Minden idők egyik legtöbbet díjazott, legkülönbözőbb műfajokban brillírozó amerikai színésznője ötvenöt éves, karcsú és konszolidált, de még mindig azt a fiatal, dohányzó–bulizós–fogyókúrázó telt szinglit látjuk benne, aki lassan negyedszázada a popkultúra megkerülhetetlen figurája lett. Negyedszer, és ezúttal utoljára bújik Bridget Jones bőrébe Zellweger, ami remek alkalom arra, hogy megpróbáljuk megfejteni kettejük titkát.

A karácsonyi ajándékokat mindig valamelyik Bridget ­Jones-filmre csomagolom be. A csúnyapulcsik, a téli jelenetek és a vicces, érzelmes, ironikus hangulat évről évre elandalít. Mostanában divat arról cikkezni, hogy nem jól öregedtek a régi kasszasikerek, és a Bridget Jones naplójában millió kivetnivalót találnak azok, akik a mai kor eszméit kérik számon egy ezredfordulón készült filmen, de nem biztos, hogy ez bárhova is vezet. Nyilvánvalóan helytelen, ha egy főnök viszonyba keveredik a beosztottjával, de attól ez még egy gyakori koreográfia; ahogy lehet azon háborogni, hogy egy fiatal nő miért foglalkozik annyit a súlyával, miért a szerelmi élete a legfontosabb kérdéskör az életében, és miért pletykál folyton a barátaival, de a világ ilyen. Vagy legalábbis ilyen volt 2001-ben, és a készítők azóta igenis haladtak a korral; mára nemcsak a testalkat fontossága, de Bridget és Renée is változott. 

Sikít, táncol, énekel, lassít

A svájci apuka és norvég anyuka Texasban született lánya valóra váltotta az amerikai álmot; tehetségével és szorgalmával felért a csúcsra, ahol mindig annyi időt tölt, amennyihez kedve van. Újságírónak készült, de az egyetemen a választható órák közül annyira megtetszett neki a színjátszás, hogy úgy döntött, szerencsét próbál a filmezéssel. A Nyakunkon az életben még mindenki Winona Ryderre fókuszált, majd A texasi láncfűrészes gyilkos visszatérben már olyan meggyő­zően sikoltozott, hogy a kritikusok felfigyeltek rá, a Jerry­ ­Maguire – A nagy hátraarc pedig megnyitotta előtte a kapukat, vezessenek azok krimihez, vígjátékhoz, musicalhez vagy történelmi drámához. 

A Betty nővérrel harmincegy évesen megnyerte az első Golden Globe-ját, és innentől fogva bérelt helye lett a legrangosabb díjak jelöltjei között. A Chicagóban tánctudásával, a Fehér leanderben természetességével, a Miss Potterben érzelmek sokaságával nyűgözte le a közönséget és a kritikusokat. A Hideghegyért megkapta az első ­Oscar-díját, a Judyért a másodikat, és ezekhez társult eddig négy Arany Glóbusz. Jutott neki csillag a hírességek sétányán, ezernyi címlap, megszámlálhatatlan felkérés, szerepajánlat, és ő igyekezett folyamatosan a maximumot nyújtani, de egyszer csak elfáradt. Hiába volt otthona, ott szinte meg sem tudott melegedni, folyamatosan bőröndökből élt, a hetek, hónapok, és úgy átfogóan­ a harmincas évei összefolytak, ezért negyvenévesen behúzta a féket. Eltűnt a kíváncsi tekintetek elől, és időt teremtett magának arra, amire addig nem jutott; sokat volt a családjával, a barátaival, terápiára járt, tanult, azt csinálta, amihez épp kedve volt. Kivárta, hogy újra feltámadjon a vágy benne, hogy valaki más bőrébe bújva mondjon el egy izgalmas történetet, és ki mást választhatott volna, mint Bridget Jonest? 

Zsebkendőket elő!

Amikor a második rész (Mindjárt megőrülök!) után tizenkét évvel felröppent a hír, hogy folytatódik a leghíresebb szingli kálváriája, sokan előre károgtak, hogy egy negyvenes nőnek már nem áll jól a bulizás, a munkahelyi bénázás és a csapodárság, ezek nélkül pedig a főhősből nem marad semmi. Az alkotók rájuk cáfoltak; a Bridget­ Jones babát vár megmutatta, hogy egy középkorú nő lehet egyszerre hétköznapi, izgalmas, idegesítő és nagyon szerethető. A két főszereplő, Renée Zellweger és Colin Firth már akkor sem tértek ki a negyedik részt firtató kérdések elől, azt mondták, szívesen vállalnák. A bemutatására kilenc évet kellett várni, és a viszontlátás – jobb előre felkészülnünk – keserédes lesz. 

Nem kell bennfentes pletykákra hagyatkozni, és nem árulunk el semmiféle spoilert; a Bridget Jones: Bolondulásig című negyedik résznek már a tavalyi beharangozójából kiderült (ráadásul a könyvet olvasóknak sem okozott meglepetést), hogy a főhős megözvegyült. Egyedülálló anyaként küzd a gyereknevelés nehézségeivel, és hosszú évek magánya után újra nyit a férfiak felé. Jelentkezőből nincs hiány: van egy szemtelenül fiatal, de annál szexibb fiú, egy fess tornatanár, és visszatér (kvázi a sírból) Daniel Cleaver, Darcy örök vetélytársa, Bridget régi nőcsábász főnöke, akit Hugh Grant alakít. A hatvannégy éves színész lelkesen nyilatkozott a saját megéléséről: „Megmondom őszintén, szerintem a negyedik Bridget-forgatókönyv a legjobb az összes közül. Sőt, az egyik legjobb forgatókönyv, amit hosszú idő óta olvastam. (…) Nagyon szomorú, ugyanakkor nagyon vicces is. Megríkatott.” 

Ez lesz az első rész, amelyben Colin Firth nem kap jelentős szerepet, és ez Renée Zellwegert is mélyen érintette. „Imádom őt. Szeretem ezt a személyt, akit Colin játszik – mondta Zellweger az Empire-nek. – És most olyan különös dolog, hogy összetörik a szívem, amiért egy kitalált karakter eltűnik az életemből, de én 2000 óta ismerem őt. És persze Colin is szerves része ennek az élménynek, és az, hogy most nem osztozhattam vele… Nem fogok hazudni, sok könnyet ejtettem. Azt hiszem, ez olyan, mint az élet. A varázslat egy része egyszerűen eltűnik.”

Modern románc

Zellwegert a bulvársajtó igyekezett összeboronálni a sorozat sármos hőseivel, de őt mindig „csak” barátság fűzte Colin Firthhöz és Hugh Granthez, utóbbival lassan negyedszázada levelezőpartnerek is: egy óceán választja el őket, így rendszeresen hosszú e-maileket váltanak egymással.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .