Néhány éve a bátyám, aki portfóliómenedzser, Szeressétek az ellenségeiteket! címmel publikált egy karácsonyi hangulatú tőkepiaci írást. Cikkében rámutatott, hogy Jézus, Viktor E. Frankl holokauszttúlélő osztrák pszichiáter és Patandzsali jógi is mind azt mondják, hogy a mások iránt táplált negatív érzéseinkkel végül saját magunknak ártunk a legtöbbet. A cikknek a baráti körömben is nagy visszhangja volt, sokat beszélgettünk róla, mire a testvérem mondta, hogy egyszer meg kellene írni azt is, hogy „szeressétek a családtagjaitokat”, mert ünnepek idején az embereknek ez még annál is nehezebb, mint az ellenségeikkel megértőnek mutatkozni. Ezen nagyon nevettünk, de azóta is sokszor eszembe jut, amikor karácsonyi sértődésekről, fájdalmakról, traumákról hallok. Ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, és a környezetünkben élőknek is valódi örömöt szerezzünk, nem árt végiggondolnunk, mit értünk az alatt, hogy szeretet. 

ÖSSZEÁLLNAK AZ ATOMOK

Gesler Lili pszichológus a szüleihez fűződő viszonyában elég egyértelmű mintákat kapott arra vonatkozóan, hogy mit jelent szeretve lenni. Idővel persze rájött, hogy a dolog nem mindenkinél működik egyformán, és hogy ezen a téren rengeteget számít, ki mit hozott otthonról, milyen a személyiség érettsége, és hogy ki hol tart az önismeretben. A szeretet pszichológiájáról írta a szakdolgozatát, mert a szakirodalom a szeretet fogalmát kevésbé kutatja, annak ellenére, hogy az a legelcsépeltebb fogalmaink közé tartozik. Érdekes módon a kutatásában résztvevők nagyon is konkrétan megfogalmazták, mit jelent a mély kapcsolataikban a szeretet. Úgy döntött, tesz egy kísérletet, hogy az eredményeket megossza mindenkivel, és gyakorlati tanácsokkal segítsen az embereknek, ezért könyvet írt a szeretet atom­jairól. 

– Mindig a szerelem, a párkapcsolat van előtérben, ezekre vonatkozóan ömlenek ránk az információk, pedig a szeretet és a szerelem elemei szinte ugyanazok, azzal a különbséggel, hogy az egyikben előjön a szexuális vonzalom, a kémia. Hasonló dolgok fontosak a szeretteinkkel és a szerelmünkkel kapcsolatban is, például arra vágyunk, hogy figyeljen ránk, megértsen, törődjön velünk. Ezek esszenciá­lis dolgok, amivel a szakirodalom nagyon keveset foglalkozik. A kötődés és a szerelem van a fókuszban, de a többi fontos, mély kapcsolatunkról, arról, hogy a testvérünkkel, sógornőnkkel, barátainkkal hogy vagyunk, sokkal kevesebb szó esik. Meggyőződésem, hogy a szeretetkapcsolatainkban található a testi és lelki jóllétünk legfőbb kulcsa. A depresszióra és a szorongásra vonatkozó statisztikák mind azt mutatják, hogy nem vagyunk jól, egyre nagyobb az elmagányosodás. A legjobb gyógyír erre a szeretet. Sajnos ezzel kapcsolatban is van bennünk egy kényszer, ami így hangzik: szeretném, hogy szeressél, és emögött legtöbbször az a hiedelem áll, hogy én meg akarok neked felelni, és akkor majd biztosan szeretni fogsz. Ez általában szorongást okoz, egészen más lenne, ha arra vágynánk, hogy a kettőnk kapcsolata legyen jó, neked is és nekem is. Arra jutottam, hogy a szeretet nem egy megfoghatatlan fogalom, hanem nagyon is konkrét elemek összessége. Karácsonykor sem kell túl nagy dolgokra gondolni, de jó lenne időt szánni arra, hogy mélyen beszélgessünk azokkal, akik számunkra fontosak. 

ADOK-KAPOK

„Szeretném, hogyha szeretnének”, mondja Ady, és mi ugyanilyenek vagyunk. Amikor a szeretetről gondolkodunk, általában az a fontos, hogy minket szeressenek, velünk törődjenek, de az első lépés lehetne az is, hogy mi adunk a hozzánk közel állóknak, törődünk velük, gondoskodunk róluk. 

– Hiszek a változásban, abban, hogy az ember tud fejlődni – szögezi le Gesler Lili. – Döntés kérdése, hogy akarok-e jobb, több lenni. Kell önreflexió ahhoz, hogy képesek legyünk kívülről ránézni magunkra, és megállapítani, mi az, ami jól megy, és miben tudnánk fejlődni. Nincs benne valahogy a köztudatban, hogy a szeretetért tenni kell, pedig magától semmi nincs: a paradicsom sem terem, ha nem öntözzük, törődnünk kell a szeretteinkkel, ez csak így működik. A szeretet ott kezdődik, hogy én adni akarok neked valamit, így indul el a folyamat, ami oda-vissza hat.

Nem mindegy azonban, hogy kinek tudunk és akarunk adni, ugyanis a kapacitásunk semmilyen szempontból sem végtelen. A megfelelési vágy, a felgyorsult élet miatt az emberek gyakran felaprózzák az idejüket, felületesen szétszórják az energiájukat. Aki nem azért megy el az összes céges vagy az osztálytársak szüleivel rendezett adventi összejövetelre, mert valóban kapcsolódni szeretne, azzal könnyen megtörténhet, hogy amikor a számára igazán fontos emberek kerülnek sorra, már belefáradt az egészbe, és elfogyott a türelme. Félünk nemet mondani és meghúzni a határainkat, mert ott van a fejünkben, hogy mit fognak gondolni. A szakember szerint fontosabb azzal foglalkozni, hogy én mit szeretnék, én kinek akarok adni, mire vágyom a szeretet kapcsán, mert így több jut majd azoknak, akik valóban számítanak. 

JUT IS, MARAD IS

Gesler Lili kutatásában az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy „miből tudom, hogy valaki szeret?”. Rendre hasonló válaszok érkeztek, és ez kirajzolta a szeretet tíz „atomját”: minőségi idő, figyelem, bizalom, segítség, törődés, érintés, szavak, érdeklődés, őszinteség, elfogadás. Ezeket kibővítette még eggyel, amit fontosnak vélt, ez a rokonszenv. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy a szeretet milyen elemekből áll, akkor tehetünk is érte, figyelhetünk a részletekre. A szeretet és a munka része az is, hogy újra és újra ránézek a másik emberre. Attól, mert 1990-ben nagyon jól kijöttünk egymással, lehet, hogy most másmilyenek vagyunk, ezért fontos tudatosítani, hogy ma mik a közös pontok a kapcsolatunkban. A szeretet aktív és aktuális dolog, amihez kell egyfajta jelenlét, kapcsolódás. Ha távol élünk, akkor például fontos, hogy telefonáljunk, hogy megtaláljuk az alkalmakat, amikor beszélgetünk. Lényeges a szeretetkapcsolatokban, hogy őszinte visszajelzést adhassunk, illetve kapjunk, enélkül nem tudunk fejlődni.

– Ha végiggondolom a kapcsolataimat, akkor képes vagyok gyógyítani is azokat, és ma már tudjuk, hogy leginkább az emberi kapcsolatok gyógyítják a traumák okozta sebeket, ez újrahuzalozza az agyunkat – magyarázza a szakember. – Manapság rengeteget olvashatunk a narcizmusról és a transzgenerá­ciós traumákról, ezek mellett azonban fontos azzal is tisztában lennünk, hogy nagyon sok dolgon mi magunk változtathatunk. Az ünnepek előtt érdemes kicsit lelassítani és végiggondolni, hogy mi az, amire nekünk és a számunkra fontos szeretteinknek igazán szüksége van. A rohanásban, a ránk zúduló temérdek ünnepi ingerben könnyű­ elveszíteni a fonalat. Beszélgessünk, közelítsünk egymáshoz, de nem kötelező mindenkivel ezt tenni! Koncentráljunk azokra, akikkel valóban dolgunk van. Karácsonykor is segít az elfogadás, amikor belátjuk, hogy nem fogjuk megváltoztatni azt, aki az idegeinkre megy, így egy lehetőség marad: hogy mi változtatunk. Mi a jobb? Ha ordítunk és százkilencven a vérnyomásunk, vagy inkább legyintünk rá, esetleg nem megyünk el a negyedik for­raltborozásra. Akik viszont fontosak, és akiket szeretünk, azokkal elengedhetetlen megosztani azt, aminek örülünk, amiért szeretjük őket. A karácsony remek alkalom, hogy elmondjuk nekik, milyen sokat jelent mindaz, amit tőlük kaptunk és kapunk, amiért hálásak vagyunk nekik.