Szerencsés az olvasó, ha nem akarta még lefejelni az asztalt akkor, amikor a társa esetleg hersenve rágta az almát, vagy hangosan nyeldekelt egy-egy korty vizet. Vagy olyan szót-kifejezést használt, aminek az említésétől a falra mászott. De vajon miért zavarnak minket ezek a nüanszok, és mit tehetünk ellene?

Néha apró ügyek valóban teljesen kikészítenek bennünket. Bennünket, mert ezen sorok szerzője is képes indokolatlanul fortyogni magában egy-két teljesen jelentéktelen, említésre sem méltó dolog miatt. Ilyenkor, természetesen, nem teszem szóvá, hiszen ma már pontosan tudom: nem a másikkal van baj, hanem csak nekem fogytak el a belső tartalékaim, és a saját frusztrációimat – de inkább ne is használjunk idegen szavakat: hülyeségemet – tolom rá a másikra. 

Hogy mit tehetünk ezekben az esetekben? Láthatunk például nagyon szórakoztató rossz példákat is. Tulajdonképpen az egész téma innen jutott eszembe: nagy kedvencem Larry­ David amerikai humorista, aki a Seinfeld szituációskomédia-sorozat megalkotása után megcsinálta a Félig üres címűt is. Ennek Palesztin csirke című epizódjában egy baráti házaspár nő tagja a „tetszik” helyett a „lájkolom” szót használja, míg egy másik családban az anyuka minden kortynyi folyadék után elégedetten csettint, majd sóhajt. Mind a „lájkolós” nő férje, mint a csettintős-sóhajtós anyuka lánya arra kéri a főszereplő Larryt, hogy szóljon ezeknek az embereknek, hogy hagyjanak fel idegesítő apró szokásaikkal. Larry, némi noszogatásra, meg is teszi – és ettől valódi házassági válság tör ki, és egyéb családi kataklizmák következnek be. 

Létfenntartás és túlcsordulás

Legelőször érdemes leásni egy kicsit a társadalmi és lelki folyamatokba, hogy egyáltalán rájöjjünk, mitől érzünk pokoli dühöt akkor, ha a másik nem a mosogatógép felső tálcájára helyezi a vizespoharat. 

– Azt gondolom, ez az érzés jelzésértékű, és nem kell tőle egyből megijedni – mondja Szántó Györgyi párkapcsolati coach. – Nagyon sok oka lehet annak, ha hirtelen elegünk lesz a másikból. Az első egy kicsit messzebbre nyúlik: régen az emberi élet jelentős része a létfenntartásért folytatott harcról szólt. Meg kellett küzdeni az elemekkel, és azért is, hogy élelemhez jussunk. Manapság viszont azt éljük meg, hogy soha nem volt ilyen könnyű emberként létezni. A klienseimnek félig viccesen azt szoktam mondani, hogy érdemes képzeletben a dédapámmal megbeszélni a problémáimat. Neki valószínűleg nem az okozott elviselhetetlen stresszt,­ hogy lekésték a gyerek táncedzését. Rengeteg a szabad időnk tehát, és nagyon sok időnk van a másikkal együtt lenni. És azonkívül, hogy mindannyiunknak más az elképzelésünk arról, hogyan töltsük el ezt a szabad időt, ráadásul még kicsit túl is csordul az együttlét.  

A szakértő szerint az is folyamatosan rág bennünket, hogy a netes szociális hálónkon – a Facebookon vagy az Instagramon – látjuk, hogy ismerőseink és az általunk követett emberek hogyan élnek. Mindenki remek helyeken ebédel, szuper vakáció­kon lógatja a lábát a tengerbe, és a nap huszonnégy órájában megállás nélkül sikeres. Óhatatlanul is ehhez a hamis képhez mérjük magunkat és a saját életünket, az ebből fakadó hamis elvárások keltette frusztrációt pedig – nem is tudatosan – a hozzánk legközelebb állókon töltjük ki.  

Az is előfordulhat, hogy csak simán kiszeretünk (vagy elkezdünk kiszeretni) egymásból. Ekkor sem kell megijedni, mert ez sem végleges érzés: elképzelhető, hogy csak hullámvölgy alakult ki a kapcsolatunkban. Ez pedig természetes, hiszen több évnyi-évtizednyi házasság során nem lehetünk állandóan a topon.

A neheztelés másik oka az is lehet, hogy nem ugyanazt gondoljuk a kapcsolatról, a családi életről és a gyereknevelésről, mint a másik fél. 

– Lehet, hogy anyaként összepakolok a gyerek után, hogy tudjon pihenni egy kicsit, míg az apa azt szeretné, hogy fegyelmezetten tartson rendet a szobájában – mondja szakértőnk. – Ez természetesen csak egy kiragadott példa. De az utóbbi évtizedekben a családi munkamegosztás, a játékszabályok is átalakultak. És míg korábban mindenki „tudta a dolgát” egy családban, ma már alkalmazkodni kell a megújult világhoz. Csakhogy ehhez le is kell fektetni a játékszabályokat. Ha ezek nincsenek fixálva, az olyan, mintha egy sakktáblán valaki sakkozni szeretne, a másik meg malmozik: meleg­ágya annak, hogy neheztelni kezdjünk egymásra.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .