Tudom, mindig mindenki ezzel kezdi, ha róla van szó, de muszáj: ő volt a tündéri kislány a Szamárköhögésből. Annamari, aki a filmtörténet legjópofább telefonos jelenetében azt kérte Gizi nénitől, mondja, hogy harminchárom. (Aztán rátette a poént: „Nyald a se..em télen-nyáron!”) Göndör hajú, nagy szemű, nagyszájú, bájos, kotnyeles kislányként gyakorlatilag önmagát kellett játszania a filmben. Dőltek a lámpák, a kamerákat úgy kellett elkapni körülötte, meglehetősen mozgalmassá tette a forgatást. Törőcsik Mari az ölébe ültette, a többi szereplő is szeretgette, egyedül Garas Dezsőtől félt kicsit.
– Szerette, ahogy játszom, de azt nem, hogy megnehezítem az elevenségemmel a forgatást. Végtelenül maximalista volt. Másokkal is, de elsősorban önmagával. Sok évvel később egyszer beszélgettünk, és meglepve hallgattam, milyen kedves emlékeket őriz rólam. Tőle tanultam, amit a gyerekeimnek is továbbadok, hogy másoktól csak annyit várhatunk el, amennyit magunktól. A felnőtt életemet meghatározza, hogy ilyen nagy formátumú emberek mellett nőttem fel. Sinkovits Imrével, Csákányi Lászlóval, Tolnay Klárival játszhattam. Mellettük alakult ki bennem a munkatudatosság és az alázat.
Kislány a sámlin
Minden a Bíró utcai művészóvodában kezdődött, ahová Esztert fuvolatanár édesanyja beíratta. Ott mindent kipróbált, szerepelt, játszott, ezért anyukája elvitte a Harlekin Gyermekszínházba. Ott látta meg a már említett film rendezője, Gárdos Péter, és hívta el Annamari szerepére.
– Még előtte anyukám elkísért a Magyar Rádióba egy verslemez felvételére. Csak sámlira állva értem el a mikrofont. Szia, én vagyok Kárász Eszter a Ponty utcából, mondtam határozottan Szabó Éva szerkesztőnek, és ezzel egy örök barátság kezdődött el. Ő küldött a rádió gyermekstúdiójának felvételijére, ott Varsányi Anikó rendező azt mondta, felvesznek, de szeptemberig meg kell tanulnom olvasni. Egész nyáron gyakoroltam, hatévesen a villamosmegállóktól az utcai feliratokig mindent elolvastam. A következő két évtizedet a rádiónál töltöttem, és ezek az évek életem nagy ajándékai lettek.
Rádiójátékok, mese- és beszélgetős műsorok következtek, még a Szabó családba is bekerült, és a tinik körében elképesztően népszerű tévésorozatba, a Kölyökidőbe is. Csakhogy az utóbbiból adódó ismertség alaposan felkavarta az életét. Ha negatív karaktert játszott, volt, hogy megdobálták, máskor rajongtak érte, egy formálódó személyiség egyikkel sem tud mit kezdeni.
