„Gyere, ülj le és mesélj! Gyere, mondd el, mi van az életeddel, mi a nehéz, vagy mi okoz örömet éppen, ülj be a fotelba, beszélgess kötetlenül, mesélj, találkozz önmagaddal. A Fotel Projektben kísérletet teszünk a pszichológiát, terápiákat övező évtizedes beidegződések megváltoztatására, és népszerűsítjük az önismereti módszerek sokaságát. Vegyél részt a kísérletünkben, keresd a piros fotelt!” ‒ szerepel az ember nagyságú táblán, amely előtt két piros pléddel letakart szék néz egymással farkasszemet. A „rendelőnek” ma egy Római-parti bisztró ad otthont ‒ a Dunától néhány méterre nyugágyak sorakoznak, jönnek-mennek a vendégek és a kutyasétáltatók, halk zene szól ‒, ezen a délutánon három segítő szakember váltja egymást óránként. Az első, Tóth Szilvia már a piros széken ül. Nem kell sokáig várnia: a másik székre mosolygós fiatalember kéredzkedik. Fél órát beszélgetnek.

NYOLCVAN KILOMÉTERRŐL IS JÖTTEK

Addig nekünk az ötletgazda, Pilisi Konrád integrál szemléletű coach mesél. Konrád a marketing világából érkezett, ismert volt lemezlovasként is, manapság inkább az önismereti, mozgásmeditációs zenék foglalkoztatják.

‒ Tíz-tizenöt éve nekem volt szükségem terápiára, az egzisztenciális szorongástól kezdve a családi elakadásokig mindenféle problémával küszködtem ‒ idézi fel.
‒ Rászoktam. Egyrészt azért, mert éreztem, hogy jót tesz, másrészt felébresztette bennem a segítő énemet. Később elkezdtem magam képezni a „pszichoszakmában”, kipróbáltam, kitapasztaltam, melyik műfajok állnak hozzám közel.

A projekt ötlete egy terápiáskommunikáció-tanfolyamon jutott az eszébe, ott, a két oktatónak vetette fel, hogy ezt a kincset meg kellene ismertetniük mindenkivel.
Az egyik oktató az a Tóth Szilvia volt, aki tőlünk néhány méterre beszélget.

‒ Alapvető emberi igény, hogy el tudd valakinek mondani, mi van veled ‒ magyarázza Konrád. ‒ Erre nyilván kézenfekvő válasz lenne, hogy majd elmész a barátodhoz, és megbeszéled vele. Ebben a projektben ott a csavar, hogy ez nem terápia, viszont a másik oldalon szakember ül. Együtt van azzal, aki elmondja a gondolatait, az érzéseit vagy a történetét. Az ítélkezésmentes jelenlétével, teljes figyelmével támogatja, hogy a másik megvalósíthassa magát, és kiteljesedhessen, megtalálja egyensúlyát. Akár egy ideális barát.

Az első időkben tízből nyolc érdeklődő harmincöt év feletti nő volt párkapcsolati meg testi zavarokkal. Az utóbbi években viszont a legtöbb beszélgetésnél elhangzik az „Amikor a Covid…” kezdetű mondat is, figyelte meg Konrád. Arra, hogy miért ajánlják fel idegeneknek a szabadidejüket, azt mondja, a projektet küldetésnek érzik.

‒ A köztudatban még mindig sok emberben, főleg az idősebb korosztály fejében él az a klasszikus pszichoterápiás kép, hogy a kis, fehér szakállas úr karba tett kézzel ül, vagy jegyzetel, a páciens pedig fekszik a díványon, és közben nem lehet tudni, hogy történik-e bármi. Szeretnénk ezeket a tévhiteket eloszlatni ‒ folytatja. ‒ Ma már az is gyakori, hogy azért fordulnak szakemberhez, mert egyszerűen csak kíváncsiak magukra, választ szeretnének a kérdéseikre. Ha ez a hozzáállás elterjedne, egészségesebb lenne a társadalom.