Az igazgatói irodában várakozom, kicsit hamarabb érkeztem. Nézelődöm a hangulatos szobában, a tárgyalóasztal körüli székek mind más formájúak és színűek, mégis harmóniát sugároznak. Mint megtudom, a berendezés egészét Ellinger Edina, a Budapest Bábszínház igazgatója válogatta össze. A földön kis vizestál jelzi, hogy időnként egy kutyus is megfordul itt. Betoppan Edina, lendületesen és csinosan, mint mindig. „Ez család- és kutyabarát hely” – mosolyog. Tanúsítom: amíg beszélgetünk, egy kedves kollégája körbevezeti a színházban a kisfiamat, akit egy szervezési malőr folytán potyautasként magammal hoztam.

Majdnem pontosan négy éve találkoztunk, a friss igazgatói kinevezésed kapcsán, célokról és tervekről meséltél lelkesen. Az interjú 2020. március 4-én jelent meg egy napilapban, és most megnéztem, a miniszterelnök éppen aznap jelentette be az első hazai Covid-fertőzöttet. Hogyan élted meg, hogy így indult az igazgatói ­karriered?

Olyan volt, mint amikor hirtelen satuféket kell nyomni. A kinevezésem után kilenc nappal bezártuk a színházat. 

Nagyon csalódott voltál?

Nem. Ki kellett találni, hogy őrizzük meg a társulat mentális egészségét, tele voltunk munkajogi kérdésekkel. Ez olyan új kihívás volt, hogy nem értem rá azon keseregni, „mi lett volna, ha”.

Egyébként is ilyen típus vagy?

Igen. De a járványidőszakban derült ki rólam, hogy erősségem az újratervezés. Tulajdonképpen azóta is ezt csináljuk, mert a Covid után jött az ukrajnai háború, az infláció, az energiaválság. Ez jó tanulási folyamat volt, például arra nézve, hogyan lehet a száztíz kollégával hatékonyan kommunikálni. Partnerként kezelem a társulatot, szeretem, ha tudják, mi miért történik. Olyan típusú vezető vagyok, akihez bárki bekopogtathat.

Továbbra is játszol színészként néhány előadásban, és rendezel is. Ilyenkor kikapcsolod magadban az igazgatót?

Ki. Olyankor az első számú feladatom, hogy színészként megfelelően bepróbáljam és eljátsszam a szerepet. Ha viszont bármilyen technikai probléma felmerül a színpadon, vagy tönkremegy valami, azonnal megszólal bennem az igazgatói vészcsengő, hogy mi az én felelősségem, mit kell elintézni. Az igazgatóság mellett kevesebbet tudok játszani, de nem szeretném teljesen elengedni a színészetet. Amikor összejönnek a dolgok, és nagyon fáradtnak érzem magam, akkor nem állítom, hogy könnyű felmenni a színpadra, de utána mindig úgy megyek haza, hogy de jó volt! Ez nem csak magam miatt fontos. A bábszínház hatalmas, nyolcemeletes épületében a hatodikon van az irodám. Ha csak itt mozognék, és nem lennék lent, a színpad közelében, sok dolgot nem éreznék meg, például hogy a társulat éppen milyen állapotban van, és nem látnám testközelből a felmerülő − akár technikai, akár emberi − problémákat.

Ezek szerint szeretnél játszani, ameddig csak lehet.

Addig, ameddig jól működöm a színpadon. Például­ a Pettson és Findusz előadás tíz éve megy, nagyon hozzám nőtt, de azért időről időre megkérdezem magamtól, nem öregedtem-e ki a kismacska szerepéből. A színház előző igazgatóját és volt osztályfőnökömet, Meczner Jánost szoktam ilyen kérdésekkel ostromolni, bízom az őszinteségében. Ha szól, abban a pillanatban átadom a szerepem a fiatalabb generációnak.

Legutóbb a Dekameron 2023 című előadásban láttalak színpadon. Ez egy felnőtteknek szóló, nagyszabású előadás, mindenkit kapacitálok a szűkebb és tágabb környezetemben, hogy nézze meg, de elég gyorsan elkapkodják a jegyeket. Mondhatjuk, hogy ez a darab berobbant?

Abszolút. Pont most készítettünk egy kérdőíves felmérést a nézők kedvenceiről, az első egy kisgyerekeknek szóló előadás lett, a második a Dekameron 2023. Utána megint jön egy gyerekdarab, majd újra egy felnőtt. Szépen fej fej mellett halad a bábszínház gyerek- és felnőttvonala, ami régi vágyunk volt.

Mit jelent ma a bábszínház? 

Nemcsak a Budapest Bábszínház brandjét építjük, hanem általánosságban a bábműfajét is. Sokak fejében az él, hogy a bábszínház egyenlő a kesztyűs bábbal, pedig az csak egy technika a sok közül. Rengeteg energiát fektetünk abba, hogy az embereknek evidens legyen az, hogy többféle bábtechnika létezik. Vannak össz­művészeti jellegű előadásaink is, amelyekben az élő színészi játék vagy a tánc együtt jelenik meg a bábbal. Ez határtalan műfaj. Mindig tartunk csecsemőknek, kamaszoknak és felnőtteknek szóló előadásokat is repertoáron, de nem téveszthetjük szem elől, hogy a legnagyobb bázisunk az óvodás-kisiskolás korosztály. Nagyon sok nézői visszajelzést kapunk arról, hogy a kísérő felnőttek ugyanúgy élvezik a gyerekelőadásokat, mint a kicsik. Máshol is egyre fontosabb szempont, például az animációs filmek világában, hogy amikor a gyereket moziba visszük, ne aludjunk be mellette az érdektelenségtől. Mi megtiszteljük a gyerekközönségünket azzal, hogy nem „gügyögünk” nekik, ugyanazokkal a minőségi elvárásokkal dolgozunk, mintha felnőtteknek készítenénk előadást.

A magas pozícióban lévő nőket, különösen, ha színházigazgatók – belőlük ugyanis nem sok van –, „illik” megkérdezni a női vezetői lét milyenségéről. Szerinted 2024-ben van még ennek a kérdésnek jelentősége?

Nincs.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .