Összeállításunkban művészek, olvasók és tanárok mesélnek életüket, értékrendjüket, pályafutásukat meghatározó pedagógusaikról. Az ő sikereik az élő példa arra, hogy tanár nélkül nincs jövő.

Tordai Teri színművész: „A tudás ajándék”

Teri első számú tanítója az édesanyja volt, aki pedagógusként a tananyag mellett továbbadta diákjainak az olvasás, az emberek és az élet szeretetét is.

– Anyukám Debrecenben járt tanítóképzőbe, egyébként én is tanítóképző szakközépiskolába jártam, sőt már színészként, egy időben beszédtechnikát is tanítottam. A mama később, amikor Pestre költöztünk, a Bajza utcában tanított magyart felsősöknek. Néhány hete előadás után megvárt egy fiatal hölgy, és elmesélte, hogy a családjukban az édesanyám neve a mai napig fogalom. Anyukával és Lilivel (Horváth Lili színésznő, Teri lánya – a szerk.) tizenhárom évig laktunk együtt. Lili is örökölte a mama pedagógiai érzékét, iskolát alapított, kicsiknek és nagyoknak tart személyiségfejlesztő foglalkozásokat a színjátszás eszközeivel. 

Berczik Sári néninek köszönhető, hogy a színpadon tudok bánni a magasságommal, akinél művészi tornát tanultam. Főiskolai tanáromtól, Pártos Géza rendezőtől pedig azt tanultam, mire figyeljek, hogy hitelesen játsszam el a szerepemet. 

A tanári pálya szerintem sokban hasonlít a színészethez. Egy pedagógusnak ugyanúgy át kell adnia a gyerekeknek a tudását, a világnézetét, lekötni a figyelmüket, mint egy színésznek elnyerni a közönség érdeklődését. Én minden tanáromra felnéztem, mert azt próbálták nekem elmagyarázni, amit nem tudtam. Ha a tanítóimra gondolok, nemcsak az arcuk elevenedik meg előttem, hanem a tőlük kapott ajándék is, ami nélkül más ember lennék. 

Havril István történelem–rajz szakos tanár: „A tanáraim a példaképeim”

István egy zempléni faluból származik, ahol az iskola ablak volt a világra – elsőként általános iskolai történelemtanárja, Csökölyné Petrik Zsuzsanna nyitotta ki neki. 

– A történelem szeretetével Zsuzsa néni fertőzött meg. Élményszerűen tanított, a témákhoz kapcsolódó újságcikkeket hozott, filmeket ajánlott, versenyekre vitt minket. 

A középiskolában kutatóbiológusnak készültem, de rájöttem, a labor steril világa nem nekem való. Az élettant mégis a mai napig nagyon szeretem, ez biológiatanáromnak, Szendrey Lászlónak köszönhető, akire félistenként tekintettem. A tanár úr impulzív előadó volt, igazi „stand-upos” karakter. Tőle tanultam meg azt, hogy egy pedagógusnak fontos, hogy színészi vénája is legyen. A kiselőadásainkat olyan érdeklődéssel hallgatta, mintha az újdonság erejével hatnának rá, holott nem lehetett neki újat mondani. Ezzel elérte, hogy értékesnek érezzük magunkat. 

Aki a tanítást komolyan gondolja, annak merítenie kell a tanáraitól, akik önkéntelenül is példaképpé válnak. Az egyetemen Aszalós Éva tanárnőtől a tudomány iránti elkötelezettséget és a hivatás iránti alázatot lestem el. Ha kiállok egy osztály elé, a szavaimnak súlya van, ezért a mondandómnak hitelesnek, megalapozottnak kell lennie. Ezért tartom fontosnak, hogy a tanárok és az iskolák is visszakaphassák szakmai önállóságukat, hogy a mai kor követelményeinek megfelelő tananyagot taníthassuk, korszerű módszerekkel. Látjuk, hogy a törekvéseinket szülői összefogás és a diákok bátor fellépése segíti, ami a változás záloga lehet.

Sommer András cukrászmester: „A jövőnk a fiatalok kezében van”

András már háromévesen sárból készült fagylaltgombócot szolgált fel a családnak, ezért nem csoda, hogy feleségével, Klárival két cukrászműhelyt vezet. Sikerének titka az, hogy pedagógus szüleitől megtanulta, kellő szorgalommal és kitartással minden cél elérhető. Emellett több meghatározó tanár kísérte útját, aki formálta személyiségét és a szakmához való hozzáállását.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .