Gondolták volna, hogy egy műkereskedő gyakran megnyalja, megszagolja vagy elégeti az általa vizsgált tárgy egy apró részét, miközben a korát vagy az anyagát szeretné megállapítani? És hogy az örökösök jelentős része nincs tisztában azzal, milyen értékek bújnak meg egy hagyatékban? A Megyesi Balázs műtárgyszakértővel töltött nap során egyebek mellett ezekre is fény derült, miközben néhány izgalmas műalkotás nyomába eredtünk.

Vajon mi zörög a csomagtartójában? – ez az első gondolatom, miután beülünk az autóba. Megyesi Balázs­ műtárgyszakértővel a budapesti Jászai Mari téren találkozunk, és egy hagyaték felmérésére indulunk egy közeli kisvárosba. ­Elismeri, a csomagtartójában mindig zörög valami, most épp egy zsinagógából származó csillár, amit délután a restaurátorhoz visz.

Balázst­ – az elmúlt tizenöt év szakmai múltja, a múzeumi munkái okán és a Kincsvadászok című tévéműsor miatt – folyamatosan hívják telefonon, keresik a közösségi oldalakon keresztül, így ezernyi műtárgy talál rá, amelyet tulajdonosa, örököse szeretne eladni, vagy megtalálni a helyét, ahol kinccsé válhat. A szakértő fejében jó hosszú lista fut arról, mit kinek tudna kiajánlani – ez lehet magyar és külföldi intézmény, illetve magánember, hiszen azok is gyakran felveszik a kapcsolatot vele, akik egy bizonyos tárgyat keresnek, főleg érzelmi okokból. 

– Vannak, akik konkrétan a korábban a családjuk tulajdonában lévő régiségeket keresik – meséli.
– Mások mutatnak egy századfordulós fényképet a dédszüleik lakásáról, és azt kérik, hogy segítsek felkutatni hasonló lámpát, tálalót, vázát, mert ugyanolyan enteriőrt kívánnak berendezni az életérzés kedvéért.

Kincsvadász: nem bír egy helyben maradni

Megyesi Balázs sosem szeretett volna asztal mögött ülő művészettörténész lenni, még akkor sem, ha ma már az internet segítségével is lehet kutatásokat végezni. Általában fél hatkor kel, és késő estig úton van, mert a személyes találkozásokban hisz, így viszont gyakorlatilag az autójában él. A pályáját is „sofőrként” kezdte: fiatal művészettörténészként jelentős hazai szakértőket fuvarozott Bécsbe, Berlinbe vagy Londonba, ahol épp munkájuk adódott, és közben tanult tőlük. 

– Ha üzletről van szó, bármilyen nyelven beszélek. Holt nyelveken is – teszi hozzá a kincsvadász nevetve, ahogy megérkezünk a hagyatéki felmérés helyszínére. – Egy rokon halála után felelősséget is öröklünk – magyarázza kiszállás közben, hangnemet váltva. – Felelősség, hogy miként értékesítjük mindazt, amit apáink, nagyapáink gyűjtöttek, anélkül, hogy elherdálnánk. Egy vagy több független szakértőt mindenképp érdemes megkérdezni, és én nem hinnék az ingyenes szakértésben, mert ott hátsó szándék bújhat meg.

Illetve a Google­ képfelismerőre se hagyatkozzunk vakon, mert két tárgy nézhet ki ugyanúgy, de például a gyártás évétől függően, az árban nagy differencia lehet köztük. Egy hatvanas évekből származó Breuer Marcell-szék érhet hétmillió forintot, a nyolcvanas években készült replikája viszont csak hatvanezer forintért fog elkelni.

„Kettő az országban!”

A hangulatos, tökéletesen rendben tartott házba a közelmúltban elhunyt tulajdonos fia invitál be minket. Az első érdekes műtárgy, amelybe belebotlunk, a hetvenes években került a család tulajdonába – meséli vendéglátónk. Ez egy 19. század elejéről származó zeneszekrény – állapítja meg rögtön Balázs.

A biedermeier és az empire­ közé teszi a keletkezés idejét, Josef Danhauser bécsi műhelyében készülhetett. Itthon ebből még egy példány ismert, amit épp a gyulai Százéves cukrászda számára restau­rálnak. Remek darab, ha az örökös szeretné eladni, biztosan találni rá vevőt. 

– A jó szakértő titka, hogy más jó szakértőkkel veszi körbe magát – súgja meg Balázs, mialatt körbenézünk. Ha például itt egy bélyeggyűjtemény kerülne elő, ahhoz biztosan kérne segítséget, mert csak felületesen ismeri a területet.

A kocsiból behoztuk a felméréshez szükséges alapfelszerelését: nagyító, lupe, UV-lámpa, erős zseblámpa, gyufa, tű.

– Ha például a felmelegített tűvel megérintek egy tárgyat, a reakciójából tudok következtetni az anyagára – avat be. – Textileknél egy cérnadarab égésének illata vagy gyorsasága sok mindent megmutat. Ezüstre ezüstvízzel, aranyra királyvízzel cseppentek, hogy lássam a fém összetételét. Évente egy-két esetben kell röntgen alá vetni egy festményt, ha arra gyanakszom, hogy van mögötte egy másik kép, de ez ritka.

Pár hete egy hagyatéki szakértésnél Balázs épp több százezer forintot érő festményeket talált, amelyek áráról az örökösöknek sejtésük sem volt, majdnem kitették a lomtalanításra.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Ízelítő a cikk tartalmából
Meglepő, honnan kerülnek elő a leggyakrabban sokat érő kincsek.
A kincsvadász elmeséli, milyen extrém helyeken bukkant már értékes műtárgyakra.
Abba is beavat, milyen különleges trükkökkel állapítható meg egy-egy festmény vagy ezüsttárgy eredetisége.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .