Ausztria  – Egy este a krampuszokkal 

Ausztria hivatalosan is legkisebb városában, a festői Rattenbergben hosszú múltra visszatekintő kultusza van a krampuszok éjjeli felvonulásának. A ritmikus dobolás a kiszuperált üzemanyagtartályokon, a félelmet nem ismerő tűznyelők, a vastag szarvú krampuszok és táncoló boszorkányok mind-mind kulcselemei ennek a nem mindennapi estének. 

Már a 16. századtól fogva találunk olyan feljegyzéseket maszkos ördögökről, akik Szent Miklós ünnepének közeledtével bújtak elő rejtekhelyeikről. A krampusz mitikus alakját mi leginkább a Mikulással együtt ismerjük, az osztrák területeken azonban – ahol ennek a lénynek a legendája született – különálló gonosz, gyermekrabló démon, aki azért járja segítőivel a házakat, hogy a rosszakat megbüntesse, szenet és virgácsot hozzon nekik.

Neve a régi német Krampen, vagyis karom szóból ered, alakjában a pogány hiedelemvilág szellemei öltenek testet, akik a téli napforduló közeledtével jelentek meg. Mai patás, szőrös, szarvakkal ellátott ábrázolása egyértelműen a kereszténység gonoszelképzelése nyomán alakult ki. A gyermekeket rémisztgető alak a láncát csörgeti, és virgáccsal fenyegeti a rendetleneket. 

E kísérteties parádénak lehetünk tanúi december ­elején Rattenbergben. 

A fiatalok krampusznak öltöznek, fából készült álarcot öltenek, bekormozzák az arcukat és testüket, majd láncot csörgetve, tartályokat verve járják az utcákat. 

Dánia – Szent Lúcia fesztivál 

December 13-án, amint leszáll a hideg, téli este, száz meg száz kivilágított kajak jelenik meg Koppenhágában a Nyhavn-csatornán. A fővárosi fesztivál a 3. századi mártírról, Szent Lúciáról emlékezik meg. A legenda szerint az előkelő siracusai családból származó lány akkor határozta el, hogy életét és szüzességét az egyháznak szenteli, amikor elzarándokolt Szent Ágota sírjához nagybeteg anyja gyógyulását kérve. Lúcia, bár már jegyben járt, a házasságot megtagadta, vagyonát pedig szétosztotta a szegények között. ­Vőlegénye bosszúból elárulta, kereszténység vádjával bíróság elé citálta. Lúciát megkínozták, máglyára vetették, ám a lángok nem fogtak a szűz testén. Végül torkába kardot döftek, így halt mártírhalált. 

A Szent Lúcia fesztivál igen népszerű a skandináv országokban, ahol a sötétség hosszúra nyúlik, és a Gergely-naptár bevezetése előtt Luca napja jelentette a fordulót, a fény eljövetelét.  

A legenda szerint a december 13-án kezdődő böjt idején a lány a szegényeket táplálta. Míg járta a hideg éjszakát, fejét koszorú alakban gyertyák övezték, hisz mindkét kezére szüksége volt az ételosztáshoz. Ennek­ emlékére ma is fehérbe öltözött lányok tartanak körmenetet, s gyertyákkal a kezükben énekelnek a kanális mentén. Vezetőjük, Lúcia királynő, a szenthez hasonlóan gyertyakoronát visel. Sétáljunk le a csatornához, és nézzük meg a karácsonyi fényben pompázó kajakok flottáját! Négyszáz hajó világítja meg a dán főváros sötét csatornáit, a Mikulás-sapkát viselő utasok békésen ringanak, és Szent Lúciáról szóló énekeket kántálnak. 

A lámpáknak és gyertyáknak szimbolikus jelentése van: nemcsak a lángokra utalnak, melyek nem tudtak kárt tenni Lúciában, de reményt és erőt is adnak az év legsötétebb és leghidegebb hónapjában. 

Lengyelország  – Betlehemépítő verseny

A lengyel szopka, vagyis a színes, ünnepi pajtácska nem más, mint Krakkó kétszáz éves hagyománnyal rendelkező betleheme, amely az UNESCO szellemi kulturális örökségének a listájára is felkerült. 1937 óta minden decemberben megrendezik a betlehemépítő versenyt a város főterén. Bár betlehemet szinte minden európai ország állít, a krakkóiak­ igazán egyedivé tették az övéiket, ugyanis Jézus születésének bibliai jeleneteit a helyi műemlékek miliőjébe helyezik. 

Annak ellenére, hogy a 18. században a betlehemi játékokat zsibvásári hangulatuk miatt kitiltották a lengyel templomokból, a helyiek lelkesedését semmi sem törhette le. Először hordozható utcai modelleket készítettek, amelyeket a köztereken állítottak fel. Később felkerültek rájuk a ma már elengedhetetlen és jellegzetes elemek, amelyek a leghíresebb és legfelismerhetőbb krakkói épületeket – a Mária-templomot, a waweli székesegyház tornyait vagy a Flórián-kaput – ábrázolják. Természetesen a kulcsfigurák sem hiányozhatnak, a Szent Család mellett megjelennek az angyalok, ott van az ördög, a lengyel népviseletbe öltöztetett alakok és Krakkó sárkánya is. 

Mint minden évben, most is december első csütörtökén gyűlik össze a város a Mickiewicz-­emlékmű előtt, ahol mindenki izgatottan várja, hogy idén vajon ki lesz a verseny győztese. Bár a megmérettetésre bárki nevezhet, a legszebb munkákat a többgenerá­ciós­ betlehemépítő családok, építészek és amatőr művészek készítik, akik olykor hónapokig dolgoznak remekművükön. A vázat legtöbben fából, papírmaséból vagy kartonból álmodják meg, amelyet aztán színes papírral, csillogó fó­liával vonnak be, erre jönnek a figurák, a belső világítás és a forgatható részek. 

És hogy mit értékel a zsűri? Leginkább az össz­hangot, a hagyományok tiszteletét és a színvilágot.