„Legyen a Mátra a magyar Semmering!”, kiáltott fel szenvedélyesen dr. Puky Árpád 1920-ban, amikor a világháború után újjáalakult Mátra Egylet tiszteletbeli elnökévé választották. Dr. Puky akkor már bő egy éve volt Gyöngyös polgármestere, és igencsak válságos időszakban került a mátraaljai város élére. Gyöngyös ugyanis 1917-ben lényegében porig égett: elpusztult az egész belváros, leégtek a templomok, a városháza, sok ezer ember vált hajléktalanná. A Heves vármegyei birtokos családból származó Puky Árpád oroszlánrészt vállalt a település újjáépítéséből, ma egy bronzszoborba öntve ücsörög a városháza előtt a Fő téren. Már csak miatta is érdemes ebbe a rendkívül hangulatos városba eljönni, amely amúgy is útba esik mindazoknak, akik nem északkeleti irányból közelítik meg a télen is varázslatos Mátrát.
Puky Árpád álma, hogy ez a hegység lehetne a magyar Semmering, nagyon is reális volt. Az ausztriai síterep ugyebár kilencven-egynéhány kilométerre van Bécstől, és az osztrák főváros lakóinak kedvelt kirándulóhelye télen-nyáron. Gyöngyös, a Mátra déli kapuja ennél is közelebb van, mindössze nyolcvan kilométerre Budapesttől, autóval egy órán belül kényelmesen elérhető az M3-ason. Aki viszont szeretné megkóstolni
a Mátrai borvidék méltán híres borait, az persze jobban teszi, ha tömegközlekedik. Gyöngyös busszal és vasúton is megközelíthető, és a városból indul az ország alig néhány még üzemelő kisvasútjából az egyik. A Mátravasút nyáron menetrend szerint közlekedik, és télen is indulnak járatok, amelyekről érdemes telefonon vagy az interneten keresztül érdeklődni.
Magyarország csúcsán
A 24-es út Gyöngyöst köti össze Egerrel, és közben átkanyarog a Mátrai Tájvédelmi Körzeten. A földkéreg mozgásainak, valamint a történelem szeszélyének következtében úgy alakult, hogy a Mátra lett a modern Magyarország legmagasabb hegysége; itt található az ország öt legkiemelkedőbb hegycsúcsából négy: a Galya-tető, a Hidasbérc, a Péter-hegyese és természetesen a Kékes, amely 1014 méterével hazánk legmagasabb pontja. Csaknem biztos, hogy a kedves olvasók túlnyomó többségének fűződik valamilyen kellemes emléke a Kékeshez. (Kékes a hegycsúcs, Kékestető a település neve.) Ha az ember átfogó képet szeretne kapni arról, hogy milyen is a téli Mátra, hát a legjobb helyen jár. 1981-ben adták át a Kékestetőn épült 180 méter magas tévétornyot, amelynek turisták által látogatható első szintjén egy kávézó, fölötte pedig 45 méter magasságban a kilátószint található. Innen varázsos panorámakilátás nyílik a környékre; a behavazott Mátra látványa semmihez sem hasonlítható.
Az első világháború után a hazai hegyvidéki gyógyszállók és üdülőhelyek lényegében mind külföldre kerültek. Az egészet újra kellett hát tervezni. A már említett Mátra Egylet kezdeményezésére 1932-re készült el az ország első klimatikus gyógyszállója, amely a kor egyik legmodernebb és legjobban felszerelt szállodájának, illetve gyógyintézményének számított. Ma is gyógyászati célokat szolgál a Mátrai Gyógyintézet kezelésében. Építtetője és első tulajdonosa Csonka László volt, aki a második világháború után saját költségén állította helyre az erősen megrongálódott épületet, hogy aztán rövid időn belül államosítsa azt a hatalom.
A lesiklás öröme
Rendhagyó téli Mátra-túránkat folytassuk egy másik egykor látványos építménnyel, amely azóta szintén az enyészeté lett. Az 1930-as
években ugyanis a Mátrát mint síparadicsomot is újragondolták, és Kékestetőn síközpont létesült, különböző szintű lesikló- és sífutópályákkal, később felvonókkal és még egy síugrósánccal is. Volt idő, amikor nemzetközi versenyeket is rendeztek itt. Az évtizedek során a sánc állapota annyira leromlott, hogy végül használaton kívül helyezték, ám mind a mai napig áll, és a kalandvágyó kirándulók számára érdemes felkeresni, mert az erdő mélyén található, rozsdásodó acélszerkezet egyszerre nyújt misztikus, hátborzongató és lenyűgöző látványt.
Ha a sísánc már nem is, de a kékestetői sípályák mind a mai napig üzemelnek – pontosabban üzemelnének, ha lenne elég hó. A sícentrum információi szerint ugyanis minimum 30-40 centiméter tömör hóra lenne szükség ahhoz, hogy a felvonókat elindítsák. Amíg ez nincs meg, addig a pályákat – bár nem hivatalosan – a szánkózók veszik birtokukba.
A hazai viszonylatban leghosszabb, 1800 méteres déli kék 1-es sípálya a Veronika rétnél találkozik a műúttal, amely bevezet Mátraházára, ami szintén rendkívül izgalmas hely. Ez is egy mesterségesen létrehozott település, a helyén a 20. század elején még sűrű „őserdő” volt. 1930-ban adták át a kékesaljai menedékházat, amelyet a köznyelvben csak Mátra-háznak neveztek, ami aztán az egész környék névadója lett. Magát az épületet a híres erdélyi építész, Kós Károly előtt tisztelegve székely stílusúnak tervezték, ám a távol-keleti asszociációk miatt hamar ráragadt a Pagoda név. A Pagoda mind a mai napig Mátraháza ikonikus épülete, az Országos Kéktúra helyi állomásának pecsétjén is ez szerepel, annak ellenére, hogy a kétezres évek eleje óta elhagyatottan áll, és csendben pusztul. Reméljük, nincs messze a nap, amikor valaki újra lát majd benne fantáziát.