1. 1983. március 19. – A jövő kezdete

A mostani életem legmeghatározóbb pontja volt az a nap, amikor megtudtam, hogy felvettek az Állami Balettintézet néptánc tagozatára. Azelőtt sosem táncoltam, gyakorlatilag a véletlen sodort a tánc felé, és nem az én ötletem volt, hanem édesanyám javasolta, hogy menjünk el a felvételire. Épp ezért, amikor felvettek, nem felszabadult boldogság, hanem inkább furcsa feszültség volt bennem. 

2. 1987. augusztus 25. – Érkezés Szegedre

Tizennyolc és fél évesen leszerződtem az akkor alakuló Szegedi Baletthez, kiléptem a szülői házból, és elhagytam Budapestet. Akkor még nem is sejtettem, mennyire hosszú lesz ez a kapcsolat a várossal. Munkának indult, de egyre jobban megszerettem Szegedet, és a néptáncot magam mögött hagyva a modern balett felé mozdultam el. Nagyon vidám és tartalmas időszak indult el a Szegedi Balett megalakulásával, rengeteg új színházi tapasztalás és élmény vett körül.

3. 1993. augusztus 1. – Megalakul a Szegedi Kortárs Balett

Ugyancsak egy fontos kezdet, amely huszonnégy és fél évesen nagyon bátor vállalás volt. Ekkorra már többször koreografáltam, és ezek sikerén felbuzdulva alapítottuk meg Pataki­ András barátommal a társulatot, amelyet a mai napig együtt vezetünk. A közel harminc év alatt minden krízist inkább megoldani akartunk, mint elengedni, folyamatosan igyekeztünk a csúcson maradni, és nemcsak itthon megtartani a pozíciónkat, hanem nemzetközi szinten is: huszonnyolc országban mintegy százhetven előadást játszottunk. 

4. 2001. április 19. – A Carmina Burana premierje