Az íróasztalomon egy műanyag tapír, egy mackós ceruzatartó és egy rózsaszín ruhás, fura női figura található, amely szemüvegállványként funkcionál. A telefontokomon egy nagy fa odvában együtt vacsorázik a süni, az egérke, a mókus meg a nyuszi, és a bagoly vigyáz rájuk. A kicsi, aranyos dolgok iránti vonzódásom több évtizedes múltra tekint vissza. Volt időszak, amikor kaptam pár megjegyzést a Hello Kitty-s ridikülömre vagy a rókás ruhámra, de fokozatosan egyre kevésbé lógok ki a sorból; a korábban gyerekesnek bélyegzett tárgyak, minták a felnőttek hétköznapjaiba is beszivárogtak, és kiderült, hogy a cukival mindenki nyer. 

BOLONDOS, ARANYOS, ÉRDEKES

A cukiság faktor címen nagy sikerű kiállítást rendezett tavaly a Ludwig Múzeum; a kortárs képzőművészetben jelen lévő és egyre nagyobb érdeklődést kiváltó jelenséget járták körül.– Az ötlet egy egyszerű hétköznapi megfigyelésből jött – meséli Maj Ajna, a kiállítás egyik kurátora.
– Kollégámmal, Jan Elantkowskival észrevettük, hogy a középgenerációs, harmincas-negyvenes éveikben járó kortárs képzőművészek előszeretettel használnak olyan forma- és színvilágot, ami a cukiság fogalmához köthető, beleilleszkedik az Instagram színes hírfolyamába. Kíváncsiak voltunk, hogy korszellemről beszélhetünk-e, stílusirányzatról vagy egy esztétikai kategóriáról. Miért van az, hogy a teljesen máshonnan érkező, más nemzetiségű művészek valahogy rátalálnak erre a formanyelvre? Sianne Ngai 2012-ben publikált egy fontos tanulmánykötetet Our Aesthetic Cate­gories – Zany, cute, interesting címmel, amiben ezt a három kategóriát – bolondos, aranyos, érdekes – vizsgálja, mert úgy gondolja, hogy a jelenkort, a jelen társadalmát leginkább ezzel a három fogalommal lehet leírni. Nagyon érdekes, hogy először főleg szociológusok kezdték a jelenséget vizsgálni, ami azt bizonyítja, hogy mindez túlmutat a pusztán vizuális esztétikai kategó­rián, sokkal inkább egyfajta korszellem. Ugyanakkor – miközben Japánban van külön egyetemi cukiság szak, a Cuteness Studies­ – sokan éreznek ebben az egészben valami hátborzongatót. Éppen ezért a cukit mi úgy definiáltuk, mint egy érzelmi skála, ami a legkisebb cukisággal kezdődik, például egy kölyökkutyával, és elmegy egészen a hátborzongatóig, a Chucky-figuráig.

KI BIRTOKOL KIT?

A londoni Somerset House-ban április közepéig látható a Cute című kiállítás, ahol használati tárgyak köré építik a tárlatot, vagyis nem csak műalkotások vannak, így összességében látszik, hogyan jelenik meg hétköznapi szinten a cukiság. Vészterhes, nyomasztó korszakban élünk, mindennap ömlenek ránk a Coviddal, háborúval, klímaválsággal kapcsolatos hírek, ezért szükségünk van egy könnyebben fogyasztható vizualitásra, egy kedves, gondtalan terepre, ahová kicsit elmenekülhetünk. Gyakran utalnak a jelenségre birtokviszonyként, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi gyakoroljuk a kontrollt a cuki tárgyak, képek, videók felett, hogy ezek a mi birtokunkban vannak, nekünk kiszolgáltatva. Maj Ajna azonban rámutat, hogy valójában pont fordítva történik; a bébi­séma-effektus miatt ellágyulunk egy kiskutyát vagy nagy szemeket látva, és ezzel manipulálnak minket, így mi kerülünk érzelmileg kiszolgáltatott helyzetbe. A kereskedelemben, tárgytervezésben régóta bevett trükk az antropomorfizáció, amikor emberi jegyekkel ruházzák fel a tárgyakat. Például az autókon az emberi szemnek megfelelően helyezik el a lámpákat, a mosoly helyén ott a hűtőrács, és így jobban kötődünk az adott kocsihoz. 

VIGYÁZÓ SZEMETEK JAPÁNRA VESSÉTEK!

A cukisággal nem tudományos mélységben foglalkozók is tudják, érzik, hogy ha az aranyos dolgok térhódításáról beszélünk, akkor Japánt nem lehet megkerülni.
Maj Ajna azt meséli, hogy a keleti szigetországban már a 16. századi rajzokon is találtak cukiságra utaló jeleket, de az 1970-es évekig kellett várni, hogy a kavaii – ami japánul annyit tesz: aranyos – beszivárogjon a társadalom teljes szövetébe. A második világháború után Amerika próbálta megőrizni a nagyon férfias, maszkulin képet önmagáról, és ezt közvetítette a világ felé is, Japán ezzel szemben egy teljesen más stratégiához, a cukisághoz folyamodott, ami olyannyira a nemzetük részévé vált, hogy a politikai kommunikáció szintjéig is elért. Erre remek példa, hogy 2009-ben kineveztek cukisági nagyköveteket, három fiatal lányt, akik cuki ruhákba, jelmezekbe bújtak, járták az országot, és hirdették az aktuális kormány retorikáját.

A kavaii szó az aranyosság mellett utal a félénkségre, ártatlanságra, kedvességre is, és hamar kinőtt a szubkultúrastátuszból, mára a japán nemzeti öntudat részévé vált. Ami eleinte a fiatalok egyfajta tiltakozása és védjegye volt, elfogadottá vált az idősebb nemzedék köreiben, használni kezdték a vállalatok, feltűnt a komoly cégek logójában, egyre nagyobb szeletet hasított ki magának a divatiparban.

HATÉKONY FEGYVER

A technika fejlődése és a globalizáció eredményeként a japán kultúra már nemcsak a jakuzafilmekkel és a szusival szivárog be az európai hétköznapokba, hanem a sorozatokkal, rajzfilmekkel, képregényekkel is, és egyre népszerűbbek a távol-keleti könyvek, a lakberendezési, illetve öltözködési stílus, a kozmetikumok, zenék is. És ebben az egészben markánsan jelen van a cukiság. 

– A kavaii vonatkozik a viselkedésre, beszédmódra is – magyarázza dr. Nemes László filozófus, bioetikus. – Megjelenik benne a fiatalságkultusz, az alárendelt hozzáállás, a szerénykedő nevetgélés, mégsem csak a fiatal lányok sajátja, hiszen a cuki stílusban alkotó képzőművészek sem feltétlenül fiatal nők. Fontos észrevenni, hogy a kavaii mögött van egyfajta irónia; ez egy eszköz, amivel a magabiztos ellenfelet valamiképp meg lehet ingatni. Ha a feminizmus felől vizsgáljuk, látjuk, hogy a kavaii a nők társadalmi szerepét is újraértelmezi. A nyugati társadalmakban az elnyomás ellen a nők harcos attitűddel léptek fel, és bizonyítani akarták, hogy felveszik a versenyt a férfiak­kal, a japán nők azonban az aranyossággal bontották le az agresszív, férficentrikus kultúrát. A kavaii nagyon erős fegyver volt, általa az egész japán kultúráról kialakult kép megszelídült. 

A filozófus hangsúlyozza, hogy az aranyos iránti rajongás a japán hatástól függetlenül is jelen volt Euró­pá­ban, és ennek remek terepet biztosított a közösségi média. Az állatos, kisgyerekes videók rendre olyan címkékkel jelentek meg, hogy „kiakadt a cukiságmérő”, vagy „cukiságtúladagolás”, ugyanakkor a jelenség megosztó volt, és sokan igen lenézően nyilatkoztak az ilyen tartalmakról. 

– A közösségi oldalakon nagyon eluralkodott a politikai, közéleti tartalom, ami rengeteget indulatot szül, és ennek egyfajta ellenpontozása egy macskás vagy kapibarás (vízidisznós) videó, ami most nagyon népszerű. A cukiság, kicsiség, elesettség egy evolúciós érzelmi manipuláció, ami segíthet a túlélésben; egyrészt hogy ne bántsák, másrészt hogy ezzel lefegyverezze az erősebbet, hogy megessen a szíve a gyengébben. Vagyis az aranyosság egyfajta gátló tényező; miközben a cuki gyengeséget, elesettséget, szubmisszív magatartást mutat, ez tulajdonképpen egy nagyon erős fegyver. Ez a jelenség akkor is tetten érhető, amikor felnőtt nők vesznek fel cukiságjegyeket; próbálnak aranyosan, gyerekesen viselkedni, beszélni, így próbálják meg manipulálni a környezetüket. 

MIT MOND A TUDOMÁNY? 

A berlini Humboldt Egyetem genetikusa, Adam Wil­kins szerint a bébiséma-effektust a társállatokon is megfigyelhetjük. A háziasítás generációkon átívelő folyamatának eredménye, hogy a házi kedvencek nagyon eltérnek a vadon élő őseiktől. Általában kisebbek, kerekebb arcúak, és kisebbek a fogaik, lábaik. Azért tenyésztették őket, hogy kielégítsék a cukiság iránti igényt, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy az állatok gyengébbek és kevésbé ellenállók. Ennek a trendnek megvan az árnyoldala is: a rusnyácska állatokkal a kutya sem törődik. Egy ausztrál felmérés szerint a nem elég cuki állatokat – például több rágcsáló- és denevérfajt – a kihalás veszélye fenyeget, mert nem vonzanak annyi természetvédelmi támogatást.
A cukiságskála rosszabbik végére került állatokat karolta fel az Ugly Animal Preservation Society (Csúnya Állatok Védelmi Szervezete), hogy felhívják a figyelmet arra, nem csak a cukikat kell védeni, hiszen nem lehet mindenki panda. A szervezetnek köszönhetően került fókuszba többek között a morcos öregembernek tűnő halfajta, a blobfish.