Ehhez hasonló a zoknimegmaradás törvénye: zokni nem vész el, csak más fiókjába kerül. Éppen ezért nem értem, ami nálunk történik. Nem tudok másra gondolni, mint hogy a mi otthonunk nem egy zárt rendszer, mert a zoknimegmaradás törvénye nálunk nem érvényesül. (Lehet, hogy Feri bácsi jár át a szomszédból?) 

Egyébként a lakásunk sokszor valóban nem zárt rendszer, mert senki nem zárja be. Elő-előfordul, hogy egész éjszakára nyitva marad, miután mindenki azt gondolta, hogy másvalaki biztosan bezárta. Sok bába közt elvész a gyerek. 

De visszatérve a zoknikhoz: egyszerűen nem találok rá magyarázatot, miként lehetséges, hogy mindenki úgy érzékeli, fogyóban van a zoknija, és egymást vádoljuk tolvajlással. Azokban a családokban, ahol egynél több azonos nemű ember él, és a magántulajdon tisztelete iránti érzék nem elég fejlett, bizony elő szokott fordulni, hogy hozzányúlnak egymás cuccaihoz. De akkor legalább valami nyomának kellene lennie: míg az egyiknek kevesebb holmija van, addig a másiknak több. Olyan egyszerűen nem lehetséges, hogy mindenkinek csak kevesebb! Márpedig a mi családunkban minden egy fedél alatt élő, tizenhat évesnél idősebb férfiember ezt állítja. 

Hova tűnnek a zoknik?