a gyerekek még nehezebben kapcsolódnak másokkal. Utána jött a háború, a gazdasági válság, a bizonytalanság, és az aggódó, jó szándékú szülők még nagyobb terhet raknak a gyerekek vállára azzal, hogy rágörcsölnek a tanulmányi eredményükre, és mindenféle magánórára íratják be őket – magyarázza. – Egy harmadikos kislány például azt mondta, ő attól stresszel, hogy túl sok teendője van, és fél, hogy nem ér a végére. És akkor még nem beszéltünk azokról a gyerekekről, akik úgy fogalmaztak, hogy a legnagyobb stressz az, hogy apa hazaér.

A várólistán általában húsz-­harminc iskola szerepel, de túljelentkezés van az önkéntesképzésre is. Szolgáltatásaik díjmentesek, ezért mindig hálásak, ha valaki nekik ajánlja fel adója egy százalékát. Az UNICEF-fel közösen indítottak egy olyan iskolai programot is, amely az ukrajnai gyerekek beilleszkedését segíti. Annak nyomán született meg bennük az Inkluzivity nevű, ingyenesen letölthető társasjáték ötlete, amelynek célja, hogy erősítse az empátiát, és felszámolja az iskolai zaklatást és kirekesztést. A résztvevők különböző nehézséggel küzdő gyerekek bőrébe bújnak. Egyikük például mélyszegénységben él, a másiknak ismert ember az anyukája, ezért szenved az elvárásoktól, de van olyan fiú is, aki gerincferdülése miatt fűzőt visel. A Sulinyugi-foglalkozások népszerű kelléke az a kártyapakli is, amelynek minden lapján más feszültségkezelő technika szerepel.

A könyvtáros Meskóné Dékány Dóra két éve önkénteskedik a programban. – Mivel integráltan nevelünk, tehát a sajátos nevelési igényűtől kezdve mindenféle gyereket szeretettel várunk, minden osztályunk vegyes osztály, és ez olykor komoly feszültséggel jár. Ezért kerestem olyan stresszkezelő gyakorlatokat, amiket bevihetünk a tanórákra – idézi fel. – Nagy kedvencem a nyugikártya. Ha valamelyik gyerek felzaklatva jön be, akkor húz egy lapot, az azon szereplő gyakorlatot felírjuk a kezére vagy a csuklójára, és azt használhatja egész nap, ha úgy érzi, szétrobban.