„Kedves Dorka, több anyukatársammal közösen tesszük föl önnek a kérdést: van-e kiút az állandó rohanásból? Tudjuk mindannyian, hogy nem kellene átszáguldanunk az életünkön, hanem helyette fontos lenne élveznünk a pillanatokat, de ez elméleti tudás, kisgyerekes szülőként hogy lehet ezt a gyakorlatban is megvalósítani? Önnek öt gyereke van, és a könyvéből kiderül, hogy jól boldogul velük, hátha tud nekünk segíteni tippekkel.”
Ha nem tudjuk meggátolni gondolataink előreszaladását sem – elő kell vennem a húst este ahhoz, hogy meg tudjam főzni az ebédet reggel, hogy beérjek hamarabb a munkába, hogy visszaérjek az iskolába, hogy odaérjünk az edzésre… –, ha dühösek vagyunk másokra, akiknek van idejük a lábukat lógázni, miközben mi lábon hordjuk ki a betegségeket is, aminek következtében nemhogy egy egyhetes tengerparton napozás, hanem már egy háromnapos fekvőbetegség is vágyunk tárgya lesz – például ezek a jelei a pihenéshalogatásnak.
Miért nem vesszük észre, hogy mikor és hogyan lehetne lassulni? A válaszok mélyen rejtőzhetnek, belehajthat a rohanó életmódba a tudatalattink. Például ha valóban ágynak esünk, de megy tovább az élet, az rádöbbenthet, hogy sok szempontból pótolhatók vagyunk – talán akkor nincs is ránk akkora szükség?
Érdemes megvizsgálnunk, mi az, ami átmossa a lelkünket, testünket, idegrendszerünket. Ez mindenkinek más, viszont a pihenésről még mindig sokan hiszik, csak ülést vagy fekvést jelenthet, így érdemesebb a töltés, töltekezés szavakat használni.
Ezekből négyfélét célravezető beépíteni az életünkbe: a villámtöltést, a gyorstöltést, a rutintöltés és a mélytöltést. Az elsőre akár fél perc is elég, például ha ötször mélyen, lassan lélegzünk, vagy ha egy helyben ugrálunk.
