– Ma sem az – sietett megnyugtatni Berni –, ma a szakadt nadrág a divat. 

– Ja, értem… akkor te most nagyon divatos vagy, ahogy elnézem – mondtam, mert Berni nadrágján a térdénél egy nagy szakadás éktelenkedett.

– Tévedsz, Tati, mert ezt a nadrágot nem így vettük, hanem én magam szakítottam ki. 

– És az nem jó? 

– Nem.

Igaz, ami igaz, sem a feleségem, sem én nem vagyunk képesek rávenni magunkat arra, hogy szakadt ruhadarabokat vásároljunk. A feleségem el is mondta, hogy valami megmagyarázhatatlan fizikai rossz érzés fogja el, már amikor csak arra gondol, hogy olyasmit kelljen drága pénzért megvennie, aminek csökkent a használati értéke. Sőt, lehet, hogy egyenesen káros is, mert nem tudja elképzelni, hogy jót tesz a boka- meg a térdízületeknek, ha folyamatosan ki vannak téve a téli hidegnek. Mondjuk, a divatosságért mindig is áldozatot kellett hozni, emlékezzünk csak a fűzőre, vagy jusson eszünkbe a tűsarkú cipő. Gondoltam, megbeszélem ezt Bernivel is.