Azt gondolnánk, tanyán élni akkor a legnehezebb, amikor végeláthatatlan a tennivalók sora. Számunkra az augusztus a beérés időszaka. Az ősz napjai érezhetően közelednek, még utoljára növekedésre késztetik a terméseket és a szirmokat. Bármerre tekintünk, látványos búcsúünnepet ül az élet: színek, ízek és illatok vesznek körül az erdőtől egészen a virágoskertig. A föld ereje teljében van. A barackfa roskadásig, a szőlő levelei között jókora fürtökre bukkanunk, a vetemény marokszámra nyújt elrakni való finomságokat – csak győzzük idővel meg befőttesüveggel. Ilyen díszletben könnyen megy a sürgés-forgás, hiszen rendre megelégedés kíséri. 

Ehhez képest a február egyhangú és hideg. A sötét reggeleken úgy érezzük, mintha örökké két évszak között rekedtünk volna. Ahogy az életben, úgy a tanyán is az átmenetek a legnehezebbek. Nincs állomás, amit éppen elérhetünk, ami azonnali munkát, majd gyors, kézzel fogható eredményt adna. Nekünk kell megkeresnünk az apró változásokat. Észrevenni, ami láthatatlan, mert még a föld alatt növekszik. És bár árgus szemmel figyeljük, nehéz elhinni, bizony ezekből az apróságokból születik az ­augusztusi bőség.  

A tanya segít fókuszálni a csendes, de fontos dolgokra. Mindig ad valamit útravalóul akkor is, ha addig kizárólag gazdag színekben, ízekben és illatokban mértük a csodát, eszünkbe juttatja, hogy az öröm ott rejlik a finom átmenetekben is. Ezt követve igyekszünk az egyhangúság mögé nézni, és meglátni, valójában mennyi minden történik a látszólagos mozdulatlanságban. Egy pillantás reggelente, és máris rácsodálkozhatunk, éjszaka a palánta áttörte a magházat, nyújtózik, küzdi magát a fény felé, a szemünk láttára tör napról napra magasabbra. 

Ebben a hónapban először tettem kísérletet a kovászkészítésre. ­Izgalommal vártam, a rendszeres etetés után mennyi buborék képződik majd a földszínű, ragacsos anyagban. Kovászt nevelni elsőre körülményes, de aztán a kis lépéseket követve hamar rá lehet jönni a titok nyitjára. Egészen fellelkesíti az embert. Lisztet és vizet egyenlő arányban összekevertem, majd naponta friss liszttel és vízzel etetve érleltem új, tiszta üvegben, amíg a massza lyukacsos és savanykás illatú nem lett. Azért hozzá kell tenni, a nyolcadik, idilli buborékszemlével töltött napon már hálát adtam a mosogatógép létezéséért. 

Ez idő tájt a metszési munkák is megszaporodnak, ezek szintén jelentéktelennek tűnő részfeladatok, mégis kulcsfontosságúak a tavaszi növekedéshez. Az alma- és körtefák nálunk jól tűrik a téli metszést, míg a csonthéjasoknál jobban szeretjük megvárni a melegebb időt. A február egyúttal a magvetés ideje is. A virágokat és más fagyérzékeny növényeket zárt ládákban nevelgetjük odabent.